Rivenna egyik külterületén, pontosan a tenger mellett a kikötőknél található egy régi hajóroncs. Évtizedekkel ezelőtt egy férfi felvásárolta azt, majd megnyitotta az egyik legkülönlegesebb kocsmát a területen.
A kocsmába mindenféle rossz arcú fickó betéved, ám Mona olyannyira jól kijön a tulajdonossal, hogy őrként szépen helyben hagyja mindegyik részeget aki kötözködni próbál. Cserébe ingyen eszik, iszik s ha úgy van legtöbbször ott is lakik mintha csak a sajátja lenne. Ha az öreg egyszer meghal, biztosan a lányé lesz a fogadó.
Sionn szeme amint kijön a társa már abban a pillanatban megakad kecses testén a szeme. Igaz a törölköző borítja a testét, de rég látott már ilyen kecses és kifinomult nőszemélyt. Az arénában ugyanis ilyen kifinomult idomokkal viszonylag kevesen rendelkeztek sőt úgy is mondhatni hogy senki. Látja, hogy Mona is végig pillant az ő testén ettől Sionn egyből zavarba is kerül, apró pír jelenik meg az arcán. Nincsen ehhez hozzá szokva, hosszú gladiátor évei és utazása óta először van ilyen helyzetben. Igaz a koedukált fürdők és a tömeg nem okoz neki problémát, de a lány látványa, kiállása és kisugárzása viszont zavarba hozza őt. Talán a tekintete, talán a nőies és határozott megjelenése teszi ezt, nem tudja. Szinte megfagy ott a bejáratnál és lassú léptekkel követi a lányt.
Mindaddig amíg a lány egy kecses mozzanattal ki engedi a csomót és testéről le nem hullik a finom törölköző. Lassan esik le domborulatairól az anyag, már-már kínzóan lassan. A kíváncsi szemek végig pillantanak a lány minden apró porcikáján. A többes szám indokolt ugyanis Mona kitűnik a megjelenésével a tömegből ezért sokan fel is figyelnek rá. Na meg a fogadóban szert tett hírneve miatt is sokan ismerik. Ahogy egyre jobban bele megy a vízbe a lány egyre jobban kezdenek köré orientálódni az emberek. Természetesen nem a nyakára, de látványosan van egy kis mozgás. Ha pedig mozgás, Sionn férfiassága látványosan megmozdul ahogy Mona meztelen testének látványa a szeme elé tárulkozik. Tagja félkemény állapotba kerül és nagyot nyel, miközben felvezeti tekintetét a lány szemeire. Ami szintén rossz döntés, mert az átható pillantása és a gyönyörű szempár még jobban megbabonázza a fiút. Szinte alig érti, hogy mit mond a lány ugyanis a rózsaszín köd ellepi a fejét. Ami inkább nevezhető erős vonzalomnak, mint bármi másnak, de az bizonyos, hogy Sionn szíve ezerrel kalimpál a mellkasában.
-Má..máris..megyek.
Lihegi halkan és éppen indulna el a fiú amikor meglátja, hogy a hideg víztől liba bőrösödni kezd Mona teste. Ami a sok heg ellenére is igen csábító és csalogató látvány. És így még inkább, olyannyira, hogy egy két alak közelebb is megy a meleg víz forrásához. Viszont ismerik Monát így nem nagyon akarnak közel kerülni hozzá, még a végén ők is cápaeledelként végeznék.
Kivéve két férfit, akik ránézésre talán testvéreknek mondhatók. Vagy két fejjel magasabbak mint a lány és háromszor ha nem négyszer olyan nehezek. Testük igen csak erős, jóval melákosabb, férfiasabb a megjelenésük mint a többieknek. Az egyiküknek inkább barnás, a másiknak pedig inkább feketébb színű haja és testszőrzete van. A víz takarásától nem látni, de oda lent is biztos robosztus méretekkel rendelkeznek. Így ülnek le Mona mellé kellemetlenül közel, igaz nem simulnak hozzá, annyira nem bunkók. Közben Sion megrázza a fejét és észre veszi, hogy amit Mona mondott már be is következett. Viszont ettől függetlenül még oda megy, a lánnyal szembe foglal helyet egy fából készült ülő alkalmatosságon. Kipirultan néz előre, meg sem bír szólalni, ellenben a másik két férfival.
-Te vagy Mona? Sokat hallottunk már rólad! Jó végre találkozni veled, egy hete érkeztünk a kikötőbe és azóta rengeteget hallottunk rólad! Örülünk hogy végre beléd futottunk a nevem Zao a testvérem pedig Henzo!
Mutatja be magukat az egyik és a másik nagy kézfejével meg is érinti a lány kézfejét és kezet is csókol neki. Sionn örül, hogy nem ő van most a lány figyelmének középpontjában ugyanis azon bíbelődik, hogy üljön hogy ne legyen észrevehető a félig erektált hímtagja. Igaz a hideg víz ilyen téren még kedvez is neki, de így is bíbelődnie kell. Neki az, hogy ilyennek lát egy nőt még új, ugyanis minden megvan Monában ami egy férfinak kellhet. Erős kiállás, stílus, harcias, de vonzó test és sorolhatnám. Igaz ezt biztos tudja a lány magától is. Zaot és Henzot annyira nem érdekli ha éppenséggel kilátszik a vízből kolosszális méretük, de a fürdő többi hím tagja se nagyon zavartatja magát miközben Mona felé pilláznak.
-Hallottuk ma is mit műveltél, elképesztő vagy!
