A bűnös vágyak Elijah Henderson kúriájának közismertebb neve. Nyílt titok, hogy a férfi jó üzleti érzékkel rendelkezik, így kitalálta a legjobb módszert arra, hogy hogyan szerezzen „tisztán” bevételt összekeverve a kellemest a hasznossal. A hatalmas kastély, ami egy sziklaszirtre épül, egy kisebb városnak ad otthont ahol folyik a biznisz, na meg minden más is. A kis város azoknak a vámpíroknak ad otthont akik Elijah alá tartoznak, és akiket külön kiválogatott. Ezek a vámpírok azért vannak, hogy a hölgyeket, néha napján férfiakat szórakoztassak vámpír trükkökkel és megmutassák, mi rejlik a textil alatt. Köznyelven megfogalmazva, vetkőző táncosok. Amíg a kis városban folyik a show, addig Elijah a kastélyában intézi az ügyes bajos dolgait.
Jeremy Mesterének tett ígérete alapján szemmel tartotta a nőt miközben ellátta vezetőkomornyiki feladatait. Igencsak meglepte, mikor a szobájához hívatta és egy szál fehérneműben nyitott ajtót a hölgyemény. Az arcára volt írva a döbbenet.
– – Így ne mászkáljon a kastélyban, megbocsájthatatlan és etikátlan lépés lenne.. – Hadarta majd gyors léptekkel elindult. – Addig felvehetted volna valamit! – Mondta már a folyosó végéről.
– Ashley megkapta a kért ruhákat, Jeremy pedig dolga végeztével visszatért eredeti teendőihez. A mai nap kicsit több dolga volt, mint tervezte így egy pár órára szem elől tévesztette a lányt, aminek meg is lett az eredménye. Fogalma sem volt, hogy hol van jelenleg. Idegesen körberohanta a kastély minden pontját és még a városban is tett egy kört, de nem találta így csak egy lehetőség maradt, mégpedig a keleti szárny. Felvette a legmérgesebb arckifejezését és dühös léptekkel megint a tiltott szárny felé. Volt kulcsa így könnyedén kinyitotta a lezárt ajtót majd meg is találta a nőt a régi főhálószobában. Először krákogott egyet az ajtóban, de mivel semmi jelét nem mutatta, hogy figyelne rá odalépett mellé.
– – Nem szabadna itt lennie. Ez itt a Keleti szárny… Azonnal távozzon. – Mondta ellenkezést nem tűrő hangon. – Hallja? Ha kedves az élete szedje a virgácsait és hagyja el ezt a szárnyat, de legfőképp a szobát. – Mondta idegesen.
– Az ablak felé pillantott. Már alkonyodott, így gyorsan kellett cselekednie. Odament a nőhöz majd figyelmeztetés nélkül a karjai alá nyúlt, hogy, felemelje és kivigye innen mielőtt Elijah felébred. Nagy cécó lett a dologból, mert a nő nem akart elmenni és küzdött, Jeremy pedig nem lépett fel elég eréjesen, nehogy az energiaváltozások felkeltség a mesterét, de végül mindketten jó nagy szarba kerültek.
– – Ti meg mégis mi a picsát csináltok itt?! – Dörrent rájuk az ajtóból egy erélyes és dühtől túlcsordult hang.
– Elijah kissé rendezetlen hajjal, egy magára kapott nadrágban és egy gyűrött ingben állt az ajtófélfát támasztva. Korán ébredt és ennek hatása kissé megviselte a vámpírt, neki ilyenkor még a koporsójában lenne a helye. Szemei szikrákat szórtak, fogait összeszorította és kissé ki is villantak ajkai közül. Jobb kezét ökölbe szorított majd az ajtófélfába csapott vele, ami hangos reccsenéssel eltört és ’’ behorpadt ’’.
– – Takarodjatok innen… MOST AZONNAL!! – Hangjától zengett a kastély, megmozdultak az ablaküvegek, a törékeny kerámiadolgok, a kristálycsillár pedig majdnem a két civakodó nyakába zuhant.
-Lehet, hogy egyenlőre jelentéktelennek tűnik ez az információ, de később előfordulhat, hogy hasznos lesz. Akár egy kirakós kisebb darabja. Sose tudhatod… Oh és egy tipp. Ne házon belül végezd ki. Van pár apró bűzmirigye, ami ha kidurran egy évszázad alatt se űződ ki a kastélyból a bűzét. Egyfajta védekező mechanizmus.
*Azzal távozott is. Kényelmesen ballagott végig a folyosókon és indult meg a szobája felé. Bár az éjszakai élethez van hozzászokva, most mégis úgy érezte, hogy napkelte előtt le kell pihennie, hogy pirkadatkor fojtathassa a kis felfedező útját és kiderítse hol jutott be a démon. A szobájába érve megszabadult a kényelmetlen göncöktől, majd elmerült egy kád forró vízben. Végre eltudott lazulni, sőt talán még el is bóbiskolt egy kis időre, de mikor megérezte, hogy fürdő vize már csak langyos, hamar észhez tért és jobbnak látta tevékenységét az ágyban folytatni párnák közt. Csupán fehérneműt húzott és úgy ugrott be a puha ágyba melyben szinte el is tűnt. Nem kellett neki sok idő és máris álomba merült, igaz, csupán pár órácskára. Kifejezetten kipihentnek érezte magát, és készen állt, hogy neki lásson a kis felfedező útnak, csakhogy nem volt megfelelő ruhája erre a célra, így kénytelen volt a vén komornyik segítségét kérni aki nagy szemekkel meredt az ajtóban díszelgő fehérneműben lévő lányra.*
-Vigyázz papus, nehogy kipottyanjon a protkód. Akadt egy kis gond a ruhákkal amiket a szekrényben találtam, így szeretnék kérni egy kis segítséget, ha nem törik le a kezed tőle, de ha akarod én magam is elindulhatok megfelelő göncöt keresni.
*A férfi csak megrázta a fejét és már indult is sietősen, amin Ash csak jót nevetett, majd várt egy kicsit. Alig 5 percre rá már vissza is ért az öregúr, a megfelelő ruhákkal. Ezután már egymáshoz se szóltak, csak mentek a dolgukra. Amint Ashley bele gyömöszölte magát a kissé szűk ruhába, ő is elindult hogy elkezdjen kicsit nyomozgatni. Az udvaron kezdte, bár jól tudta hogy figyelve van, de erre jóformán nagy ívbe szart. Némi kutatás után, hála érzékeny orrának sikerült megtalálnia a falba vájt üreget melyen keresztül a démon bejutott, bár furcsállta, hogy jóval nagyobb volt a lyuk mint maga a démon. Könnyen befért és legnagyobb meglepetésére egy titkos folyosóra bukkant ami a falak mögött haladt. Olyan volt akár egy labirintus mely számtalan lehetőséget kínál, mégis van olyan út ami csapdát rejt. Az ösztöneire hagyatkozva elindult az egyik irányba, ám kevésnek bizonyult a puszta megérzéseit követni így kénytelen volt képességeihez nyúlni. Szemei felizzottak és színt váltottak. Az érzékszervei élesebbek és érzékenyebbek lettek, és a látásmódja is teljesen megváltozott. Körülötte minden homályossá vált és elmosódottá, csupán egy valamit látott tisztán és az a démon hátrahagyott nyomai voltak. Vadászathoz és nyomkövetéshez kiváló ez a képesség, bár egyben veszélyes is, hisz a körülötte lévő tárgyak és alakok alig felismerhetőek. Lényegében szart se látott a környezetéből, csak a vörösen izzó láb és mancsnyomokat, mely úgy tűnt céltudatosan haladt egy kijelölt úton. Vagy másfél órán át követte az egyre szűkülő járatokon át a nyomokat, mire végre úgy tűnt célt ért. Egy rejtett ajtóhoz érve egyre erősebbé vált a nyomasztó jelenlét melyet egész idő alatt érzett. Amint ki lépett a fal mögül ki rázta a hideg, ám a környezetéből még mindig nem látott semmi konkrétat, bár mivel nem hülye, jól tudta, hogy ez egy eléggé fontos szoba lehet. Mindenhol ott voltak a nyomok, a plafontól kezdve a bútorokig. Valamit keresett és némi kutatás után meg is találta a démon eredeti célpontját. Egy asztal fiókját próbálta feltörni, sikertelenül. A karomnyomok még így is látszottak, ahogyan a vér is melyet hátra hagyott a sikertelen próbálkozásai után. Le ült a földre és csak bámulta a fiókot mozdulatlanul hosszú órákon át, mikor hirtelen a nyomasztó csendet valaki megtörte.*
-Nem szabadna itt lennie. Ez itt a Keleti szárny… Azonnal távozzon.
