,,Bolyongó, tétova lelkek, megrekedve, kik vágyják a napfényt, de rettegnek elhagyni a mélységet… Ó, mondjátok leltek e nyugalomra valaha?” – kérdi egy megmohosodott kötet szárazon porló oldalain az ismeretlen író.
Az Elveszettek erdeje éppen ezeknek a szerencsétleneknek szolgál menedékül. Olyanoknak, akiket elüldöztek a földszínről, de visszavágynak a Napfivérek mosolyának fényébe, vagy olyanoknak, akik felfelé törnének, a mélységtől menekülnének, ám nem bírják a felszíni világ fényének erejét. Az erdő közepén megkövült szárnyas lény lámpásában mindig ég a tűz, irányt mutatva azoknak, akik egy háborítatlan helyre vágynak. Elé térdelve oltalomért rebeghetnek a maradni vágyók.
Aki ezen fák közt keres menedéket, jobb ha tudja, hogy itt nincs helye a gyarló terrán vágyaknak. A levegő hűvös, megnyugtató illatát lélegezve a lélek ugyan megnyugszik, de vele együtt a test is átalakul. Egészen addig, míg már nem is vágyik el. Itt kíván élni, levetkőzve minden más hajtóerőt, egy tiszta, ártatlan lénnyé szellemülve át. Az erdő teli van szarvasvadakkal. Fenséges, békés, tisztaszívű erdei gyermekekkel. Remélem, érted az összefüggést.
A férfi arcán látszik az elégedetlenség a nő írott cuccaira. Nem lehet megtagadni a finom falatot a katonától, de akkor se támogatja a mindenféle digi dugit Caliban. Szerencsére a nő lefektette ezeket az alapokat és kiderült a férfi se akart semmi mást lefektetni. Persze az étkezést kénytelen itt megejtenie, de minél inkább telik az idő annál gyorsabban. Nem tetszik neki ez a csend, kínos és kellemetlennek érződik a számára. Tekintete többször a nő arcán látható apró sérülésre terelődik, úgy nézi olykor akár a hajnalcsillagot. Azt a vezér fényt mi a múlt titkaiban rejlő árnyakat tisztán fedi fel és körbe vezeti ott az elf megfáradt lelkét. Ahogy megvan várja az írományát amit aztán szóban adhat vissza válaszként.
– Ezt értem, de nem olyan nagy titok.
Főleg mert nem tervezte túl mélyen beavatni. Ez egy ismeretlen az is marad. Nem egy hosszú távú személy.
– Két bajom van. Olyan személy aki engem akar de én őt nem. Ezt akarnám megszüntetni. A másik az faji dolog. Tudja mi vagyok?
Itt vár a pasi hátha ír még valamit.
– Elf, de olyan minek bizonyos időkben nagy szükségletei vannak. Némi szükségletek.
Kíváncsi érti mire céloz.
– Csak akkor tudja elnyomni ha ott van velem nem?
Az baj. Bárhogyan nézi a férfi a nő részben olyasmi ami kedvére való lenne, főleg amiatt a sebhej miatt.
Ahogyan a másik megmondja, hogy nem kíván vele közösülni, bólint egy kisebbet, elégedettségét pedig leírt szavak formájában is a tudtára adja.
,,Akadnak olyan hölgytársaim, akikről tudom, hogy már jártak az emberei ágyában. Így inkább elébe mentem egy kellemetlen pillanatnak, remélem nem bánja túlzottan, hogy le kívántam fektetni az alapokat.”
A sátorban sem enni, sem inni nem kér, vagy fogad el Nesryn, mivel már eleget fogyasztott a vacsorából a társas területen. Azt persze nem rosszallja, ha a másik attól még nem veti meg az étkezés lehetőségét, sőt, megvárja hogy végezzen s csak utána hagyja a mélyebb témát folyni a saját medrében. Újra hosszabb szövegen ügyködik, mi időbe telik. Ha mutogatná, akkor sokkal könnyebb volna haladni, de nem erősködött a fordító kapcsán.
,,Mindennek van jó és rossz oldala, vagy ha úgy tetszik erősítő és gyengítő kimenetele is. Így igen, ha minden igaz, képes lehetek ilyesmik elérésére az ön esetében. Azonban nem szoktam az érintések elnyomó oldalát gyakorolni, így azokat sokkal kényesebben mívelem, be kell valljam. A hatás pedig se nem mindent elemésztő, se nem hosszútávú. Rövid idővel azután, hogy nem tapintom tovább a bőrét, minden pont ugyanúgy fog viszatérni, mint előtte. Ám ha így is szeretné, tehetek önnel egy próbát akár most. De meg kell értenie, hogy ahhoz, hogy valamit használjak, ismernem kell az ingert mélyen. Így kicsit részletesebben kell erről beszélnie, ha nem bánja. Jobban bele kell folynia, mit is akar elnyomni, miért és honnan ered az az érzés. Képes arra, hogy egy idegen nőnek feltárja magát? A lelke legmélyebb pontjait?”