Mondja a másik Monanak és közben felé fordul akár csak a testvére is miközben hozzá beszélnek. A két erős, magas test között a lány izmos és kecses domborulatai szinte már-már fogságban vannak, de persze bármikor fel tudna állni és elmenni ha akarna. Vele szembe ugyanis csak Sionn ül aki kicsit kezdi elengedni magát ahogy hallja, hogy más is le van nyűgözve a lánytól. Ennek azért is örül, mert így nem gondolja ennyire furcsának ezt az érzést és örül, hogy más is így van ezzel. Ettől függetlenül Ő még nem képes olyan könnyen megbirkózni ezzel az érzéssel, gondolattal mint mások. Viszont legalább már újra a lány szemeibe tud nézni és mosolyogni, ahelyett hogy lefelé nézve azon tanakodna, hogy üljön, hogy ne látszódjék ki mindene a víz alól.
Tekintetét alaposan végigvezeti azon a néhány vendégen akik odalent tartózkodnak. Elég nagy a fürdő ahoz, hogy ne kelljen senkivel sem túl közeli levegőt szívniuk. Még utoljára a férfi után pillant amíg el nem tűnik az öltözőben. Mona is komótos léptekkel besétál a női részlegre, ahol rajta kívül csak még egy fiatal hölgy van. Ruháit levéve összehajtogatja azokat, majd lekapva az egyik szürkés-fehér törölközőt a dereka köré csavarja. Mielőtt visszaindulna a férfihez, kikap a zsebéből egy hajgumit s hosszú fehér haját laza, kócos kontyba fogva hagyja ott az öltözőt.
Kiérve rögtön megakad a szeme a fiatal fiún. Izmos, szépen kidolgozott test, napbarnított bőr.. Mellé az a csinos arc, nem panaszkothat Sionn egy percig sem. Egy igazi szívtipró, aki előtt a fiatal lányok kellemes zavarukban, remegő lábakkal esnének össze. Miután gyorsan de annál alaposabban felmérte odasétál mellé, a törölközőt mereven szorítva magára. A nőknél azért elvárás, hogy ne egy szál semmiben menjenek ki, nem mintha a vízhez érve nem kellene azt a vékony törölközőt ledobniuk magukról.
Ahogy odalépkednek a víz mellé, egy pár fokos lépcső várja őket hívogatóan a nem túl meleg, de annál tisztább vízbe. Mona lassan kiereszti azt a csomót, melyet a törölközőre kötött, s hagyja hogy az erőtlenül zuhanjon le a földre. Az élettelen angyag szinte bőrének minden pontját végigsimítja ahogy lecsúszik, s úgy tűnik mintha eszetlenül kapaszkodna abba a finom felszínbe, melyet az istenért sem akar otthagyni. De a gravitáció győzött.
A lány nem mondható olyan törékeny testalkatúnak. A karjai nő létére igen izmosak ahogy a lábai is, feneke gyönyörű formákkal gömbölyödik hátra, ám combján mégis fel-fel bukkan egy kicsi felesleg. Dereka egész vékony, amely megadja a kis homokóra alakot, de hasán a kockák csak nagyon haloványan látszódnak. Mellbőségre sem panaszkodhat egyáltalán, jó géneket örökölt az édesanyjától. A hófehér bőrön itt-ott rikít néhány régebbi és néhány frissebb heg is, ami egy picit elrontja a tökéletesség látványát. Szúrt sebek, égések, mély vágások, minden amivel egy bérgyilkos büszkélkedhet, ott van a teste majdnem minden pontján.
Amikor már attól az egyetlen törölközőtől is megszabadult, finom és kecses lépekkel indul befelé a vízbe. Egyáltalán nem meleg.. sőt.. milyen legyen a tenger víz a tavasz elején? Igaz, valamiféle melegítő rendszer azért besegít hogy ne fagyjanak bele, de alig súrolhatja a húsz fokot a medence. Első lépésénél végigfut a libabőr minden egyes bőrfelületén, egy pillanatra még a hideg is kirázza, de elrettenthetetlenül, gyorsított léptekben megy egyre lejjebb a fokokon. Amiokr leért, a kristálytiszta átlátszó víz csak derékmagasságig ér. Sionn felé fordulva oldalra dönti a fejét.
– Te nem jössz? Nem olyan vészesen hideg, pár perc után meg lehet szokni. Ha a melegítő rendszer közelében ülünk le, ott pedig kifejezetten kellemes lesz. Szedd a lábad Macskafiú, ha elfoglalják baszhatjuk.
Kinyújtva karjait belehuppan a vízbe, egy pár másodpercre eltűnve a kíváncsi szemek elől. A fűtörendszer mellett bukkan fel, mostmár csapzott, vizes hajjal. Ráhuppan az egyik víz alá helyezett ülődobozra, karjait kilógatja a medencéből s hívogatóan pislog a férfi felé.
– Igyekezz, mert valaki elfoglalja a helyed. – vigyorog rá.
Igaz a harc a nő és a férfi között nem rég történt, de mintha feltámadt volna ismét a kocsma. Lehet pont ezért, nem tudni, de azt biztosra lehet venni, hogy van szép számmal vendége a fogadónak. Az asztalon koppannak a poharak és Sionn kedvesen pillant a pultos lányra mikor érkezik. Fel mer fedezni egy kis zavart a lányon, de nem foglalkozik vele különösebben. Amikor a szőke lány megszólal Mona szinte egyből válaszol is neki, teljesen ellehetetlenítve a válasz lehetőséget Sionntól. Ami egyáltalán nem zavarja a férfit, sőt körülbelül ilyesmire is számított a lánytól. Amikor a lány mesélni kezdi, hogy úgy néz ki, hogy a fogadóban marad kicsit kipirul az arca. Zavarában ropogtatja az öklét, mert számára ez az egész felsorolás úgy hangzik mintha alamizsnát kapna. Ami valamilyen szinten igaz is, bár van még pénze és tud fizetni, de rég volt már olyan vele, hogy számíthatott másra, más segítségére. A koccintás után már szóhoz tud jutni, igaz az ital íze nem könnyíti meg ebben a dolgát.