*Ám a lány meg se moccant, sőt talán nem is hallotta. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy se kép se hang. Csakis a fiókon lévő karomnyomok érdekelték és az amit a démon minden áron meg akart szerezni belőle.*
Figyelmesen hallgatta a nőt, nem szólt közbe. Mikor a földre dobta a lényt rá nézett szerencsétlenre, majd tekintete követni kezdte a szobán át a nő mozdulatait. Először azt hitte egy látomást mesél, de hamar rájött, hogy azt mondja, amit látott. Látva a reakcióját, ahogy visszazuhant a jelenbe, valahol mélyen megmozdult valami, hogy odamenjen és megkérdezze, hogy jól van-e, de végül ugyanúgy állt, mint eddig.
– – Nem ismerős számomra a hely, amit elmondtál, se a Nicolas név.. – Emelte bal kezét az állához miközben meredten bámult a földre a gondolataiba mélyedve. – Úgy néz ki csak egy szerencsétlen patkány, semmi több. Kár érte..
– Gondterhelt sóhaj hagyta el ajkait, majd kissé megrázta a fejét. Valahol bízott benne, hogy kaphat egy kis információ morzsát, ami hasznos lehet számára, legalább annyit, hogy ki küldte. Persze így is tudta, de bizonyítékkal a kezében könnyebb dolga lett volna. Elővéve óráját a zsebéből megnézte mennyi az időt majd a lényre pillantott, végül a nőre, ahogy távozni készül a helyiségből.
– – Inkább megölöm, nem macerálok vele, ha semmi értelme. – Válaszolta miközben rágyújtott egy új cigarettára. – Mára nincs több feladatom számodra. Ha enni akarsz, hívasd Jeremyt, ő majd kerít neked valakit. Ha valamire szükséged lesz nappal, szintén őt keresd. Ne csinálj baj, nem akarom, hogy a szürkület kezdetekor felébresszenek azzal, hogy galibát okoztál. – Mondta egy gonosz mosollyal az arcán majd elfordult tőle, ezzel pedig lezártnak tekintette a beszélgetésüket.
– A hajnal további részét hivatalos iratok átolvasásával és aláírásával töltötte, miközben azon járt az agya, hogy miként torolja meg az ellene elkövetett sértést. A birtokra való kém küldése erősen sérti a szabályokat, ez pedig megfelelő indok volt számra, hogy kijátssza a törvényeket és meghívás nélkül belépjen Alexandre birtokára. Ahogy ezen gondolkozott ismét a kezébe került a levél, amit a kapott az említett vámpírtól. Forgatta jobbra, forgatta balra, alaposan megvizsgálta és arra a következtetésre jutott, túl díszes azokhoz a csapdákhoz, amiket általában használni szokott. Ahogy kibontotta és olvasni kezdte a kézzel írt levelet rosszkedvűen hümmögött.
– – Mégiscsak csapda… Bár kétlem, hogy egy olyan kisbirtokkal rendelkező vámpírmester, mint Alexandre képes lenne ilyen lépésre. Ahhoz túl egyszerű teremtés… – Kocogtatta ujjaival az asztalt. – Jeremy.
– – Igen? – Szólalt meg a sarokból előrelépve a komornyik.
– – Küld el ezt a levelet a Claveau birtokra még pirkadat előtt. – Adta ki az utasítást miközben írni kezdte a levelet.
– – Úgy lesz. – Hajolt meg majd átvette a kezébe adott levelet. – Tehetek még valamit önért?
– – Tartsd szemmel Ashley kisasszonyt a nap folyamán, amíg alszom. Nem bánom, ha felfedezi a kastélyt, biztos halálra fogja rágni az oldalát az unalom, de..
– – Nem engedem a Keleti szárny közelébe, ha erre céloz. – Válaszolt előre a még fel nem tett kérdésre, Elijah arcára pedig apró mosoly ült.
– – Ezért vagy Te a legjobb bizalmasom és jobb kezem, Jeremy.
– – Túloz.. – Hajolt meg ismét majd elment.
– Eijah nem tevékenykedett sokáig, hisz a hajnal hamar elkezdte megmutatni közeledése jeleit. Mire az éjszakába burkoló táj feketesége elkezdett szürkületbe, majd szép lassan színekbe és napfényben fürödni, addigra a mester és a kastély összes vámpírja elvonult nappali nyughelyébe, a koporsójába.
-Ha fix a bérezésem engem az se zavar ha heti egy órácskára kellek csak. A lényeg hogy legyen egy kis időm magamra és a dolgaimra, a többi nem érdekel. Illetve elfelejtettem említeni, hogy a hold nővérek közül a kettős és hármas együtt állások szent és sérthetetlen. Mivel ritkák az ilyen pillanatok ezért csak 1 + napra van szükségem havonta amikor végrehajthatok egy szertartást magamon, hogy megtisztítsam az elmém. Elengedhetetlen… Előre fogom jelezni mikor vannak ezek a szertartások és szeretném a feladataimat aszerint intézni, ha ez nem probléma.
*Ekkor a papirusz hirtelen darabjaira hullott és a vérét vette, majd átalakult egyfajta karkötővé. Nem igen esett pánikba hogy most mi fog történni, igazából csak jót nevetett rajta.*
– Azt hittem régimódi vagy és értesz a nőkhöz, de úgy fest tévedtem. Ha ékszert akarsz adni egy nőnek elég ha díszdobozban adod neki. Mi volt ez a csukó harakiri? Vérszomjas papirusz? Drapirusz? A végén kiderül hogy új fajt teremtettél… Ami meg a testemet illeti… Ha könyörögnél, akkor se mutogatnám magam, főleg neked. A kemény pasikra bukok nem a nyeszlett papirusszal vagdosókra.
*Csipkelődése azonban ezek után abbamaradt. Miközben a lényt szorongatta máris elkezdett az elméjében kutakodni. Bár homályosak voltak a képek, mégis bizonyos részleteket ki bírt venni.*
-Minden olyan teremtmény fejében, szívébe és lelkébe belelátok aminek vannak saját gondolatai legyen az élő vagy holt. Még a legalantasabb férgek is rendelkeznek lélekkel és tudattal, bár vannak kivételek. Egy ideje már kutakodom az elméjében, de olyan mintha valami blokkolni vagy törölni akarná a korábbi emlékeit.
*Ekkor lehúzta a kezéről a kesztyűjét, és a csupasz teremtményhez értve elkábította azt. Ezután elengedte és a földre dobta majd az ablak felé sétálva meredt kifelé.*
-Havas eső esik… Fúj a szél és odakint sikolyok hangját hallani. Csupán pár gyertya világítja meg a hatalmas szobát mely tele van különféle kínzó eszközökkel és tetemekkel. Gyermekkacagás hallatszik az ajtó túloldalán és egy nő dorgáló hangja ami épp megszidja az engedetlen csemetét. A gyerek neve Nikolas. Berohan az ajtón és egyenesen az egyik sötét sarokba bújik el ahol nem találja az anyja… A nő dühösen kivonul és keresi tovább de hiába. A szobában csak a démon és a gyerek van aki az ott lévő dolgozó asztalról elcsen egy gyűrűt amin egy törött címer van.
*Ekkor Ash visszatért a valóságba és megrázta a fejét. Orrnyergét masszírozva fintorodott el majd mély levegőt vett.*
-Csupán ennyit láttam, de azt is homályosan. Olyan mintha ez egy régi emlék lett volna, mégis a démon újra és újra ezt éli meg a fejében. Alap nem túl okos lények, első sorban kémkedésre használják őket mert vissza bírnak idézni úgy másfél óra párbeszédet, de semmi másra nem képesek. Talán csak ásni és nagyot harapni… Nem fogsz tudni mit kiszedni belőle. Üres a feje, mégis a lelke fekete akár az agya… Viszont szerintem mára már végeztem. Hacsak nem akarsz még valamit megbeszélni.
*Vissza húzta a kezére a kesztyűt és leporolta magát, hisz csupa törmelék lett a ruhája. Ezután a kijárat felé indult el, hogy leléphessen. Az ajtóhoz érve még egyszer vissza pillantott majd lenyomta a kilincset.*
– Azért csak óvatosan. Bárhonnan képes kiásni magát. Ha életben akarod tartani javaslom az ólom ketrecet és a friss vesét.
Csendben hallgatta a nő véleményét az általa felsorolt szabályokról. Arca kifejezéstelen és üres volt, akár egy porcelánmaszk. Az évezredek alatt a tökéletességig fejezte ez az arckifejezést, már ha lehet így fogalmazni.