Lazán és férfiasan ül mellette, olyan macsósan érezze azért igazi férfi van a közelében. Olyan aki megvédi ebben a zord világban. Hamar papírlap kerül elő amire aztán a nő írni kezdi a gondolatait, lehangolja a hadvezért hogy a nő nem rajong a fegyverekért, de távolabb teszi. Aztán olvasni kezdi a további szöveget miről a gondolatait aztán az arca tükrözi. Mikor arra tesz utalást intim viszonyt akarna kezdeményezni a művésznővel az elf akkor a férfinak felszalad a szemöldöke és értetlenül néz rá. Caliban úgy véli valamit nagyon rosszul tett vagy mondott ha a hölgy egyből arra következtet az ágyába kívánja invitálni.
– Nem áll szándékomban nemi aktust megkísérelni önnel.
Jelenti ki nyomatékosan a mély férfias hangján a harcedzett egyén, majd a további sorokra pillant.
– Ettől függetlenül nem kívánom a fordító jelenlétét, személyes jellegű a téma.
A csaj ezek után remélhetőleg elfogadja az elf meghívását a sátorba, de akkor még egyikük számára se válhat egyértelművé az a tény egyre több egyén merül túl nagy álomba. Persze a kaját oda kéreti a férfi a sátorba azért, hogy egyiküknek se kelljen nélkülöznie az étket. Italt azonban a sátrában tárol a pasi, mi többnyire víz. Persze ha a csajszi kéri akkor megkapta a piát. Mikor már a sátorban vannak akkor kezd bele a probléma felvezetésébe finoman.
– Üljön le kérem. A téma a környezetemben lévőkkel kapcsolatos, olyasmi az érzelmeket rendszeres érintéssel csökkenteni lehet valaki iránt? Esetleg ha én érzek valami erős késztetést mennyire tudja azt csillapítani?
Ahogyan a férfi közelít felé céltudatosan, a nő már sejti szándékait, mi szerint mellette tervezne helyet foglalni. S láss csodát, igaza lett. Ahogy a másik üdvözli, látszik, hogy megemeli kezeit, hogy úgy feleljen a gesztusra, majd a mozdulatban megáll s inkább csak int egyet röviden. Mosolya mit sem változik, noha elhúzódik, ahogyan az elf helyet foglal közvetlenül mellette. Tekintete noha a szeme különleges színe miatt nem követhető merre jár, Caliban érezheti, hogy végig őt követi. Az étkezésben a nő teljesen megáll, míg hallgatja a mondandóját, majd válasz helyett int, hogy egy pillanatot kér. Felkelve elhagyja a sátrat, de csak rövid időre. Tollat s füzetet hoz magának, majd ahogy visszahelyezkedik az eddigi ülőpontjára, abba kanyarint le néhány szót. Reményei szerint olvasni legalább tud egy ilyen harcedzett alak is. A válasza azonban nem pont az,. mire a vörös hajú számíthat.
,,Kérem a fegyvereit tegye tőlem távolabb.”
Ha eleget tesz ennek a másik, akkor újra írni kezd. Hosszabban ír most, s kicsit talán gyorsabban is, hogy kevesebb ideig húzza a türelmét a másiknak.
,,Nos, társalgásnak nem vagyok ellenére. Azonban mielőtt valami csendesebb helyre térnénk, nem ártana önnek is elfogyasztani valamit. Mindenki számára megterhelő az utazás. Valamint ha nem bánja, megkérnék valakit, hogy fordítson. Talán könnyebb volna, mint írásban értekeznem önnel. Vagy sokkal személyesebb témáról lene szó? Mert előre jelzem, hogy nem kívánok az ágya felé tendálni. De ha más téren privát a téma s nem volna megfelelő több fültanú, megértem s rendben van. Csupán a dolgok megkönnyítéséül szolgálna.”
Bárhogy is dönt, végül rövidebb, vagy hosszabb idő elteltével elhagyják az étkező sátrat. A hangulat érezhetően ekkorra laposabb, mindenki elég kábának tűnik. Rossz érzése van ettől Nesrynnek, de nem fogja ezzel most a kitérőket tenni. A saját alvósátra felé veszi az irányt, abból nem enged, hogy nem kíván a katonai sátrakban tanyázni.