-Köszi szépen.
Mondja vidám és meglepett hanggal mikor Joline a kezébe nyomja a szoba kulcsot. Szaporán pislog is hozzá egy párat, majd Mona felé irányítja a tekintetét. Amit Mona mond arra csak biccent és lassan kitolja magát a székből.
-Mehetünk felőlem, köszi az idegenvezetést.
Hahotázik halkan és egyből el is indul a lányt követi, egészen addig míg be nem éri, ezután mellette halad tovább. Sionn szeme gyakran van a lány kecses domborulatain vagy arcán, de néha-néha a kocsma pontjain cikázik a szeme. Látja, hogy nem Ő az egyetlen aki Monát szemre vételezi, de az is biztos, hogy szegény pultos lány is kapja a pillantásokat és a szép szavakat egyaránt. Természetesen nem abban a stílusban amilyenbe hallani akarja, de hát ilyenek ezek a kocsmatöltelékek. Amikor felérnek a szobához nagyot pislog ismételten amikor a lány kikapja a kezéből a kulcsot. Majd mikor belépnek körbe pillant ott is, szemügyre veszi a látottakat. Tényleg semmi extra, de jobb mint a szabad ég alatt, vagy egy barlangban aludni az fix. Körbe sétálja és kipillant ő is az ablakon, de szeme inkább Mona arcánál állapodik meg és finom mosoly ül az arcára ahogy látja, hogyan bámul kifelé a lány.
-Még tudnám nézni, de mehetünk.
Mondja pajkos hanggal és reméli, hogy nem fog a nőnek leesni, hogy nem a tájról beszélt első sorban. Megfordul majd lassú, kényelmes léptekkel folytatja az útját Monával. Mikor leérnek egy nagy közös fürdő látványa fogadja a férfit. Mivel a fogadó és a város nagy része is víz felé épült így a víz a legkevésbé problémás dolog itt a környéken. Pislákoló hangulatos félhomály van, az öreg lámpák pont annyi fényt bocsátanak ki magukból, hogy egy kellemes narancssárgás fényt bocsátsanak ki magukból. Mikor Sionn körbe pillant halványan elmosolyodik és eszébe jut neki a fürdő ami az arénában volt. És az arányok is hasonlóak, ugyanis az erősebb nem képviseletében inkább vannak, mint a gyengébikből. Ami Sionnt annyira nem zavarja, tekintve, hogy eddig hol dolgozott és milyen körülmények között.
-Ez igen, körülbelül ilyesmi volt az arénában is ahonnan jöttem, igaz ott mivel nem volt ennyi víz rendelkezésre máshogy volt kivitelezve, de ez így még jobban is tetszik.
Ezek után körbe pillant és meglátja, hogy hol az öltöző fejével biccent az irányába és szól Monának, hogy akkor elindul átvedleni. Pontosabban inkább pucérra vetkőzni ugyanis sok lehetősége nincs. Törülközőt kérhet, de nem él vele ugyanis látszatra senki sem tartotta fontosnak, mindenki Ádám és Éva kosztümben tisztálkodik ami teljesen érthető is. A környéken nem nagyon vannak kifinomult vagy prűd emberek így Sionn sem akar kitűnni a tömegből. Megáll miután végez az öltözőktől nem messze és úgy várja a lányt. Teste közepesen izmos, szálkás odalent sem panaszkodhat, igaz nem övé a legnagyobb kéjdorong a fürdőben. Amikor Mona is kiér elindulnak beljebb a vízbe.
A négy pohár hangosan koppan a keményfa asztalon, amit Joline hozott töretlen mosollyal az arcán. Leeresztve démből készült tálcáját maga elé óvatosan szorongatja annak a szélét és látszólag kicsit szégyenlősen de ácsorog még ott egy pár másodpercig. Talán csak kíváncsi az új jövevényre, hamar szemet vetett a férfira amint belépett pár órával ezelőtt a fogadóba. Ugyan Joline csak egy terrán, egyszerű halandó mégis mindig érdekeltél a különlegesebb lények. Talán ezért is van olyan jóban Monával.
-H..Hozhatok még valami? -túrja meg szerényen a hosszú, szőke haját, miközben alaposan szemügyre veszi magának a macska szerzetet. Egy halvány pír ki is ül az arcára, ezért gyorsan elkapja a tekintetét a rikító, csábos szempárról.
-Most hogy mondod, Joline.. – szólal fel Mona megtörve a kínos csendet hármójuk között. – Van még szabad szobánk? A fiatalember megszállna pár napra. Beszélek majd Flinttel, átveszi addig a munkámat, vagy legalább is besegítene. Pénzre és szállásra lenne szüksége. Hozz már nekem ide egy kulcsot, légyszi. Aztán felkísérem később.
A pultos lány arcára kiül egy boldog mosoly, hát csak marad a vándor még egy kicsit? Abban reménykedik hogy legalább annyi ideig, amíg meg nem kaparintja őt magának. Ismeri Monát, sosem kezd senkivel így szabad a pálya a férfi szívéhez. Bár az annyira nem tetszik neki, hogy Mona lesz az útmutató a fogadóban, de ennyi még belefér. Addig lesz ideje egy finom vacsorát összedobni Sionnak.