– – Az általad kért szabadnapból valószínűleg nem csak egy lesz. Ha nem lesz rád szükségem, nem fogok feladatod adni nekem, de azt hittem ez evidens. Ízléses kereten belül azt húzol fel, amit akarsz. Felőlem a köldöködig érő kivágása is lehet, vagy tudom is én, de passzolj a kastélyhoz, ha ez a megfogalmazás jobban tetszik. – Válaszolta váll vonva. – Ami a meztelenséged témáját illeti. Kizárt dolognak tartom, hogy azzal a testtel… – Bökött felé jobb keze mutatóujjával, amivel a cigarettát is fogta. – Engem valaha is lenyűgözz.
– Apró meglepetésként érte a felé tartott borospohár, de nem utasította vissza a koccintást, hisz ez valaminek a kezdete, amire inni kell. Eleresztett egy fél mosolyt, majd a szerződés felfénylett és apró darabokra szabdalódott. A kis éles cetlik a nő csuklója körül keringtek, majd felsértették a bőrét annyira, hogy kiserkenjen a vére. Amint a papír véres lett a vágás helyén egy karkötő jelent meg.
– – Mától hozzám tartozol. Nem akarok veled életre szóló kapcsolatba bonyolódni, így a szerződés e formáját választottam. Ha valaki a csuklódra pillant és meglátja a címeremmel ellátott ékszert, tudni fogja, hogy Elijah Henderson tulajdonában szolgálsz. – Kortyolt bele a borba majd a kérdés hallatán a borítékra pillantott. – Eszem ágában sincs kibontani egy csapdát. – Válaszolta kissé dorgálóan mintha ezt a nőnek tudnia kellene.
– – Mindannyian szabályokat állítunk fel magunknak és a környezetünknek. Ezek a szabályok határozzák meg, hogy kik vagyunk, és amikor megszegjük ezeket a szabályokat, azt kockáztatjuk, hogy valami ismeretlenné válunk. – Szavai meglehetősen normálisak voltak, hangja egy pillanatra kellemes lett miközben lehunyt szemmel idézett a nő helyzetére. – Eddig magabiztosnak tűntél. Talán elpárolgott belőled a bátorság? – Kérdezte egy csepp huncutsággal.
– A pillanatnyi jókedvét elűzte a falból hallatszódott hang. Tekintete ismét rideg és ellenszenves lett. Figyelte, hogy a nő miként reagál az esetre, de arra nem számított, hogy kilyukasztja a falat, hogy kiszedje a kis dögöt. Beleszívott egy utolsót a cigijébe majd elnyomta miközben felkelt a foteljéből.
– – Valószínűleg a futárral érkezett, aki a levelet hozta egy régi… Ismerősömtől.. Alexandre Claveau.. Egy idegesítő kártevő a területemtől délre. Idejét sem tudom, mióta fáj a foga a birtokomra. – Lassan oda sétált a nőhöz és a kis döghöz. – Ennek a korcsnak is meg tudod nézni az emlékeit? Hogy merre járt, hogy mit látott és hallott? Ha igen, akkor az lesz az első feladatod, ha nem, akkor szólok Jeremynek, hogy tegye el nekem későbbi szórakozásra.
*Kicsit nehezére esett ebben a ruhában kényelmesen mozogni, de még a leüléssel is gondjai voltak, ám végül bele szenvedte magát a fotelbe. Ezután csak hallgatott, hisz nem volt mit mondania. A kezében lévő ezüst cigarettatartó melyen a családi címer díszelgett végül az asztalon kötött ki, miután Ashley is rágyújtott. Végig hallgatta a feltételeket majd, kényelmesen elszívta a cigit.*
– Heti egy szabadnap… Ragaszkodom hozzá… Nekem is vannak igényeim, amiket ki kell elégítenem. Hiába gondoskodsz az étkezésemről, akkor is az ösztöneim azt követelik, hogy vadásszak és élvezzem az élet minden percét, testileg és lelkileg… Ha aláírom a szerződést nem hiszem, hogy túl sok móka fog rám várni, sőt biztos vagyok benne, hogy sokat fogok unatkozni. A másik, amivel szeretnék közös megegyezésre jutni az a ruházatom és a viselkedésem. Elkövetted azt a hibát, hogy az első benyomás alapján ítéltél el. Valóban nagy a szám és idegesítő vagyok, de akármennyire is meglepő különleges és szigorú neveltetésem volt amiben első helyen szerepelt az etikett és barátai. Csak akkor leszek bunkó és paraszt ha más is az velem, vagy a helyzet úgy kívánja, de ha valaki belém köt azt szemrebbenés nélkül elküldőm az anyjába, hiába utasítasz csendre. Elvégre ha már a fejét nem téphetem le, legalább szóban had védjem meg magam. Oh és ártatlanokat nem ölök… Ami a ruháimat illeti, nem jelent gondot ha normális ruhákban kell járnom, de meg se próbálj belőlem habos süteményt csinálni mert az egész ruhatárat rituálisan elégetem. Szoknyát csak fontosabb eseményeken vagyok hajlandó viselni, ami gondolom egyértelművé teszi hogy a hétköznapokban nadrágot szeretnék viselni amiben kényelmesen kedvem szerint tudok mozogni. Ebben a ruhában még egy goblint se tudok agyontaposni… Csupán ennyit akartam. És még valami… Csak szeretnéd, hogy egy szál csöcsben mászkáljak. Vén kéjenc… Hogy jut ilyen az eszedbe?
*Halvány mosoly jelent meg ajkain, majd felvette a poharat és a férfi felé tartotta, hogy koccintani tudjanak. Egyenes háttal ült, lábait szépen és kecsesen oldalra húzta miközben szabad keze az ölében pihent. Mintha kicserélték volna.*
-Na megfelel vagy behisztizel és elásol a hátsó kertben? Ha megfelel akár most is munkába állhatok. Szóval hol írjam alá?
*Nézett rá érdeklődve, majd a borítékra pillantott.*
-Nem olvasod el? Biztosan fontos…
*Ha koccintottak Ash kényelmesen bele ivott a finom és különleges borba, mely kész ízorgiát csapott a szájában. Ha nem koccintottak akkor is bele iszogatott, neki igazából jelenleg mindegy volt. Íriszeit a férfira emelve próbált annak tekintetéből vagy arcmimikájából valamit kiolvasni, de mivel egy vámpírról volt szó, nem fűzött hozzá túl nagy reményeket. Hátra dőlt a fotelben és eddigi komolytalan kislány eltűnni látszott egy kis időre… Tekintete komollyá vált és merengővé, mintha máshol járna…*
-Vicces… Arra tanítottak, hogy a magadfajtát kutassam fel és intézzem el, így vagy úgy, most mégis itt ülök egy vámpírmesterrel és borozgatok miközben szembe köpőm a családi esküt… Bár jobban belegondolva az rám sose vonatkozott…
*Gondolataiból csupán egy alig halható nesz rántotta vissza, mely bár távolról jött mégis fenyegetőnek tűnt és egyre inkább csak közeledett. Tekintetét a falra szegezte majd felállva az egyik sarokba sétált nesztelenül. Kezét finoman a falra helyezte miközben szemei lassan, de biztosan érzékelni kezdték a közeledő „gonoszt”. Csupán a megfelelő időzítésre volt szükség. Olyan erővel nyomta át a falon a kezét, hogy csak egy apró lyuk keletkezett rajta, mégis a túloldalon hatalmas ricsaj kerekedett, hisz a lány valamit elkapott, ami minden áron szabadulni akart. *
-Sajnálom a szép falat, de nem hiszem, hogy a Shernx démonok a te utasításodra ásták be magukat a falba, hogy kihallgassanak minden beszélgetést… Ha tévedek szólj és nem törőm el a nyakát, idő előtt…
*Egy laza mozdulattal kihúzta a kezét és a démont a falból, igaz némi lyuknagyobbodással járt. Mivel a teremtmény nem volt nagyobb egy macskánál, így nem kellett sokat görcsölnie azon, hogy elő rántsa, mint nyuszit a kalapból.*
-Titkos rajongó?
-Nagy dumás vagyok, de ha eleget fizetsz talán befogom a számat. Az imént mondtam el, csak nem figyelsz… Mert unalmas. Egész nap csak az igen uram, ahogy óhajtja, és így tovább. Lehet bármennyire gazdag és nagymenő ha lelkileg szart se érzel mert csak saját magaddal bírsz cseverészni. Szar ügy ha a saját házad fogja vagy. Én már csak tudom. 5 évig a saját fejembe voltam zárva, ezért is vagyok örült, hála az unokatesómnak. Tényleg… Vajon hol kódoroghat az a kapitális faszparaszt? Ami meg a szabályokat illeti.
