A föld és a vándorok istene
Család/Kapcsolatok:
A Négy Őselem leszármazotta, ki az ősföld kardjának pengéje élén született Terra aláhulló hajszálából. Féltestvérei Jana, Ragwynn és Laressia. Valójában csak azért számítanak testvéreknek, mert mind Terra testéből és az egyik őselemtől származnak, így nem tekinthetők valós vérrokonoknak. Ikerhúga Rha-Feya, az elesettek és reményvesztettek oltalmazója. Erős vágyódást érez Laira iránt, aki a csillagok oltalmazója és az idő istennője, ám vonzalmát csak akkor vallaná be ha biztosan tudná, hogy nem okoz ezzel kellemetlenséget a lánynak. Legjobb barátja Indarin, a vadak és bestiák istene.
Története:
Valamikor réges-régen Terian egész földje csupán egy nagy lapály volt. Mikor az első hegyek és hegyvonulatok kiemelkedtek a síkságból, s a magasba törtek, Terra elhatározta, hogy felkapaszkodik a legmagasabb csúcsra, hogy onnan szemlélje a lábai alatt elterülő világot. Mikor felért a tetőre, a Nap már lenyugvóban volt. Az istennő előhúzta az egyik kardját – a föld kardját – hogy gyönyörködhessen a napsugarakban, melyek vörös izzással táncoltak a fényesre csiszolt pengén. Ahogy a hegytetőn állva a napkorong elé tartotta a kardját, a szél is rátalált. Körbeszaladt az istennő körül, majd játékosan belekapott Terra hófehér hajzuhatagába. A vidám szellő egy fénylő hajszálat is magával ragadott, ám ügyetlen volt, s elejtette. A hajszál Terra kivont kardjára hullott, amely félbemetszette azt. A szál két fele tovább esve a föld felé két gyermekké, egy ikerpárrá változott. Így született meg Etrigen és Rha-Feya.
Az ikreknek azonban csak egyike örökölte az erőt, mégpedig az, amely Terra fejéhez közelebb volt, a fiú, Etrigen. Nagyon hamar élni is kezdett az erejével, hogy megvédhesse húgát, így szinte senki mással nem is táplált erősebb kapcsolatot. Legjobb barátai mind olyan teremtmények voltak, amelyek segítettek neki szemmel tartani húgát, vigyázni a lány lépteit, így nem csoda, hogy mikor Indarin felbukkant, a halk szavú ifjú hirtelen megváltozott, és végre nyitni kezdett valaki felé. Továbbra is húga maradt számára az első, de ahogy telt az idő és barátságuk Indarinnal megerősödött, rányílt a szeme a többi istenségre is.
Egy éjjel csodálatos jelenés tanuja volt, de nem a Holdnővérek varázsa bájolta el, és nem is húgának kedves arcában gyönyörködött. Teljesen megigézte az áttetsző, szivárványszínben játszó szárnyak látványa, és a csillagok fényében ragyogó, felemás szempár pillantása. Abban a pillanatban számára megállt az idő, s a föld fiának szíve megdobbant. A csillagokat követve vándorolni kezdett a terránok közt, így vált az úton lévők oltalmazójává.
Tisztelete:
Bárki, aki vendégül lát egy vándort, már Etrigen kedvében jár, számíthat az istenség áldására, melyet ő hűségesen meg is fizet.
Általában akik Etrigent tisztelik, azok Langát, Rha-Feyát és Indarint is imáikba foglalják, tekintettel a hasonló hatalomra, melyet képviselnek. Bár inkább lehetne ezt úgy is fogalmazni, hogy akik az utóbbi négy istent tisztelik, azok Etrigennek is áldoznak oltáraikon. Így hát ha csak megemlítik nevét, már táplálják erejét. Legkedvesebb áldozat előtte amikor valaki nem kíméli önmagát, és erőfeszítést tesz azért, hogy környezete tiszta, rendezett, és egészséges legyen.
A részére épített szentélyek, templomok gyakran csak egy kis oltárból állnak, melyen Etrigen részére felszentelt ételeket és italokat hagynak.
Megjelenése, jelképei:
Első ismertetőjegye zöld haja, mely a nyári napfényben fürdőző fák lombkoronájának színét idézi. Bőre ugyanakkor fehér, mint a hajszál, amelyből életre kelt. Tekintete kedves bölcsességet sugárzik, szemei szürkék, mint a láthatáron emelkedő hegyek sziluettje. Viselete területtől és népcsoporttól függően változik, de sokszor ábrázolják egy göcsörtös vándorbottal, utazóköpenyben, vagy a csillagokat kémlelve amint végetérhetetlen útjának irányát keresi.
Familiáris, hírnök:
Enjo: Etrigen hírnökei az enjok, melyeket az egyszerű nyelvek csak földszellemeknek hívnak. Megjelenési formáik igen változatosak. Ezek a mindössze 30 cm magas teremtmények az isten gondolataiból születnek, melyeket egy érintéssel képes bármilyen növénybe vagy állatba átültetni. Ha az élőlény elpusztul, az isten áldásának hála enjo lesz belőle. Annak ellenére, hogy ezek a kis lények Etrigen akaratát és üzeneteit hozzák-viszik, ha valaki illetéktelen személy akár csak megpillantja őket, szerencsétlenségre számíthat. Megérinteni egyet is halálos bűn, természet elleni vétek.
Shier: Etrigen hű társa, vándorbotja, mely újra kizöldült az isten kezében. Saját hanggal és akarattal rendelkezik ahogyan a többi isten fegyverei is. Állítólag az isten vándorútjának kezdetén megkérte Terrát, hogy adjon mellé egy társat. Az istennő fogta a föld kardját, és lemetszett egy hajtást az Élet Fájáról, majd a fiatal istenfira bízta azt, mondván, hogy amint neveli majd a vesszőt, az úgy fog megerősödni a kezében. Etrigen eleinte nem értette, hiszen se gyökere, se levele nem volt a zsenge botocskának melyet kapott, ám amikor rájött hogy a Shiernek elnevezett tárgy az erejéből nyer táplálékot a növekedéshez, konok hűséggel, makacs kitartással kezdte gondozni azt.
Ünnepek:
Hogyan lehetne valakinek egy ünnepet kinevezni, aki állandóan úton van, és sosem lehet tudni, hogy megérkezik-e? Ha létezik Terianon február 29.-e, akkor egész biztosan az a nap, van kinevezve, mert sosem érkezik el.
Maga az isten is azt kedveli, ha nem csak egy adott napon figyelnek a terránok arra ami körbeveszi őket, így a papok rendszerint a csillagokat kérdik meg arról, hol jár épp az istenség, és mikor van az alkalmas idő az ünnepségre. Ha Laira kedvező választ ad, egy hónapon belül megtörténik az egészen egy héten keresztül tartó fesztivál, hogy egész biztos odaérjen az is, aki messzebbről érkezik.