Csillevasút

A tartományt bejárni legegyszerűbben és leggyorsabban a csillevasúttal lehetséges. A keskeny nyomtávú, gyakran fedetlen kocsik egyes távolságok közt masiniszta nélkül száguldanak át a felszíni, és a hegyek gyomrába vájt alagutak kanyargós útján. Ahol szabadon süvít a szél, és a tűzhányók fénye világítja be a tájat, ott félnivaló kevés akad. Legfeljebb egy behemót bestiát kell arrébb tessékelni a sínekről a zavartalan továbbhaladás érdekében, s remélhetőleg ezt nem egy baleset előzte meg, ami után a mázsás tetemet kell arrébb vonszolni. Az alagutak sötétjébe viszont gyakran bestiák és rémek fészkelnek, amivel nincs is gond, ameddig nem árasztják el a folyosókat. Hogy ezt megakadályozzák, Gadora városában rendszeresen toboroznak olyan vállalkozó szellemű kalandorokat, akik végigjárják a vasúttal az útvonalat, és tisztogatják a járatokat. A pénz jó, az ellátás fapados, és jobb, ha nem hagysz magad után hátra párt s porontyot, mert senki sem vállal garanciát arra, hogy élve visszatérsz.

Read More

Galyn Mogor mezeje

A Kihívás mezejének is szokás nevezni, az interai terránok ugyanis előszeretettel járnak ide hogy teszteljék képességeiket. A síkság teli van csapdákkal és rejtvényekkel, de cserébe mesés kincseket ígér a próbálkozóknak. A terület ura, Galyn Mogor nem hajlandó alávetni magát senkinek, és ezt a legtöbb uralkodó tiszteletben is tartja. Ha mindenki képes volna összefogni, akkor talán volna esély legyőzni ezt a rettenetet, aki már Terra előtt is Terian földjein élt. Számára kapóra jött Intera létrejötte, itt kisajátíthatta saját kis birodalmát, ahol szabadon gyakorolhatja képességeti, praktikáit, és fejlesztheti mágikus tudását. A végeláthatatlannak látszó csapdarendszeren túl egy tűzgólem és egy tűzelementál ötvözetéből létrejött lény védi urának és parancsolójának birtokát, ahol háborítatlanul figyeli a földjén kalandozókat, s jutalmazza őket ügyességük és kitartásuk szerint. A szörnyetegen túljutni viszont még senkinek sem sikerült, ép bőrrel pedig egy vállalkozó szellemű terrán sem távozott.

Read More

Guolselem kastély

Dol’wara szívében, ott is egy tűzhányó folyton változó közepén épült egykor egy kolostor. A kolostorból templom lett, az pedig az évek során kasréllyá alakult. Ennek ellenére a hely még mindig őrzi a szentség nyomait. Ragwynn, a tűz istenének tiszteletére szánták a helyet, olyan szentélyül, melyen nem fog a tűz hatalma. A hegyi ösvény mentén sárkányok szobrai állnak, melyek közelebbről megnézve nagyon is élnek, ám saját elhatározásukból az istennek szentelték szolgálataikat, s így lelkük és testük tüzét a hozzá vezető út mentén folyton áramló tűzfolyammal látják el. 

Egyszer az egyik dol’warai kovács arra vállalkozott, hogy olyan fegyvert készít, mely méltó lesz egyszer arra, hogy Ragwynn tenyerét illesse. A legenda szerint a dölyfös isten a szemtelen feltételezésért, hogy majd terrán által kovácsolt fegyvert forgasson, elvette a kovács életét, és a lelkét az elkészült pallosba zárta, majd kihelyezte a templom imaterének közepére, és folyvást zúgó lávaesőnek tette ki. Azt mondta, hogy a kard akkor lesz rá méltó, ha a lélek eléggé hozzáedződik majd. Tény, hogy valóban ott lebeg egy óriási fegyver a magma áradat közepén.

Read More

Adolnis erdeje

A tartomány délnyugati perifériáján egykor gazdag erdő gyökerezett meg. Egy igen makacs, szívós fajta, amelynek nem volt szüksége napfényre sem pedig vízre ahhoz, hogy életben maradjon. A terránok, mikor felfedezték a különleges helyet, özönleni kezdtek hogy facsemetéket ássanak ki és vigyenek el más tájakra, vagy más módon használják fel nyersanyagként Dol’wara kincsét. Az erdőnek azonban a táplálékként felvett magmával szelleme született. A gallyak végén aranyló rügyek fakadtak, s ahogy levelet bontottak, azok lángnyelvekként nyalták körül a zsenge ágakat, s vonták be a fák kérgét vastag szénréteggel. Pompás teremtmény, egy agancsos fej emelkedett ki a pattogó pernyék közül, melyet délceg test követett. Egy szarvas, mely nőstény létére agancskoronát viselt, született a lángokból. Aldonisként mutatkozott be az első terránoknak akikkel találkozott, s először kedves szóval kérte őket, hogy fejezzék be az erdejének háborgatását, mert a fák sírnak, amikor gyermekeiket elszakítják tőlük, s kivágják véneiket. A terránok hitték is szavát, és nem is. Voltak akik megszívlelték a kérését, mások azonban nem törődtek velük, és ez lett a vesztük. Aldonis haragra gerjedt, melynek emésztő tüze szempillantás alatt semmivé perzseli még a tűz szülötteit is, megégeti a sárkányokat is. Fáradhatatlanul járja az erdőt, míg a fák meg nem békélnek a terránokkal, s el nem felejtik a sebeket, melyeket ejtettek rajtuk. Az erdő emlékezete azonban messzire nyúlik vissza, és nehezen születik újjá, még Aldonis lángjai közt is. 