*Merengett el saját gondolataiban, majd vállat rántva vissza tért a valóságba. Szeme se rebbent mikor ráfújta a füstöt, nem mintha zavarta volna, hisz ő is füstölt akár egy gyárkémény.*
-Húúú. Jár a keksz Napsugaram. Igen, tudom mit mondanak rólunk, de azért köztünk és a vámpírok között van egy csepp különbség. Nekünk van gerincünk. Ti válogatás nélkül gyilkoltok minden komolyabb ok nélkül, csupán azért, hogy szórakozzatok. Mutass nekem csupán egyetlen olyan vámpír kolóniát, ahol nem így megy a dolog. Kívülről minden szép, de valójában ahová nem ér el a hold lágy fénye, ott bizony patakokban folyik az ártatlanok vére és nem azért mert olyan hú de éhes mindenki. Az én fajtám se jobb, mielőtt azt hinnéd, hogy csak a vámpírokkal van bajom.
*Ezután lezártnak tekintette a témát és elindult de a férfi szavaira elmosolyodva vissza fordult. A kezdetektől fogva biztos volt abban, hogy nyert ügye van a férfinál és milyen igaza is lett. Bár az összegtől nem esett hasra, mégis elfogadta, bár fejben már amúgy is a fizetésemelésen kuncsorgásán agyalt. *
-Látod. Mondtam, hogy szükséged van rám.
*Ezután elindult a maga kényelmes tempójában, de azért figyelt, hogy ne maradjon le. Szemei úgy cikáztak jobbra, balra mintha most látna először ilyen helyet, de valójában csak felmérte a terepet és mindent memorizált. Nem csak az utat, de minden ingert, arcot, szagot és bűnt ami ingereket váltott ki benne. Persze végig mosolygott és hátra tett kézzel sétált tovább, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A birtokhoz érve felvont szemöldökkel nézett körbe, majd íriszeit a komornyikra szegezte és jó ideig farkas szemet is nézett vele. Mikor rá bízták az öreg komornyikra csak annyit mondott „Hát hogyne…” Aztán követte az öreget. Tapintható volt a feszültség, hisz Jeremy látszólag nem örült Ashleynek és ez az érzés valahol kölcsönös volt. Mindenesetre némi szemmeregetés és fogvillantáson kívül nem történt más. A vendégszobába érve Ash felvont szemöldökkel nézett körbe. Nem csak kívülről volt szép a ház, de belülről se nézett ki rosszul, bár a lánynak talán túl színes volt a berendezés. Abban a 15 másodpercben amíg körbe nézett sikerült elkönyvelnie magában hogy takaros kis kuckót kapott, de amint meglátta a ruhát amit rá akartak adni… Nos az arcára volt írja hogy inkább a halált választja, mintsem felvegye azt a göncöt. Végül közös megegyezés alapján sikerült egy olyan ruhadarabot elővadászni ami nagyjából mind két félnek tűrhető volt, bár Ash kicsit soknak érezte, viszont valahol mélyen egész jól érezte magát a ruhában, elvégre apja és unokatestvére szolid és elegáns ruhákat vettek neki, de szülei halála után kénytelen volt az életben maradáshoz, ki tennie ami van és ezzel élelemhez jutni. Félre értés ne essék, sose árulta a testét, csupán csalinak használta. Mikor végre elkészült és végre nem baszogatták semmiért elvezették a dohányzóhoz ahol az ajtó előtt kellett várakozni, de ő mégis az első kopogás után benyitott.*
-Úgy érzem magam mint egy bohóc… Alig bírok mozogni… Ha így kell letépnem valaki fejét akkor bajban leszek… Szóval mi lesz a munkám?
*Adta jelét annak, hogy kényelmetlen és feleslegesen nehezek a ruhadarabok melyek akadályozzák a mozgásban.*
A férfi a saját lakosztályába ment ahol vett egy fürdőt, hogy megszabaduljon a ragacsos érzéstől, amit a whisky okozott. Gondolatai cikáztak a fejében miközben megszárítkozott majd felvette a kiválasztott ruháit. Mivel nem tervezte, hogy az éjszaka folyamán megint elhagyja a kastély, egy kicsit lazább stílust választott. Sima fekete öltönynadrág, egy hozzá sablonosan passzoló hófehér ing, amire egy sötétebb árnyalatú grafitszürke mellényt húzott. Az egyetlen szín, ami magára vonzotta a tekinteteket, egy tűzvörös selyemsál volt, amit gondosan a nyaka köré kötött, akár egy nyakkendőt, majd a sál két végét egy ezüstnek látszó elegáns brossal fogta össze, hogy ne bomoljon vissza a kötés és a két vég ne kószáljon szabadon. Ha választania kellett a nyakkendő és a sálak közt, mindig a kényelmesebb és mutatósabbat választotta. Legutoljára a fehér kesztyűit hagyta.
Dolga végeztével a dohányzóba indult a megbeszéltek szerint. Jóval előbb végzett, mint a nő és Jeremy. Az egyik szobalány a szokásoknak megfelelően előkészítette az üveg bort és a hozzá illő borospoharat, jelen esetben borospoharakat. Elijah helyet foglalt a saját foteljában, lazán hátradőlve, hosszú lábait kinyújtva keresztbe rakva. Amíg a szobalány megtöltötte a poharakat, addig ő rágyújtott.
– – Elmehetsz. – Intett neki mikor mindkét poharat teletöltötte.
– Amíg várt eljátszadozott a gondolattal, hogy Jeremy mennyire akasztotta össze a bajszát a nőszeméllyel. Már az első pillantásánál látta, hogy nem a szíve csücske, és ezt teljes mértékben meg is tudta érteni a férfiben. Évszázadok óta áll a szolgálatában és eddig csak egy nőt kedvelt meg, még pedig a volt nejét. Minél tovább szőtte a gondolatot, annál kíváncsibb lett, hogy mit összeveszekednek ezek ketten a ruhaválasztás folyamán. Végül nem tudta meg a választ, hisz egy apró kopogás után már be is nyitottak a helyiségbe. A férfi rá pillantott majd kifújta a füstöt.
– – Foglalj helyet. – Mutatott a vele srégen szemben lévő fotelre.
– A fotelek közt ott volt a kis asztalka, amin ott díszelgett az üveg bor, a két pohár és két hamutartó. A szoba elég tágas volt, régimódi, rusztikus, de mégis bájos. Sötétebb színek domináltak az egész helyiségben, mind tapéta, mind a faberakásokat illetően. A hatalmas ablakok nehéz sötétkék függönyei oldalra voltak húzva, az ablakok pedig szélesre voltak tárva, így az éjjeli nyüzsgés minimálisan felhallatszódott.
– – Először is, a legfontosabb lecke és a szerződésünk első pontja… Engedelmesség. – Nézett rá komolyan. – Ha a szolgálatomban akarsz maradni és a birtokomon, akkor kénytelen leszel engedelmeskedni a szavaimnak, hisz a munkaadód vagyok. Értsd úgy, hogy ha azt mondom kussban maradsz, akkor te befogod a szád. Ami a stílusod illeti.. Jemery kivételével, mindenkivel úgy viselkedsz, ahogy akarsz. – Ahogy beleszívott a cigarettájába a feje mellett megjelent egy régimódi papirusz és egy libatoll ami Elijah kézírásával írta a szerződést úgy, ahogyan azt a férfi diktálta. – Az öltözködésed. Ha elhagyod a birtokot felőlem egy szál csöcsben is mehetsz, de amíg a kastélyban tartózkodsz, valamint ha magammal viszlek valahova, akkor megkövetelem a normális megjelenést. Hisz most is sikerült rád adni valamit, ami javít a megjelenéseden. – Előrehajolt majd a bal kezébe fogta a borospoharat. – Lássuk a többit. Magam mellett tartalak, Jeremy alatt lesz a helyed, ami azt jelenti, hogy a hozzám tartozó vámpírok felett állsz, de ez nem azt jelenti, hogy nekik eshetsz az engedélyem nélkül. Továbbá senkit se támadhatsz, meg aki a kastély városi részére látogat, mint ügyfél. Csak ha megengedem. Ha elmész, a kastélyból tőlem kell engedélyt kérned, személyesen. – Újra beleszívott a cigarettájába majd kifújta a füstöt miközben ugyanolyan hideg tekintettel, komor pofával nézte a nőt. – A szoba, amit kaptál addig áll rendelkezésedre, amíg nekem dolgozol. Ami az étkezésed illeti, Jeremy gondoskodni fog róla, hogy megkapd a szükséges bűn adagod és ne halj éhen. – Ekkor háromszor valaki erőteljesebben kopogott az ajtón. – Gyere.
– Az ajtón Jemery lépett be egy tálcával a kezében. Meghajolt majd Mesteréhez lépett és felé nyújtotta a tálcát, amin egyetlen egy levél hevert díszes viaszpecséttel lezárva. Elijah kérdőn nézett komornyikjára, aki megköszörülte a torkát.