A lány biccent, majd meghajolva elszalad ismét pár perc nyugalmat hagyva a fiataloknak.
– Proost. – emeli meg ő is a poharát, majd eltünteti mindkettőnek a tartalmát pillanatok alatt. Az a fintor, ami Sionn arcára kiül minden pénzt megér, de egyelőre nem fogja hozatni a következő kört. Inkább körbevezeti a kocsmában, ha már pár napot úgy is itt maradnak feltehetőleg együtt.. Legalább is addig, amíg Monának nem jön be valami munkája.
Joline úgy szalad vissza a kulccsal, mintha az élete múlna rajta. Gyorsan a férfi kezébe nyomja azt, majd amikor megszólalna valaki már üvölti is a nevét a pulttól. Csalódottan habok még előttük egy kicsit, majd fordulva rohan vissza a helyére, olykor-olykor egy futó pillantást engedve feléjük.
-Nos, akkor ideje lenne mennünk. Gyere. Megmutatom a szobádat, meg a fürdőt is. Ránk fér egy kis mosakodás amúgy is. – Mona véres, a férfi sem mostanában fürödhetet, nem mintha erről bármi is árulkodna persze. Feltápászkodva az asztaltól indul el az egyik ajtó felé, ez választja el a vendégteret a szálló résztől. Amint belépnek rajta, néhány lépcső vezet felfelé, néhány pedig lefelé, ám abban a kis közben hamar megcsapja az ember orrát a víz és pára illata.
-Lefelé lesz a fürdőhelyiség. Felfelé megyünk. – utat mutatva szedi gyorsan a fokokat, hogy elérjen az első és egyetlen elemetre, ahol nagyjából a hosszú folyosón tíz szoba lehet. Az egyik különbözik csak, azt egy fekete ajtó zárja el a külvilágtól, rajta egy tábla a nevével díszítve. Igen, ő nem lakik a tulajjal a tetőtérben, viszont saját szobát kapott a fogadóban, sokan úgysem igazán szállnak meg, nem abból van az öreg Flint vagyona. Odalépve a hetes számú szobához kikapja Sionn kezéből a kulcsot és nyitva belöki azt.
egy teljesen egyszerű szoba, egy viszonylag nagyobb ággyal, egy szekrénnyel, kis asztallal és székkel. A panoráma azonban csodálatos. A távolban látni a hajókat, rögtön alattuk a cápákat és a sima víztükröt.
– Remélem megfelel majd. Jobb szobánk nincs és szobaszervíz sem. – kacagva lép az ablakhoz és kitárva azt kihajol rajta alaposan szemügyre véve a tájat. – Ha kigyönyörködted magad, megyünk tovább. – bár igazából aki gyönyörködik, az ő maga.
Sionn bele se gondol, hogy lehet nem kéne ilyen információkat megosztania. Lehet csak azért mert már sokat jött az arénától illetve, hogy nem nézné ki Monából, hogy árthatna neki. Persze az elmúlt cselekedeteivel erre a fajta bizalomra nem szolgált rá, de Sionn valahogy jól meg szokta érezni ezeket a dolgokat. Valahol pont ennek a tulajdonságának köszönhetően tudott végül megszökni is. Hallgatja a lányt és közben továbbra is aprókat bólint a mondandóját hallva.
-Hm..szóval egy kovács műhely. Lehet igazad van és nem kéne annyira szem előtt lennem. Viszont nem féltem a bőrömet annyira, hozzá vagyok szokva azért az élet halál helyzetekhez.
Ekkor megenged magának egy újabb apró mosolyt, de amikor Mona a következő kör csábító ajánlatával jön akkor hamar le is konyul arcáról az a bizonyos mosoly. Helyét pedig egy sóhajtás és egy vízszintes ajaktartás veszi át. Kicsit húzza a száját és hümmög, de végül csak rá bólint a dologra.
-Rendben felőlem aztán ihatunk!
Mondja jó kedélyjel a hangjában és a végén el is neveti magát. Lehet, hogy az előző kör okozza benne ezt a lazaságot, de az is lehet, hogy simán csak jól érzi magát a nő társaságában és tetszik neki a stílusa. De persze ennyiből ezt senki nem tudná biztosra megállapítani. Még maga a férfi sem feltétlen. Igaz még fogalma sincs, hogy hogyan fog kinézni a következő kör után, de lehet ez nem is fontos annyira. Ebben a pillanatban számára biztosan nem.
-Hát, vennék ki itt szobát, de a pénz az tényleg egy problémát okozhat számomra. Jó lenne mielőbb akkor munkába lépjek, hogy ki tudjak venni valamit. Nem igazán volt még alkalmam olyan helyet találjak ahol szívesen leállnék több időre. De így, hogy valakit legalább már ismerek itt annyira mint Téged így ez a hely egész megfelelő lenne.
Válaszol Monának a bérléssel kapcsolatban, ezzel be is ismeri neki valahol, hogy csak miatta maradna. Persze Sionn szívből beszél így ezt fel se fogja. Vagy lehet italból, de az biztos, hogy nem nagyon szokott a fiú a gondolataiba burkolózni. Meg hát az is az igazság része, hogy az aréna óta most ült le először beszélgetni valakivel így ez neki tényleg jól esik.
Közben megérkeznek a következő italok is és most Sionn lesz az aki kezdeményezni fog. Megragadja az ork pálinkát és koccintásra invitálja a lányt. Közben a szemeibe néz és ekkor veszi csak észre milyen átható és csábos tekintete van Monának. Kicsit elmosolyodik a látványától, de ez a mosoly inkább aranyos, vagy szerényebbnek mondható.