Read More

Khil’din-erőd

A Gal’songok-szakadék magmával telt választóvolanként húzódik Dol’wara keleti és nyugati fele közt. A szakadék menti tűzhányók és szenes sziklák oldalaiba és csúcsaira erődtornyokat emeltek, melyek lávát sírnak. Ezt az erődrendszert démoni származékok lakják, de az őrök feladatait fegyencek látják el Terian minden vidékéről. Ha azt hitted, hogy Grematoria kegyetlen hely, akkor maradj csak a felszínen! Ott a játékok erejéig kiengednek a cellából, itt viszont csak aludni tér az elítélt. A nap többi részét kemény munka teszi ki, és nem számít hogy ki mennyire ellenálló a hővel és a tűzzel szemben. Ha beledöglik valaki, jó lesz a raguba. 

Read More

Tűztorok-kút

Minden valamire való terrán tudja, hogy a tündérek csalfák, az orkok könnyen provokálható, barbár faj, a sárkányok bolondulnak a kincsekért, a törpök kapzsiságukban mélyre ásnak. Van az a vicc, amelyikben a tűzvirág tündér, a füst ork, a sárkányfatty, és a magma törp bemegy egy kocsmába… A vicc aztán valósággá vált, mert Dol’waraban valóban együtt iszogat a négy faj, és ha ezek összeülnek, bizony bizarr dolgok kerekednek ki. Például, a Tűztorok-kút. A tündér kuncogva megjegyezte, hogy ha a felszínen kutakat fúrnak hogy vízhez jussanak, ők miért ne fúrhatnának tűzkutat? A füst ork az asztalhoz csapta kupáját, és kikérte magának, hogy őt senki nem fogja munkára. A törp elméjében azonban dolgozni kezdett az ötlet, hisz akkor sosem látott kincseket találhatnának. A sárkány felkapta a fejét a kincs szó hallatán, s hevesen bólogatni kezdett, akár tűzmerítési monopóliumot is szerezhetnének, szerződhetnének Gadorgával. Vagy még jobb, (mondta a törp), saját bányavárost vagy kovácstelepet alapíthatnának, versenyhelyzetet teremtve. Biztosan meggazdagodnának belőle. Az ork az asztalra csapott, hogy nála senki sem kitartóbb ha munkáról van szó, és különben is, ő a legerősebb a társaságban. 

Az egészből annyi lett, hogy a tündér kihátrált a viccnek szánt üzletből, az ork fellázadt a munka ellen, a törp nem talált mást csak kőszén üregeket, a sárkány pedig állandóan az arra vetődő, megtelepedni próbáló bestiákkal hadakozott. Otthagyták a megásott kutat, s ott is ette volna meg a fene, ha egy arra járó kalandor társaságnak meg nem akad a szeme a lyukon. Összefogva szépen kicsinosították az elhagyatott helyet. A bányatermekből lakóegységek lettek, és a kút az évek során egész településsé nőtte ki magát számtalan szinttel, melyek a föld alatt egyre szélesebbre terebélyesednek. Mélyén mindig ott fortyog a magma, légterében bestiák köröznek, Dol’wara vadregényes vendégszeretetét kínálva a megtelepedni vágyónak.

Read More

Kezremah kapu

Kezremah vidéke egy emberi élet számára élhetetlen hely. Levegője forró, kénes gázokkal teli mely megfojtja a tüdőt. A bőr felhólyagosodik, a hús megég, majd magától foszlik le csontokról. Minden nedvesség elpárolog, aszott korhadékká válik amely halandó ide beteszi lábát. A reménynek halvány érzése sem közelítheti meg ezt a helyet. 

Vannak akik mégis ezt a mostoha vidéket választották életük színteréül. Akik kibírják a Kezremah-síkság próbáját, bebocsájtást nyerhetnek egy másik világba. A sík közepén áll ugyanis egy kapu, melynek körkeretét kísértetiesen élőnek látszó szobrok alkotják, közepén pedig ősi véset izzik. Aki idáig eljutott, meggondolhatja, hogy átlép a kapun a másik oldalra, vagy visszafordul, és mesél a hely valódiságáról. Hogy odaát mi vár, arról azonban egyetlen rege sem szól. Csak balladákat zengnek a bárdok, kiknek mint tudjuk, nyelve úgy forog, ahogyan a feldobott érme cseng.  

Read More

Gadorga

Dol’wara bányavárosa. Lakói jórészt magma törpök és tűzvirág tündérek, akik nem csak a tűz felhasználásával foglalkoznak, a tündérek ereiben vér helyett is láva folyik. Járműveik a hőt kihasználva repülni is képesek, mágia nem irányítja őket. Az itteni kovácsok jóformán kinevetik a felszíni mestereket, mondván, hogy “azok a fényfürdette puhatenyerűek nem ismerik a tűz valódi erejét”. Talán lehet ebben valami igazság, hiszen ők itt Intera harmadik tartományában testközelből, állandóan tapasztalják az elem erejét. 

Read More