– – Alexandre Claveau talpnyalója hozta az imént.
– – Pompás… – Forgatta meg a szemeit majd elvette a levelet a tálcáról és a kis asztalkára dobta. – Elmehetsz Jeremy. A továbbiakban, amíg nem végzünk, senki se zargasson, csak ha én hívatok valakit.. – Nézett rá komolyan.
– – Ahogy óhajtja. – Hajolt meg majd elment.
– Hol is tartottunk? Oh, igen. A kastély utolsó és legfontosabb szobája. Nem mehetsz be a keleti szárnyba. A gyengébbek kedvéért be van zárva az ajtó. Ha megpróbálsz bemenni, súlyos büntetést von maga után a dolog. – Meglötyögtette a bort a poharában majd jó nagyot kortyolt belőle. – A munkaköröd pofon egyszerű. Információszerzés, és ha úgy adódik utasításra történő evés, de ha nem eszed meg csak megölöd, nekem az is megfelel. Az alapbéred havi harminc arany. Ha fennakadások nélkül rövid időn belül teljesíted a feladatod, akkor beszélhetünk bónuszokról, de kételkedek ebben a lehetőségben. Egyéb kérdés mielőtt aláírod? – Kérdezte miközben szájába vette a cigarettáját.
Elijah semmi szórakoztatót nem látott a nőben csak problémát, viszont társa máshogy vélekedett ez nyilvánvaló volt. Megvonta a vállát majd nagyot szívott a cigarettájából.
– – Nem csurog már a nyál a bokádon, hogy ennyit dumálsz? – Kérdezte fapofával. – Nekem miért lenne probléma, ha rettegnek az alattvalóim? Más dolguk nem igen akad a saját beosztásukon kívül. Látszik, hogy nem vagy tisztában ennek a világnak a szabályaival. – Felelte miközben ráfújta a füstöt. – Idegesítesz.
– Hagyta, hogy a nő előadja az álmai elképzelését a közös útjukat illetően. Érdekes logikával találta ki, hogy mi hogyan legyen. Egyértelműen előnytelen alkunak tűnt addig, amíg nem csicsergett tovább. Elijah szúrós tekintettel figyelte, ahogy a nőszemély az ő cigarettáját használja öngyújtónak az engedélye nélkül.
– – Szóval bűnfaló vagy. – Állapította meg a nyilvánvalót, bár hangosan nem szándékozta kimondta mégis sikerült neki. – Hallottam a magad romlott fajtájáról. Olyan élősködő lények vagytok akárcsak a vámpírok, mégis mi azért többre vittük, hisz ti mindenféle jöttment idiótával leálltok csak azért, hogy egy kis elemózsiához jussatok… És az akaratos viselkedésed ezt teljesen alá is támasztja. Képes lennél a szolgálatomba állni csak legyen tető a fejed felett és pár dög a tányérodban. – Azt est folyamán most először eresztett el egy nagyobb, gúnyos mosolyt.
– Kíváncsi tekintettel követte a nő mozdulatait. Elég szeszélyesnek ítélte meg az alapján, hogy nem sokkal ez előtt még a drága whisky miatt aggódott, aztán rajta landolt, most pedig egy egész üveggel pocsékolt el. Hagyta, hogy elmenjen a következő utca sarkáig majd megemelte a kalapját.
– – Nem engedtem meg, hogy elkóborolj. – Mondta kemény hangon majd megigazította a köpenyét. – Harminc aranyat kapsz egy hónapra, ha teljesíted az elvárt szintet. Most pedig rúgd seggbe magad és gyere utánam.
· * * *
Bő félórával később megérkeztek Elijah kastélyába. A kastély belsejében kiépített kis város pezsgett az élettől és a vámpírok varázslatától, mindenki szórakozott és élezte az egyéjszakás kalandot és élvezetet, amit egy természetfeletti lény képes nyújtani. A vámpír nyílegyenesen a saját rezidenciájába ment. Belépve a vaskos ajtón egy idősebb férfi lépett elő a semmiből, aki mélyen meghajolt. Miután kihúzta magát szemöldöke a homlokára futott meglepettségében, hogy mestere egy igencsak érdekes felöltözött nővel tért vissza.
– – Mosd ezt ki, valakii miatt bűzlik a whiskytől.. – Nézett mogorván a nőre majd az idős férfinek adta a köpenyét és a kalapját, aki megfogta majd apró mozdulattal előredőlt.
– – Ahogy óhajtja Uram. Amanda kisasszony elkészülve várja, hogy hívassa.
– – Mond meg neki, hogy feleslegesen ücsörög a szobájában. Ma este más dolgom van. Többek között ő. – Mutatott az összeszedett nőszemélyre. – Mutasd meg neki a harmadikon lévő vendégszobát, adj neki valami kevésbé ribancos göncöt és kísérd a dohányzóba. – A nő felé fordult. – Jeremy a személyi komornyikom, fogadj szót neki, remélem képes vagy alapvető engedelmességre. A dohányzóban részletesebben megbeszéljük az alkut.
Azzal elindult az emeletre otthagyva kettejüket a némaságban.
*Ashley halántékán egyre jobban látszott az a bizonyos ér, és kényszert is érzett, hogy alaposan vissza vágjon. Mély levegőt vett és össze szedte a gondolatait. Nem volt könnyű dolga, hisz a vér eléggé elöntötte az agyát, de valahogy sikerült megoldania.*
-Enyhülő büntetés… Neveletlen öleb? Úgy beszélsz hozzám mintha felsőbb rendű lennél, holott csupán egy vérszívó vagy aki az általa oly megvetett élőkből nyeri az erejét és nekik hála lehet életben. De jó napom van épp ezért nem sértődők meg. És hogy miért alkalmazz? Mert minden talpnyalód rettegve nézi az árnyékod, miközben a porban és mocsokban csúsznak másznak hogy megkíméld az életüket. Unalmas lehet ha nincs aki szembe szálljon veled. Én a helyedben biztosan tartanék magam mellett valakit akivel el száj karatézhatok legalább egy kicsit. Emellett tudok olyan dolgokat, információ morzsákat amik hasznodra válhatnak, de az csak akkor kapod meg ha én is kapok valamit. Például munkát.
*Tekintetéből higgadtság és némi eszelősség tükröződött. Nem félt a haláltól, sőt valahogy vágyott is rá, így ha most lecsapják mint egy molylepkét akkor így járt, de ezt nem tartotta valószínűnek. Igyekezett felkelteni a férfi érdeklődését, de mikor az a háta mögött termett és a nyakához hajolt, Ash reflex szerűen megragadta. Szemei azon nyomban felizzottak és felvették eredeti színüket. Ebben a pillanatban látta és érezte a férfi minden bűnét, mégsem kezdett el táplálkozni. Egyesével hámozta le ujjait a férfiról majd mély levegőt véve hátrébb lépett eggyel.*
-Te sem vagy valami étvágygerjesztő, pedig bukok a mocskos lelkű pasikra…
*Vágott vissza rezzenéstelen arccal majd ő is elővett egy szál cigit, mintha csak egy laza cigiszüneten lenne.*
-Mondom mi a szitu Hófehérke. Te munkát és fizetést adsz, na meg persze biztosítod az ellátásomat és én cserébe megtudom az ellenségeid minden mocskos kis titkát, anélkül hogy bármiről is tudnának. Mesterien tudok másokat manipulálni vagy eltenni láb alól. Kedvenceim azok a férgek kiknek a lelke elég mocskos ahhoz, hogy felzabálhassam a bűneiket. Ártatlanokat nem ölök és foglalkozni se foglalkozom velük. Azt hiszem ezzel minden kérdésedre válaszoltam, szóval mikor kezdhetek?
*Nézett rá felvont szemöldökkel majd közelebb lépve kicsit pipiskedni kezdett, hogy meggyújthassa a cigiért. Kicsit se érdekelte, hogy ehhez a másik fél képébe kellett másznia.*
-Gondolkozol még, vagy végre döntöttél? Az idő pénz és te eléggé sóhernek tűnsz, szóval csipked magad. De ha nemet mondasz mehetek másik vámpírmesterhez is dolgozni.