-Igyunk aaa…-itt látványosan elgondolkodik- Arra, hogy még sok alkalmunk lesz beszélni!
Fejezi be kínosan hahotázva, miközben saját tarkóját vakarássza zavarában. Viszont utána, hogy elterelje zavaráról a lány és inkább saját figyelmét, egyből le is húzza a pálinkát majd pedig a kísérőt. Arckifejezése utánuk, nem sokkal jobb mint az előző körnél volt, de határozottan jobban bírta mint az első adagot. Lehet kezdi megszokni, vagy ami még rosszabb, hogy kezd beütni és nem érzi annyira már azt a borzasztó ízt.
A lány vörös már-már ijesztőnek mondható tekintete kíváncsian fürkészi a félszerzet arcát. Elég merész, hogy ilyen hamar teregesse ki a szennyesei előtte úgy, hogy valójában még csak nem is ismeri. Ugyan még nem kötötte az orrára, hogy ő egy fejvadász, de mi van akkor ha pont Sionn feje éppen a cél? Szökevénynek számít, egy arénából.. Azokért pedig általában rengeteg pénzt perkálnak.
Hümmög egyet, beleszív a cigarettába, majd kifújva a füstöt megtámasztja az álla élét a tenyerében.
– Szóval gladiátor.. Akkor valóban a zsoldos munka és az őrködés az, ami a legjobban neked való.. Ám ha nem nagyon akarsz feltűnést kelteni, én a helyedben kevésbé emberközpontú szolgáltatást végeznék.. Mondjuk kovácsolás. Van egy jó barátom a városban, a neve Frank. Ő készíti a fegyvereimet is. Nála mindent megtanulnál.. Amúgy is öreg már a fickó, elkéne neki egy kis segítség. Tudtommal zsugorinak is mondható, szóval biztosan alaposan megfizetne, ha általam kerülnél oda. Túl sok szívességet tettem már meg neki ingyen, most ő is segíthet rajtam.
Bár nem tudja, hogy mennyire fogára való ez a munka, de egylőre jobbat nem tud számára. Még nem kívánja beavatni az ő kis sötét múltjába és a foglalkozásába, de bizonyosan annak is eljő majd az ideje. Addigra ha hosszú távú lesz a kapcsolatuk, talán ki is tanítja a kevésbé hangos és fejtörő mozdulatokra a férfit, hogy megfelelő társ válhassék belőle. Persze, szigorúan munkatárs. A fejvadászoknak nincsenek szerelmi kapcsolataik, akkor túl gyengék lennének. Így is több olyan munkatársa volt már, akiket kifejezetten kedvelt, de egy-egy munka során mind fejüket vesztették. Nehezen viselné még egy általa megkedvelt személy hiányát.
Sionn arca mindent elárul a borzalmas orkpálinkáról. Erős és szinte már halálos is.. Legalább is annak, aki nincs ehhez a förtelmes ízhez hozzászokva. Ajkaira felkúszik ismét az a halovány mosoly, még a fejét is alig láthatóan megcsóválja. Következő kör? Ám legyen. Mona bírja, de vajon a gladiátor is?
– Hozz még egy kis kísérőt is mellé, Joline. Rumot, az megy ez mellé a borzadály mellé. Legalább elveszi az ízét egy kicsit.
A kérdésre kicsit megemelkedik a szemöldöke. Csak pókerezés közben tud élettelen arcot vágni, a való életben az érzelmeit és a véleményét bizonyos dolgokról már nehezebben leplezi.
– Semmit. Eleget fizet az öreg azért, hogy itt tespedjek egész nap. Ingyen kaja, ingyen pia, egyedül a dohánykészletemet kell magamnak vásárolnom de az belefér. Ritkán kimozdulok körbenézni a városba, akkor elvégzek ezt-azt és visszajövök. A kocsma 0-24, nincs sok időm mellette bármi mást is csinálni. Jut eszembe, nem akarsz megszállni? Olcsón vannak itt szobák, igaz nem a legpöpecebbek.. De talán a magunkfajtának az is jó, nem igaz? Még fürdeni is tudsz, persze szigorúan cápa mentesen.
Sionn meglepődve, kerek szemekkel pillantja meg maga előtt a pengét. Pontosabban a torkához szegezve, amitől kicsit megáll benne az ütő ezt le sem tagadhatja a gyámoltalan kicsit félénk nézéséből. Igaz sokszor volt talán ennél szorultabb helyzetben, de a cselekedet olyan gyors és pontos volt, hogy eléggé sikerült övön alul érnie. Tekintete a pengéről lassan a lányra kúszik, majd amikor elkezdi kecses kézfejével törölgetni róla a vért halványan el is pirul és el is mosolyodik. Arcáról a férfias félmosolyt csak az mossa le amikor a lány megszólal. Kicsit felhúzza a szemöldökét ahogy hallgatja azt amit a helyről mond. Igazat kell adjon neki, nem annak a helynek tűnik ahol itt bármiért is bocsánatot kérnének. Viszont neki ez tűnt helyesnek, pláne hogy egy nőt kevert bajba a valahol az Ő maga hibájából. Persze véletlenek elő fordulnak tudja ezt Ő is, de túl lelkiismeretes ahhoz, hogy szó nélkül hagyja az egészet.
-Igazad lehet, nem tűnik túl kulturált helynek. Jól végzed a dolgod ahogy látom, a kocsma nyugisabb a cápák jóllakottabbak. Ne is törődj vele, egyedi megismerkedés volt az már biztos.
