Vajon mit válaszol egy ember mikor azt kérdezik tőle, mi szerinte a legszebb város? Egy tengerparti gyönyörű kikötő város? Meglehet. Vagy egy törpétől? Nagyeséllyel egy vulkán kráterébe kivályt csodás már már erőd komplekszum. Az ork is azt mondja majd hogy egy gigászi szekér tábor ahol a harc hangja a reggeli ébresztő, az elf meg azt fogja felelni hogy az erdő hatalmas fáinak lombkoronája közé bújtatott díszes épületek lesznek azok. A Chrystal Elfek viszont egy öntetüleg azt fogják harsogni a magasba hogy a Kristály város. Nem is csoda hiszen az nem egy apró csodás tünemény. Hogy hol? Az égen. Egy több szintes csodás városról beszélünk ami egy hatalmas hegyből lett kiformálva, és átalakítva. Hiába elfek köthetők hozzá mégis törp mester munka az összes alagutja, és emberi kéz által formált tornyai. Lent és fent a kiszögellések viszont megadják nevének miben létét. Kristályok mik mágiával lettek megáldva, és tartják magasba míg meg nem találják a számukra legjobb helyet a letelepedésre. Monumentalitása kellően sok közel tíz ezer főt számláló népesség megtartására alkalmas. Ebbe segítségre van a rengeteg belső tágas tér, beépített lakás, és a varázslat ami mindig megoldja hogy az emberek hiába vannak bent egy hegy belsejébe mégis érezzék a friss levegő mozgását és a kellemes nap sütését arcukon. Amellett sem szabad elsiklani hogy a város maga egy gigászi kikötővel rendelkezik ahová az égihajókat fogadják amik portékáikat cserélik velük. Hiszen ebből vált oly hatalmassá ez a város. A kereskedelem. Portékáik amik fém munkáláson, és varázstárgyakon alapszik messze híres akármerre is téved ez a monstrum. Végül pedig ott a király kastélya. A legnagyobb központi épület együttes amely magába foglal báltermet, csarnokokat, könyvtárat, és ezernyi hálót magába. Ahol szolgák sürögnek forognak hogy minden készen álljon egy lakomára vagy ünnepségre. Ez a Kristály város. Itt élnek a Chyrstal Elfek.
– Apám is tisztában van ezzel. Igazából ez egy teszt volt Feléd- néztem rá nagy mosollyal,mert hát mégiscsak egy démon hercegről beszélünk.
– Lehet nem úgy tűnik,de ő is tud ilyen…hm…ilyen lenni- vontam vállat,majd rá néztem az őrökre.
– Oh, nem akarok én semmi galibát. Legalábbis egyelőre. Szóval ez persze egy idő múlva változik,de menj csak a ….hm…vele. Rossz névnemória- húztam széles vigyorra ajkaim.
– Nem szeretném,ha rosszul esne neki,hogy ejtve lett ilyen hirtelen. Annyira nem is hiszem, hogy szükségem lenne kisérőre…- mondtam majd a végére elbizonytalanodtam.
– Khm….bár lehet egy idegenvezető nem árt,úgy addig amíg itt vagyok. Simán képes vagyok eltévedni egy egyenes folyosón- mondtam jókedvűen, igazából fel fedve már egy másik hiányosságom,vagy gyengeségem. Furcsa volt,hogy egy idegen előtt ily módon képes vagyok megnyílni. Mondjuk ezt egy idő után tuti észre vette volna szóval igazából mindegy is.
– Sziasztok- integettem a két férfinak jókedvűen,majd Arion felé fordultam.
Pislogtam párat,majd lassan őszinte mosoly jelent meg ajkaimon.
– Ennek már szakálla van. – mondtam,majd a kezére pillantottam. Össze vontam a szemöldököm,majd lassan,mintha tényleg átgondolnám a dolgot nyújtottam a kezem,rá helyezve az övére. Ugyan picit remegett,de hát valahol el kell kezdeni.
– Elnézést- motyogtam az orrom alatt,picit lejebb hajtva a fejem. Valahogy azzal,hogy valakihez hozzá érjek,vagy forditva, még mindig nem sikerült megbarátkozzam. Ezért is kedveltem azt,hogy távolról is képes vagyok harcolni.
– Mehetünk meg minden. Már kíváncsi vagyok- hangom ugyan bűnbánóan szólt,mégis volt benne némi izgatottság is.
– Miért gondolod azt,hogy az lenne?- billentettem meg a fejem,ahogy elindultunk lassú léptekkel,majd felsóhajtottam.
– Nem igazán szeretem a bezártságot…sem, de eléggé tágas,szóval nem hiszem,hogy baj lenne.
Arion kissé riadtan néz Asmodeus eltünését szimbolizáló füst felleg után majd behunya a szemét. Párat mormol majd sóhajtva nyitja fel.
– Értem hogy hozzá van szokva hogy csak úgy eltűnik de itt sajnos nem így járja. Még szerencse hogy feltudtam oldani a kijárást számára mielőtt felkenődött volna a város védelmén. Nem véletlen hogy a teleportációt és a portál kapukat is felügyeljük. Na mindegy legalább nem lett komoly gond. – Mondja mint hogy inkább magának majd oda lépdel a lányhoz és két őréhez. – Kyrin és Dháin. Kérlek juttassátok el ezt az irat tárba és jelezétek Ennoia kisasszonynak hogy Lissandra kisasszonnyal megyek a bálba. – Erre már mind a kettő felszisszen.
– Oké az első sima liba, de a másik… Örülök hogy megismertem királyom. – Mondja Kyrin majd egy szombadias meghajlással fejére húzza a sisakát és átveszi a pergament. Dháin szinté magára veszi a fejfedőt majd szólal meg meglepetten most egyet értve barátjával.
– Ebben most igazat kell adnom. Bár inkább örülnie kéne a dolognak. Majd meglátjuk. – Mondja majd mind a ketten egyszerre csinálnak egy szalutálást. – Királyunk, Lissabdra kisasszony. – Bólintanak felváltva a kettőnek majd elindulnak kifelé. Arion ekkor Lisa felé fordul egyik szemöldökét megemelve ahogy rá néz a lányra, de arca egyik sarkán ott honol egy apró mosoly.
– Azért tartanom kell magam egy darabig az etikethez. Nem igazán tűnnék jó fényben ha minden betoppanó vendéget úgy köszöntenék hogy „Hello szia szevasz van nálatok terasz?” – Mondja majd karját tartja hogy a lány karoljon bele. – De most már nem kell erre figyelnem. Szóval semmi nem akadályozza hogy megmutassam neked a szobádat már ha érdekel téged. – Ha a lány elfogadja a kartartást akkor meg is indul oldalán vele a folyósókon. – Nem szeretném ha börtönnek éreznéd ezt a helyet. Egyáltalán nem az. Én is elég pocsék börtön őr lennék. Amúgy is velem egy szobába bezárva inkább rémálom lenne neked ahogy elnézlek.