*Nagyot szívott a cigibe majd a másik kezében lévő üvegre nézett és annak tartalmára. Gondolkozott rajta hogy ad a férfinak egy kevés gondolkodási időt, amíg ki issza a maradék itókát, de végül eldobta az üveget unottan és a toronyórára pillantott. Pont éjfélt ütött az óra, amire a lány úgy reagált, hogy megrántotta a vállát és hátat fordított a férfinak és elindult az ellenkező irányba. Szándékában állt otthagyni a napernyőnek öltözött fickót.*
A válasza hidegen hagyta. Ha nem élt a lehetőséggel, akkor nem, nem szívta mellere. Figyelmét újra a csőcselékre fordította, bár semmi kedve nem volt hozzá, hogy ilyen söpredékekre pazarolja az idejét. A füstből átalakult pengék úgy szabdalták fel a vámpírokat, mintha meleg késsel vágná fel valaki a teavajat. Hogy szórakoztatóbb legyen a játék, legutoljára hagyta a fejlevágásokat, hogy egy kicsit szenvedjenek a birkák. Már csak kettő volt életben. A legfiatalabb köré csavarodtak a füst csápszerű alakzatai miközben érezte a hideg folyadékot végigcsorogni magán. A kalapja ugyan megvédte az arcát, de ettől függetlenül nem volt ínyére a nő e lépése.
– – Ezért később számolok veled nőszemély… – Morogta fogai közt, de jelenleg érdekesebb dologgal kellett foglalkoznia. – Szóval…
– A füstöt a másik életben maradt vérszívó felé irányította mikor az meglépett követve a nőt. Elijah pár perc után vállat vont, kénytelen volt ezzel az egyel beérni. Legalább kap egy kis ízelítőt a hölgyemény, hogy nem lesz felhőtlen az éjszaka további része.
A vámpírmester több kérdést is feltett, de csak zokogó könyörgést kapott válasznak, hogy kímélje meg a nyomorult életét. Még azzal is bepróbálkozott, hogy egy órán belül elhagyja a várost és a birtokot, vissza se jön, csak engedje el. A vámpírtörvények értelmében Elijah lett a mestere, így megpróbálta kényszeríteni a törvény hatalmával, hogy válaszoljon, de meglepetésére, a vámpírra semmi hatása nem volt ezzel pedig beigazolódott a gyanúja. A nő épp akkor lépett ki a kocsmaajtón, mikor a férfi jobb keze köré összegyűlt a fekete füst s valóságos állati karmokká formázódtak. Nem húzta tovább az időt, odalépett a zokogó vámpírhoz majd rezzenéstelen arccal elkapta a torkát és egy egyszerű mozdulattal kitépte a légcsövét. A szerencsétlen vergődött még párat, majd a szemében végleg kialudt az élet fénye. A füst lecsavarodott róla majd visszahúzódott a köpeny alá, akárcsak gazdája kezéről.
– – Veled nincs dolgom. Egy féreggel kevesebbre kellett időt pazarolnom így a büntetésed valamelyest enyhült, hogy rám öntötted a löttyödet balga módon. – Mondta miközben leguggolt a macskaköveken elterülő hullákhoz.
– Nem volt kényes így nem érdekelve, hogy kesztyűje csurom vér lesz, elkezdte átnézni a testeket valami után kutatva, ami választ adhat a feltevésére. A nő csacsogását háttérzajként élte meg, nem szándékozott választ adni neki, főleg nem beleegyezést, de a dolgok alakulása megváltoztatták e belső döntését. Az egyik testen talált egy tetoválást, ami egy számára nagyon is ismert címert ábrázolt. Hümmögött kicsit majd megnézte a többit is és mindegyiken megtalálta ugyanezt a tetoválást.
– – Látod..? Igazam volt… – Mondta alig hallható hangon majd felkelt.
– Mivel az előző vérfürdő eloltotta a szájában égő cigarettát, kénytelen volt elővenni egy másikat és azt meggyújtani. Ez az este kész pazarlásba torkollott. A miért alkalmazzon kérdés és annak válasza apró mosolyra késztette a vámpírt.
– – Miért kellene alkalmaznom egy neveletlen ölebet? – Nézett rá komoly tekintettel. – Rossz ajtón kopogtat hölgyem, ha azt hiszi, hogy csak úgy befogadok valami csavargót. Nincs szükségem szolgákra, van elég.
– Fojtatta volna mondandóját, de végül nem tette. Pár percnyi hallgatás után hirtelen a lány háta mögött termett. Ekkor szembesült vele, hogy mennyire apró termetű asszonysággal van dolga. Lehajolt a nyakához elég közel, majd ahelyett, hogy beleharapott volna puhának látszó bőrébe, inkább csak nagy levegőt vett, hogy magába szívja a nő illatát. Az eredmény egy nagy fintor lett és ezzel el is húzódott majd lépett tőle.
– Bűzlesz… Még az éhínség idején se innék belőled.. Szóval eledelnek sem vagy alkalmazható. Hm.. Mit kezdhetnék egy apró ölebbel? – Gondolkozott hangosan. – Ha elárulod miféle szerzet vagy, akkor elgondolkozok a sorsodon. Ha némaságba takarózol, akkor ne rabold tovább az időm.
*A férfi eléggé lenézően beszélt vele, de Ash-t se kellett félteni. Eléggé felvágták a nyelvét és mindig is híres volt a nagy szájáról, mégis most inkább csendbe maradt. A közelgő aurák felkeltették az érdeklődését, bár koránt se volt annyira izgalmas mint amit az a férfi árasztott. A bosszú keserédes ízét szinte már érezte a nyelve hegyén, de végül undorral pillantót le rájuk.*
-Mintha érdekelne a neked tett ajánlata, vagy az a moslék, amit abban a lepukkant koszfészekben felszolgálnak. Olyan mintha én azt mondanám nyald a padlót vagy a mókusok se…
*Ekkor le kellet buknia. Valami olyan sebességgel száguldott el a feje felett, hogy alig bírta megnézni mi is volt az. Nagyokat pislogva nézett a tovább száguldó kukára mely a szomszéd épület falába csapódott. Valószínűleg nem nézték jó szemmel, hogy valaki más is van ott.*
-Nincs gáz! Nem löttyent ki a whiskym és a cigim is még füstöl, szóval no para… Még nem akadtam ki.
*Egész jó kedve lett a mozgalmas este miatt, főleg mert az a személy akiért ide vonszolta a seggét, minden keresgélés nélkül meglett. Bár a férfi beszólásai néha szemöldök ráncolást váltottak ki nála mégsem ugrott a torkának, annak ellenére se, hogy konkrétan le lett kutyázva… Vett egy mély levegőt és minden szó nélkül elindult lefelé a létrán, de félúton kinyújtotta a kezét és a benne lévő pohár tartalmát a férfi fejére öntötte.*
– Ezt a vacsorámért és a beszólásokért…
*Innen már inkább csak leugrott, nem volt nagy táv. Csak 3-4 létrafok. Földet érése után leporolta a ruháját és elindult az ellenkező irányba hogy utánpótlást szerezzen szegény üres poharába, ám ez az út a dühös vámpírokon át vezetett, vagyis pontosabban mellettük, és mivel a többség darabokban hevert, így Ash nem is foglalkozott velük, ám az egyik mégis valahogy utána eredt. Hogy miért az nem tudni. Talán azt hitte hogy Ash a vámpírmesterhez tartozik és túszként akarta használni, vagy csak a lány vére kellet neki? Ez az amire sose fog fény derülni. A bárban eltűnő lány és az utána rohanó vámpír nagy pánikot keltett. Eleinte csak egy pohártörést lehetett csak hallani, aztán minden bent tartózkodó pánik szerűen kezdett el kifelé rohanni ahogyan csak bírt.
Bár nem akart foglalkozni ilyen piti szutykokkal mint ezek a mezei vámpírkák, most mégis kedve támadt meg kóstolni egyet, így amint hozzá ért a vérszopó, Ashley azonnal megragadta és kiszívta annak minden bűnét, melytől a lélek kiégett. Kicsit se fogta vissza magát. Nem is akarta. A felforrt tetemet egy laza mozdulattal hajította ki a sötét hideg utcára majd egy üveg jó minőségű whisky társaságában és egy új pohárral vissza csámpázott a nyílt utcára.*
-Miről maradtam le? Az izgi rész ügye még nem volt?
*Villantotta meg rosszcsont mosolyát, majd a férfira szegezte a tekintetét.*
-Ha jól sejtem maga Gróf Elijah Henderson, bár nekem örökké a vidéki suttyó lesz. Szóval ha végzett a kis kaszabolásával rám szánna pár percet a „drága” idejéből? Beszélnünk kell.
*A végére a mosolya eltűnt és felváltotta egy rideg és gyilkos pillantás, de csak egy pillanatra. Nem támadhatta meg a férfit, hisz a küldetése nem csak arról szólt, hogy iktassa ki, de derítse ki mit is akar.*
-Szóóóval aktív munkakereső vagyok. Előnyeim: talpraesett, bunkó, nagyszájú és vakmerő vagyok. Testőrként is funkcionálok ha kell, de általában lelkiismeretként üzemelek, azt is rosszul. Bár eléggé nyeszlettnek tűnik, így nem biztos, hogy jó ötlet ha a vállára ülve duruzsolok a fülébe. És hogy miért ne alkalmazzon? Mert magas a bérezési elvárásom és sanszos hogy két beszólása között megfojtom.