Szólal meg ismét mosolyra húzott ajkakkal miközben Mona szemeibe pillant, állja a szemkontaktust. A meghívásra kicsit felnevet, de csak bólintani tud, hogy rendben van számára a dolog. Mikor megkapja a további fejtágítót a lánytól és a körbevezetést a végén ismét kuncogás tör ki belőle. Pláne amikor látja, hogy Mona egyből minőségibb piát kíván a szervezetébe tölteni.
– Nem sok pénzem van ezt még az elején leszögezem.
Hangosan elneveti magát és biccent a pultos lány irányába aki tölteni kezdi is az italokat. Nemsokára meg is kapják és helyet is foglalnak. Sionnak tetszik, hogy a lányból csak úgy dőlnek a szavak és jó beszélgető társnak gondolja már most. Amint fenek a székre huppan ismét kap egy kis kioktatást a nőtől. Persze nem veszi magára, sőt még tetszik is neki, hogy ellátja hasznos információkkal. Ha tovább gondolja a helyzetet még elég hízelgőnek is mondható egy olyan megjelenésű hölgytől Mint Mona. Persze a stílus egy dolog, de ez Sionnt egyáltalán nem zavarja.
-Nyugi, nem mindenkivel vagyok ilyen, nem mindenki váltja ki ezt belőlem. Szóval megfogadom a tanácsod, de annyira nem kell engem félteni.
Amikor érdeklődni kezd az úticélját illetően hümmögve vakarja meg az állát és gondolkodik el látványosan.
-Egy gladiátor arénából szöktem meg, azóta egy két zsoldos munkát elvégeztem, hogy legyen pénzem. Kalandjaim sodortak ide. A jobb kérdés nehezebb is, mert fogalmam sincs. Lehet folytatom a zsoldos létet, lehet új szakma után kéne nézzek, még fogalmam sincs.
Be se sikerült fejeznie a monológot amikor a lány emeli a poharát az egészségükre. Elmosolyodik és ő maga is emeli és le is húzza az italt. Eléggé kirázza őt a hideg tőle, de tény hogy ivott már ennél sokkal rosszabbat is.
-Ennek aztán van bukéja.
Köhögi kicsit még rossz száj ízzel Sionn miközben próbálja tartani a szemkontaktust a lánnyal. Ez a grimasz miatt az arcán nem nagyon sikerül neki, de miután leért az ital kicsit könnyebb lesz a dolga. Igaz csak egy kupica volt, de már most minimálisan kezdi érezni a hatását. Hihetetlen lötty annyi szent.
-Na és te Mona? Mit csinálsz amikor nem ezt a pöcegödröt oltalmazod?
Hajol kicsit közelebb a lányhoz és nézése is inkább kacérkodóbbá és kíváncsivá válik mint gyámoltalanná. Igaz ez hamar el is tűnik az arcáról ahogy vissza húzódik a székébe és int a pultos lánynak még egy körért.
Olyan mélyen belemerül a lakmározó cápák csodálatos látványába, hogy bizony elsőre észre sem veszi, hogy valaki melléért. Pedig kellett volna, hiszen a fa padlózat fülsüketítően hangosan nyikorog néha, hála a kocsma forgalmának.
Nem mondanám, hogy megijedt amikor egy meleg, ám kicsit érdes kéz érintette meg finoman a vállát, de mégis fordított egyet a késen az ujjai között, s egy hirtelen mozdulattal fordult a “támadója” felé, a vékony ám halálosan éles pengét pontosan az ádámcsutka alá helyezve. A tőr még nedves volt Joe vérétől és olyan hideg, akárcsak a nő lelke.
Megleptten vizslatja a maga előtt ácsorgó félvér férfit. Az arca és a szemei olyan ártatlannak tűnnek, esze ágában sincs egy ilyen jószágot rögtön a föld alá tenni. Az izomzatot elnézve, nem is lenne olyan könnyű. Lassan de óvatosan húzza el a kést a torkától, majd haloványbarna ingjének ujjával finoman letörölgeti Sionn nyakáról és mellkasáról a rácseppenő vért. Miután ezzel végzett, a maradékot a nadrágjának a szárába törli a pengéről és visszacsúsztatja a csizmájába. Majd később tisztességesen el is mossa, ha lesz rá ideje.
Nem gondolta volna, hogy ezek után valami idegen odajön hozzá és még le is szólítja. Egyik szemöldökét felvonja, bal kezével a zsebébe túr és már kotorja is elő a cigarettáját. Tudja, ez lesz lassan a végzete is. Nem is kicsit láncdohányos a kisasszony. A gyufával elbíbelődik egy kicsit, mire meg tudja azt gyújtani, addig kínos csend ül le kettejük közé.
– Mona Radon. – a Monicát utálja, sosem mutatkozik be a teljes nevén. Mélyen a cigarettába szív, s olyan értetlenül nézi a férfit, mintha még fehér embert is most látna először. Kifújva a füstöt ismét összefonja a karjait maga előtt. – Ez nem az a környék, ahol bármiért is bocsánatot kellene kérned, esetleg hálálkodnod. Elfogyott a sör.. – vonja meg a vállát – Ez akár nálam is lehetett volna, meg annál a fickónál ott, aki könyvet olvas. – bök be a kocsma felé. – Megérdemelte ez a barom. Többször verte már a balhét a fogadóban, több csapost is cseréltünk már azóta mert mindenki elüldözött. Hát milyen ember az ilyen? Tönkreteszi a kocsmát. Mostmár nem lesz vele több gondunk. Amúgy is.. Én vagyok itt a rendfenntartó.. Az én dolgom az ilyen alkoholistákat kipenderíteni, ha nem bírnak magukkal.