Kényelmesen eldohányozgatott miközben a szenvedő vámpírt nézte mikor meghallotta a női hangot. Ugyan érezte már korábban is a jelenlétét, hogy közelebb jött, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Felnézett, hogy lássa az illetőt. Mikor megcsillant a holdfényben a vélhetőleg ezüst dobozka és annak tartalma kifújta a füstöt majd a vacsorára tett célzásra sóhajtott egy apróbbat.
– – Veled nincs dolgom nőszemély. – Válaszolta egyszerűen.
– Nem tudta ki ő és mit akar, de nem volt hozzá sem kedve, sem ideje. Hosszú éjszaka elé nézett és így is többet áldozott erre a szerencsétlenre, mint tervezte. Bal kezével elővett a zsebéből egy órát majd megnézte rajta a pontos időt. Szemeit összeszűkültek és halk morgás hagyta el ajkait miközben elrakta.
– – Francba.. – Visszapillantott a nőre. – Volt alkalmad lecsapni rá, a te hibád, hogy béna és lassú voltál. Ha a hamu nincs ínyedre, szólj a pultosnak és egyél a féreg számlájára, átpasszolom a nekem felkínált lehetőséget. – Mondta miközben elindult, de az utca végén megjelent pár alak.
– Hatan vagy heten lehettek, különböző kinézetű és korú férfiak, vámpírok. Fiatalabbak voltak, mint a félnótás, a legfrissebb hulla még egész emberinek nézett ki, talán két hónapja, ha halott lehet. Elijah nem szándékozott tudomást venni róluk, de a kis csapat nem akarta könnyen útjára engedni őt.
– – Azt hiszi, hogy ezek után csak úgy elmehet? – Kérdezte az egyik indulatosan.
– Körülbelül egy nyolcvan magas, kopasz, sebhelyekkel tarkított férfi, aki egy szakasztott többszörösen elítélt szökött rabra hajazott. Hogy ne csak hangot adjon haragjának még a fogait is megmutatta vicsorogva. Elijah megállt majd végigmérte az összes söpredéket.
– – Nincs időm kölykökkel játszani. Kotródjatok.
– – Andrew szavainak engedelmeskedünk. – Hangzott a fiatal vámpír válasza, amivel a többi helyeselt.
– – Idegesítő bolhák… Ám legyen. – Érzelemmentes, nyugodtnak mondható arckifejezése egy pillanatról a másikra változott meg. Arcát elöntötte a harag és a bosszúság, ha lehet ridegebb lett, mint eddig volt, köpenye alól újra előtűnt a fekete köd, ami a csőcselék felé indult.
– – Emlékeztetnélek titeket a vámpírtörvények egyik alappillérére. Ha egy birtokos Vámpírmester megöli a másik birtokost, akkor az a terület az övé.. A kutyáival együtt. – Ekkor kivillantotta a fogait mire a köd mintha megtáltosodott volna önálló életre kelt és pengékké alakult át, amik elkezdték felszabdalni a nagyszájú ellenállást.
– – Még van Lehetőséged enni. – Pillantott vissza a nő irányába. – Ha nem élsz vele, semmi nem marad, amit a tányérodra dobhatnék.
*Halk kopogás ébresztette fel az alvó lányt, aki épp próbálta kipihenni a kellemetlen utazást. Két hosszú héten keresztűn hánykolódott egy nagyobb lélekvesztőn, mire végre célba ért. Sose kedvelte a bezártságot, vagy az unalmas utazásokat, mégis most minden erejét össze kellett szednie, hogy kibírja Aetryas lebegő földjéig. Kínjában már neki állt zsugázni a legénységgel, hogy elüsse az időt, és milyen jól tette. Mire észbe kapott már látható volt úti célja, mely felet egyszerűen csak kiugrott, nem törődve azzal a 15 méterrel, ami a hajó és a föld között volt. Térdei hangosan recsegtek és ropogtak, talán el is törtek, bár ez jelenleg nem számított. Végre szárazföld volt a segge alatt. Órákat ült egy helyben mire megmozdult végre és valósággal rohanva indult meg a távolban lévő város felé, ahol az első fogadóba meg is húzta magát. Hosszú idő után végre tudott venni egy forró fürdőt, mely minden feszült tagját ellazította. Fizikai fájdalommal járt mikor a meleg illatos vízből ki kellett kászálódnia és elrendeznie a dolgait. Amint végzett azonnal megtámadta az ágyat és amint a feje párnát ért nem túl nőies pózba álomba is merült és legalább másfél napig húzta a lóbőrt. Békés álmából az a bizonyos halk kopogás ébresztette fel amit azóta is szid, hisz ezzel kezdődött el minden.*
-Mi az?
*Kérdezte álmos, nyúzott hangon, ám válasz nem érkezett. Akárki is volt az ajtó elött, nem akart Ash elbűvölő vérszomjas tekintetével és kócos fejével találkozni, így csak egy levelet hagyott hátra melyben pár fénykép és egy nagyobb összeg volt. A képek magukért beszéltek. Az a sok vér, mely festékként színezte meg a földet, és az a sok test, ami élettelenül hevert egy kupacon, mind csak mellékes volt. Ami igazán érdekessé tette a képeket nem más volt, mint az-az alak aki az összes fotón szerepelt.*
-Szóval miattad hívtak ide?
*Ajkai mosolyra húzódtak, majd az éjjeliszekrényen lévő díszes borítékra pillantott melyet hetekkel ezelőtt kapott. A levél, mely a boríték mélyén lapult meg, felkérte Ashley-t, hogy utazzon el Aetryas földjeire és állítson meg egy vérszomjas szörnyeteget, amiért cserébe hatalmas pénzjutalmat ígértek neki. Általában nem fogadta el az ilyen felajánlásokat, de a semmiből nem lehet megélni, így került végül ide. Rendbe szedte magát, majd elindult vacsora után kajtatni, így kötött ki a hangulatos kis ivóban. Mivel nappal érkezett így nem igen találkozott vámpírokkal, de most akármerre nézett csak azt látott. A pulthoz érve kért egy jég tripla whiskyvel, csak hogy kellőképp meglegyen a hangulata a vadászathoz. Alkatához képest az italt jól bírta, amit nem titkolt. Úgy nyelte a piát, mint kacsa a nokedlit. Sokan meg is bámulták érte, de ez sose izgatta. Tekintetét végig a poháron tartotta, egészen addig, amíg egy igen erős és furcsa aura meg nem jelent a kis ivó közelében. Már messziről érezte a bűnök ínycsiklandó illatát, mely elnyomta az összes többiét. Amint megmutatkozott az aura tulajdonosa azonnal megfagyott egy pillanatra a levegő. Persze Ash csak ropogtatta tovább a kis tálkában lévő mogyorót, bár szeme sarkából végig követte az eseményeket. Még hallgatóznia se kellett, azonnal rájött, hogy a két férfi között lévő feszültség oka a hatalom és a pénz. Amint kivonultak, nem sokra rá ő maga is távozott az itallal a kezében, csak a főbejáraton.
Kényelmes tempóban kerülte meg az épületet és az első tűzlétránál fel is mászott, hogy a magasból figyelhesse az eseményeket. Nyugodtan leült és hátra dőlve nézte a magasba törő lángtengert.*
-A francba!… Pedig olyan finomnak ígérkezett… Oda a vacsorám… Mekkora szívás már. Az itteniek mind ilyen vidéki suttyók vagy csak maga ekkora tapló, hogy nem veszi figyelembe ha egy nőnek igényei vannak? Egész este ezt a szánalmas szerencsétlent figyeltem és vártam a megfelelő alkalmat, erre megjelenik a sunnyogó Frolló főbíró, hogy revansot vegyen Quasimodon és felgyújtja… Baszki már… Minimum egy vacsorával tartozik, pedig még nincs 10 perce, hogy megjelent…
*Nem titkolta hogy a közelben van, sőt szándékosan beszélt hangosabban miközben a csillagos eget bámulta. Mérgében inkább elővette az ezüst cigarettásdobozt, hogy elszívhasson egy cigit, ám tűz nem volt nála, így feltápászkodva kihajolt a peremről, hogy rágyújthasson a magasba törő lángok segítségével.*
– Elijah.. Nem tartom jó ötletnek. – Törte meg a kézzel fogható csendet egy hang.