A férfi arcára finoman kiülő píron azért csak megakad a nő szeme egy pillanatra. Ajkaira még egy halovány kissé erőltetettnek tűno mosolyt is felrajzol.
– Jobb lett volna ha nem így ismerkedünk meg gondolom. Ha ennyire hálálkodni akarsz, akkor igyunk egy felest. Te fizeted.. – vigyorodik el, ahogy elindul vissza a kocsmába a koporsószöget szorongatva.
Amikor belépnek, ismét megcsapja őket az áprodott levegő, a rossz szeszek és a cigarettafüst keverékének borzalmas szaga. Mona csak mélyet szív ebből a rettenetes levegőből, majd mielőtt leülne odaszól a fiatal lánykának a pult mögül.
– Joline, dobj nekünk ide kettőt abból az Orkpálinkából, ami a múlthéten jött. De ne abból az olcsó szarból, hanem abból a jobb minőségűből. A fiatalember fizeti. – bök rá Sionnra, majd le is huppan vissza abba a sötét zugba, ahonnan az előbb felállt. Elég csendes ott, senki nem akar a nő közelébe ülni. Vajon miért?
– Ha ilyen jólelkű fazon vagy, jobb ha nem ezen a környéken mászkálsz. Hamar át fognak verni, kirabolni esetleg.. Valamelyik testrészed is könnyen bánhatja a dolgot. Jobb, ha nyitott szemmel jársz itt. Honnan jöttél? Vagy a jobbik kérdés.. Hová tartasz?
A rövid ital perceken belül koppan elűttük az asztalon, így a válasz előtt a férfinek van még lehetősége beleinni abba a borzadályba, amit Mona annyira szeret. A nő meg is kapja a poharat s a férfi elé emeli.
– Egészségünkre! – Olyan lendülettel húzza le a kis pohárka tartalmát, mintha csak víz lenne. Az arcán semmilyen torzulás nem üt ki, csak vissza emeli az ajkaihoz a koporsószöget, úgy figyeli a férfit.
Sionn hosszú idő után először tudott leülni és meginni egy italt nyugalomban. Nem rég szökött meg az arénából ahol gladiátorként tengette a napjait. Hogy mi szél fújta egy ilyen kies vidékre a tenger közelébe? Az egy másik történet, egy másik alkalomra. A fiú előtt egy korsó sör amire a csapos, lány azt mondta neki hogy „Jól vigyázz, mert ez az utolsó”. Akkor erre egy kedves mosollyal és pár hebegő habogó szóval válaszolt az alapvetően csinos pultos lánynak. Mindaddig viccnek fogta fel ezen kijelentését, amíg meg nem hallja a melákot aki a Joe névre hallgat, tombolni. Sionn szereti kerülni a feszültséget és a feltűnést, meg is igazítja a csuklyáját a fején illetve szaporábban kezdi inni a korsóból a sört, nehogy észre vegye, hogy még nála van egy kevés.
Egészen addig míg a rekedtes női hang meg nem szólalt feszélyezve érezte kicsit magát. Maga sem érti miért, mert el tudna bánni ő is egy ilyen ostoba fajankóval. Viszont nem akar balhézni pláne egy olyan napon amikor reméli, hogy minden nyugodtan telik majd. Mondjuk ezen a környéken, meg úgy nagyjából az egész országban ez máshogy van manapság. Amint fellép a lány a böszme fickó ellen az asztalnál lévő szotyis tálkához nyúl és elkezdi gyorsan magába verni a kis magokat. Meghámozza majd lenyeli őket és közben izgulva várja, hogy mi lesz ennek a kimenetele. A nő kecses, határozott és gyönyörű, bár ezt szerinte bárki így gondolja. Viszont biztos erős is, hogy ha így ki mer állni ellene. Izgatottan tömi magába a magokat miközben kicsit előre is dől a székében. Mikor a „biztos erős” gondolat fut végig az agyán pont akkor üti ki a fickó a nőt a kocsmából. Ezen Sionn nagyon meglepődik és tol is egy gyors „face palm”-ot, de reflex szerűen pattan fel a székből, átugorva asztalát és siet ki, hogy lássa mi történik ez után.
Amint kiér megáll az ajtótól nem messze, a feltápászkodó lánnyal találkozik a pillantása egy pár másodpercre mielőtt újra neki esne a behemótnak. Mona szemébe nézve elkapja gyorsan a tekintetét és csak kíváncsian pislant feléjük, hogy lássa vajon mi sül ki ebből az egészből. A harc hevében már majdnem csatlakozott is volna, amikor Mona ügyes mozdulatokkal és kecses, precíz támadásokkal szó szerint kivégzi az ellenfelét. Olyan gyors és halálos volt, hogy a többi naplopó aki arra felé járt fel se fogja az esetet. Még Sionn is pislogva figyeli az egészet és amikor látja, hogy a férfi nehéz teste a vízbe esik akkor pár lépéssel közelebb megy a lányhoz. Mögé lépked végül és bátortalanul, de végül megérinti a vállát és megszólítja.
-Öm Hello..
Szólal fel gyorsan, hogy a lány tudja, hogy nem ártó szándékkal nyúlt hozzá. Amikor egymás felé néznek megköszörüli a torkát Sionn és meghajol előtte. Amint kihúzza magát lehúzza a fejéről a csuklyáját.