A szobában félhomály uralkodott, csupán egy állólámpa nagyságú gyertyatartó húsz gyertyája égett, ami némi fényt szolgáltatott. A falakon régimódi meggy bordó, a korának megfelelően díszített tapéta volt. A négy csupasz fal közül csak az egyiken volt dísznek mondható tárgy, egy hatalmas festmény, ami egy nőt ábrázolt. Előtte egy bársonnyal bevont kényelmesen tágas, uralkodói székre hasonlító fotel árválkodott fél keresztben. Mellette a gyertyatartó, az mellett pedig egy igen méretes, kézzel kifaragott tükör állt. A tükrön megcsillant a gyertyák és a festmény melletti falon található ablakon beszűrődő hold fénye. Az ablakban egy férfi állt, aki komor tekintettel bámult kifelé az üvegen, mintha olyat látna, ami igazán leköti.
Az elhangzottakra ajkain hamiskás mosoly jelent meg, majd kifújta tüdejében lévő cigarettafüstöt. Szemeit lehunyta egy pillanatra majd lassú léptekkel a fotelhez ment ahova könnyedséggel heveredett le. A tükörre emelte a tekintetét.
– Mi kivetnivalót találsz az ötletemben? Ezzel a lépéssel komoly területeket szerezhetek, ami még szilárdabbá tenné a hatalmam. Megölni egy kisnemest, aki még a kétszázadik évét se töltötte be, mint élőholt… A legegyszerűbb dolog. – Hangjában volt valami megfoghatatlan, mégis elbűvölő.
– Emlékeztetnélek rá, hogy rajtam nem működnek a kis trükkjeid, ennyivel nem tudsz meggyőzni. Valóban egyszerű feladatnak ígérkezik, ami sok pénzt és hatalmat hoz a családi vályúhoz, de a kockázatra gondolok. Kint a nyílt terepen megölni igen csak nagy játékot indítana el, nem gondolod? A környék összes seggfeje a mi nyakunkra ront majd, hogy mártírt csináljanak szerencsétlen félnótásból és megbosszulják a halálát.
– Meglep az aggodalmad, Micah, hisz pont te vagy az, aki a legnagyobb örömét leli egy nagyobb vérfürdőben. Azt hittem ínyedre lesz egy kis izgalom. Azok csak egyszerű bogarak, akiket ki kell irtani ha, idegesítenek. – A jobb kezében tartott cigarettát a szájához emelte majd jó nagyot szívott belőle. – Nem kell aggódnod, megvédem a segged.
– A seggünk. – Nevetett fel a tükörben lévő férfi. – Rendben, de részt kérek a buliból. Nem lenne tisztességes, ha megint te ölnéd le az összeset. – Vigyorgott szélesen ezzel kivillantva szemfogait.
– Meglátom, mit tehetek. – Biccentette oldalra fejét miközben újra megtöltötte a szobát a kifújt füst.
* * *
A Henderson kúriától nem messze, körülbelül harminc kilométeren belül volt egy kisváros. A városkát egy keskenyebb folyó szelte keresztül, ami elválasztotta egymástól a közembereket és az éjszakába megbújó szörnyeket. Manapság béke honol a kis városkában, megtanulták elviselni egymást, hisz a Város ura komoly erőfeszítéseket tett a polgármesterrel együtt, persze színtiszta hátsószándékkal, ami még Elijah szemét is szúrta.
A városka északi része maga volt a bűn paradicsoma. Bordélyok, kocsmák, illegális dolgokkal kereskedő üzletek, bérgyilkosok tanyája és még lehetne sorolni napestig. Az utcákat megtöltötte a közösségi helyekből kiszűrődő zajjal kevert zene, mindenki elütötte valahol az időt, amíg az utcát egyetlen sötét alak járta. Köpenye lazán lógott rajta az alja pedig könnyen táncolt viselője mozgásától. Fekete kalapja előre volt húzva, bele az arcába, így szemeit gondosan el voltak rejtve a kíváncsi tekintetek elől, egészen addig, amíg meg nem állt egy cégérrel ellátott ajtó előtt. Beleszívott egy utolsót cigarettájába, majd kivéve azt ajkai közül egy egyszerű mozdulattal elpöckölte mielőtt belökte volna az ajtót.
A helyiségben egy pillanatra megállt az élet. Ahogy a bent lévők rápillantottak tapinthatóvá vált a félelem és a feszültség. A férfit körüllengő aura szinte megtöltötte a szobát, ezzel pedig egy fullasztó légkört alakított ki. Jobb keze mutatóujjával megemelte kalapját majd tekintete végigfutott a jelenlévőkön. A furcsa jelenlét viszont egykettőre elpárolgott és újra a megszokott kocsmahangulat tért vissza, mikor az emeleti részről lesétált egy fiatal férfi.
Nem volt nagytermet, alig lehetett százhatvannyolc centi magas, testalkata vékony, enyhén nőies volt. Hosszú göndör haja ki volt engedve, így a csigák nagy része a vállára omlott. Smaragdzöld szemei csillogtak az élettől, akárcsak az aurája, ami arról árulkodott, hogy nemrég evett, nem is keveset.
– Nem illik így elrontani mások hangulatát, Grófom. Légy üdvözölve szerény ivómban, fogyassz bárkit és bármit ma este, a vendégem vagy. – Szólalt meg kedves, dallamos hangon miközben intette a pult mögött ácsorgó nőnek, hogy így legyen.
A köpenyes férfi némán állt egy pillanatig majd sóhajtott. Látszólag a fiatal vámpír hatása alá kerültek a jelenlévők, apró és hatásos trükk, ha azt akarod, hogy rejtve maradjanak a valós dolgok. Elijah odasétált hozzá egészen közel, majd komor tekintettel nézett le a nála jóval alacsonyabb vámpírra.
– Nem mulatni jöttem. Talán elfelejtetted, hogy én csak egy dolog miatt jövök be ebbe a koszfészekbe? – Hangja rideg volt és kimért.
– Áh… Hogyne.. – Mosolyodott el kínosan miközben apróbbat nyelt. – Mindig az üzlet az első. Átmehetünk a kastélyomba, ott kényelmesebben meg tudnánk—
– Ne pocsékold a drága időmet. – Szólt közbe erélyes hangon. – A sikátor is megteszi, ha nem akarod minden kuncsaftod tudtára adni, hogy egy csatornapatkány is gazdagabb nálad. – Indult el a hátra vezető ajtó felé.
Az épület mögött egy keskeny sikátor volt ahova az ivó hulladékait dobálták ki. Elijah-nak pont megfelelt a hely, hisz ő is szemetet készült kidobni. Amíg a fiatal vámpír arról kezdett kétségbeesetten hadoválni, hogy nincs meg az összeg, amivel tartozik, addig előkerült egy újabb szál cigaretta. A férfi türelmesen végighallgatta a tengernyi hazugságot miközben egyre nagyobb mosoly ült arcára, amitől beszélgető társának hangja egyre halkabb lett.
– Holnapra összeszedem…. Esküszöm..
– Te, mint a Város ura, hogy süllyedtél ilyen mocsokba? Elverted az előző mester felhalmozott vagyonát, úgy éltél, mint egy kiskirály, de meglepő módon senki sem ölt meg.. Eddig.. – Miközben nyugodt hangon beszélt, köpenye alól fekete füst kezdett szétterülni a macskaköves talajon. – Megvezetted a polgármestert és a városka vámpírjait.. Hitelt kértél az idősebb vámpírmesterektől, amiket területi vásárlásokba fektettél..
– Ez volt a leggazdaságosabb dö—
A fekete füst szép lassan a férfi köré tekeredett majd felemelte a levegőbe miközben alaposan szorítani kezdte annak nyakát. Keserves nyöszörgések és köhécselések visszhangoztak a sikátorban. Elijah mindeközben kényelmesen szívta a cigarettáját.
– Felhalmozódott ígéretek és adósságok. Az utolsó talpnyalóm se érdekelné, hogy gyáva vagy harcokat vívni és inkább megveszed a területeket.. De velem nem kellett volna ujjat húznod. – A füst szorosan fogta a prédáját, miközben minden testrészére alaposan rácsavarodott, legutoljára pedig a szája köré.
Elijah elővett a zsebéből egy régimódi flaskát, aminek a tartalmát a férfire öntötte. Az amint megérezte a benzines szagot vergődni kezdett, de nem sok helyes és esélye volt rá, csak halk hisztérikus hümmögésre volt képes. Pár percnyi várakozás után, mikor a ruha beitta a benzint, előkerült egy gyufásdoboz, amit a férfi meg is gyújtott.
– Nem ezt a módszert szeretem a legjobban, de van valaki, aki élvezni fogja a szenvedésed. – Azzal rádobta az égő gyufaszálat, ami azonnal lángra lobbantotta a fiatal férfit, Elijah pedig halál nyugodtan nézte, ahogy elevenen elhamvad.