-Hálával tartozok, igazából pont én kaptam az utolsó korsó sört. Ha én nem vagyok lehet az a barom nem megy neked. Elnézést kérek érte, az adósod vagyok. Próbáltam közbe avatkozni, de láttam ura vagy a helyzetnek.
Magyarázkodik és közben egyik kezével megnyomkodja a tarkóját zavarában. Majd hozzá teszi a mondatához..
-Mellesleg Sionn vagyok, örvendek a találkozásnak..és tényleg ha bármivel kárpótolhatlak csak szólj.
Nem jellemző a férfira, hogy csak úgy oda megy és bemutatkozik valakinek. Ezért egy leheletnyi pír ki is ül az arcára, ami egy óvatlan szemnek talán fel se tűnik. Sionn jó harcos, de borzasztóan kommunikál idegenekkel zavarából ez is nagyszerűen tükröződik. Viszont a lány bátorsága, illetve a tudat, hogy bizonyos szinten Ő keverte a nőt bajba átlendítette őt a korlátain, szeretne valamivel vezekelni.
Szomorú nap virradt az Elveszett Fogadó törzsvendégeire.
Elfogyott a sör.
– MI AZ, HOGY NINCSEN TÖBB? – csap a pult szépen lakkozott tömör fájára az egyik eléggé ittas, tépett külsejű fazon. Szájából és az egész aurájából csak úgy árad a fáradt alkohol szaga, na meg az is hogy vagy négy napja nem tolta haza a belét az ivóból.- LEGALÁBB RUM VAN? – üvölti egyre türelmetlenebbül, ahogy hatalmas, kutyafej méretű öklét morzsolgatja azon a szerencsétlen lapon.
– Nem, az sincs már. Elakadt a szállítmány, fosztogatók kaptak rajta.. – súgja halkan a megszeppent fiatal hölgyemény a pult túloldaláról. Látszik, hogy nem szokott hozzá az ittas alakokhoz, úgy reszket mint a nyárfa levél. Ez lehet a negyedik munkanapja és máris megtalálta az a barom, aki minden friss húst elüldöz.
– Állj már le, Joe. – a kocsma egyik sötétebb sarkából szólal fel egy kicsit mélyebb, rekedtes női hang. Az arca nem rajzolódik ki tisztán, csak a szájában égő cigaretta parazsa villan fel olykor, amikor mélyen beleszív hogy csillapítsa szakadozó idegeit. – Nincs több pia. Menj a Szegény Lidércbe, hátha ott van még egy kevés.. Bár nincs az a kocsma, ami a te szomjadat ilyen hosszú távon oltani tudja. Azon csodálkozom, hogy még élsz.
– Fogd már be a pofádat, Mona. – morran rá a termetes alak, aki mérgesen ellöki magát a pulttól és megindul a nő felé. – Miért kell neked mindenbe bele szólni? Nem tudnál szimplán csak kussolni, ahogy minden normális nő teszi? Ha már itt tartunk.. – támaszt rá az asztalra, Mona elé. – Miért nem vagy a konyhában? Éhes vagyok.. – Joe arcára kiül egy gúnyos vigyor. A nő egy darabig csak figyeli a hiányos, sárga fogazatot, majd egy utolsót a cigarettájába szívva elnyomja azt a hamutartóban. Vesz még egy utolsó, mély lélegzetet és már repül is a mellette lévő szék, telibe a hegyomlás fejére. Olyan szilánkokra törik, hogy még hetek múlva is azt fogja söpörni. Az öreg biztosan nem lesz boldog ha rájön hogy megint tönkretett egy ülőalkalmatosságot. De legalább ezúttal nem az asztalt törte ketté valaki hátán.
A fickó tántorog egy kicsit, majd láthatólag egy pillanat alatt felmegy benne a pumpa.
– Büdös kurva! – nem tétovázik tovább. A hatalmas ököl mozdul is a lány felé, ám ő erre nem számított. Soha nem üt neki senki vissza.. Persze nem azért, mert nő, hanem aki ismeri tudja hogy ezzel aláírták a halálos ítéletüket. Joe is tudja, de az alkoholmámor felhői teljesen kitakarják azt a borsónyi agyát is, amit még nem ivott el.
Mona szó szerint kirepül az ajtón, magával sodorva azt a gyenge kis vas szerkezetet, ami olyan erősen kapaszkodva tartotta azt. Nagyot koppan a külső fa padlózaton, egyenest az emberek lába elé, akik még néhány finom ital reményében jöttek az Elveszett Horgony fedélzetére.
– Rohadj meg.. – megtörölgeti az ajkairól lecsurdogáló vért, majd a felé tankként robogó férfira pillant. Ez már nem játék, ideje befejezni hiába csak most kezdte.
Túl sok vér szárad már a kezeire, egyel több vagy kevesebb már nem oszt vagy szoroz. Csizmájából kirántva egy apró kést csúszik a férfi elé. Apró ám törékenynek kevésbé sem mondható alkata tökéletes a gyors és hirtelen mozdulatokra, így olyan pillanat alatt vágja el a férfi torkát két ütés között, hogy az majdhogynem észre sem veszi. A szemei fennakadnak, majd úgy dől el a kocsma előtt mint egy tonnás krumpliszsák.
Mona lehajolva szépen belegörgeti őt a tükör tiszta vízbe, ahol a cápák már fogukat csattogtatja várják az újabb finom friss falatot. Szinte már hálálkodva néznek fel a nőre, aki ilyen gyakran ellátja őket élelemmel.
– Hülye fasz.. – fonja össze a karjait és türelmesen nézi, ahogy a ragadozók apránként eltűntetik Joe minden maradványát.