A harcosok élete nem túl vidám ezért a csapatok mindig jó kedélyűen várják azokat a pillanatokat mikor ki tudnak kapcsolódni. Főleg a városok ivóiban ahol lehet cimbiket szerezni vagy csini nőkkel ismerkedni. Ezért aztán különösen nagy szerencse éri a Caliban által vezetett szakaszt mikor a cirkusszal összetalálkoznak. Mint parancsnok természetesen szem előtt kell tartania ezt ezért aztán a fiúk unszolására belemegy abba velük tartsanak. Egyeztet azzal a köpcös alakkal aki a csürhét vezeti és némi egyezkedése után mindkét férfi elégedetten távozik avval az alkuval a két csapat együtt megy tovább. Mint rangidős persze figyelemmel kíséri a két csoport keveredését és finoman inti óva katonáit a művész bandától. Régen ugyan vágyott közéjük de az embereinek nem kellene nagyon lazítaniuk a gyeplőn. Szóval nincs baj igazából ezekkel az emberekkel vagy lényekkel csak egyszerűen a kötelességét tartja a szeme előtt. Az esti műsorokat figyelemmel szokta kísérni és ha arra érdemesnek talál valaki azzal pár szót vált. Nem szereti felhívni magára a figyelmet, a lángvörös haja meglátása szerint így is kellően vonzza a szemeket ha valahová bemegy. Pont ezért korán érkezik és oldalt fogalja el a helyét hátha nem tűnik ki annyira. Az új előadó nő nem beszél, helyette mutogat ami már önmagában fura, de a másik megérti így a fordítás megvan. Érdekesnek tartja a parancsnok ezt a képességet és igazából van egy-két olyan baja ami miatt szívesen értekezne ezzel a nő nemű egyeddel kicsit többet. Természetesen értelmezni tud, tisztán látja a nő nem tudja tartósan fenntartani az érzéseket miket másban kelt ám van olyan mit talán elérhet vele? Ez azért mégis csak megérne egy kisebb beszélgetést. A táborban ahogyan minden katona úgy Caliban is az oldalán hordja a fegyverét mert aki harcos annak az élet minden pillanatában készen kell állnia a harcra. Pont ezért az alkoholt mint olyat egyáltalán nem részesíti előnyben sőt rendkívül ritka az az alkalom amikor bármit legurít a torkán. Mikor a nő félre vonul a parancsnok közelebb megy így aztán jobban szemügyre tudja venni, hiszen általánosságban nem legelteti túl hosszan a szemét egyetlen nőn sem. A szempillái különösek, a szeme nem árul el semmit, arcán most is ott az a túlontúl bájos mosoly mégis az arca egyik oldalán mintha heget vélne látni. Ettől egy régi kép kuszik a férfi elméjébe mit csak nehezen tud kiverni és ez a dolog késlelteti azt mellé üljön. Pedig mellé fog!
– Szép estét hölgyem.
Szólítja meg aztán, hiszen mégis csak férfi és erős meg izmos is. Normálisan beszél, nem próbál csajozni, egyszerűen csak beszélni akar vele. Viszont rá kellett jönnie a köszönés után, hogy nem tud vele beszélni mert nem ismeri a mutogatást amit a nő csinál ezért aztán csak leül akár tetszik a másikanak akár nem.
– Érdekes a tehetsége szívesen ismerném meg jobban a tudományát ha hajlandó beavatni a dologba. Igen vagy nem?
Azért ez így mégis csak könnyű. Eldöntendő kérdés nincs min agyalni csak bólogat vagy rázza a fejét. Akár válaszol akár nem hamar feltűnik Calibannak, hogy az emberek sokkal tompábbak bár nem elsőre. Rá dörren az egyikre.
– Egyenesebben állj katona!
Aztán a nőre néz és így szól.
– Mi lenne ha máshol próbálnánk beszélni? Maga ír én meg beszélek. Ha tetszik így.
A cirkuszi társulat meglepő feladatot kapott néhány nappal ez előtt. Kellemes fizetség és védelem fejében egy csapat katonával kell tartaniuk az útjuk során, hogy esténként műsorukkal szórakoztassák őket. A cirkusz jelenlegi vezetője egy köpcös kis férfi, aki ugyan nem szívtelen, de a pénz lebeg mindig a szemei előtt. Egyesek ellenezték ezt a kitérőt, ő azonban hajthatatlan volt s az első napok alapján talán nem is volt túl nagy probléma. Hisz nem voltak a katonák a bor hatása alatt sem túlzottan taplók, ha úgy is festett bármi kellemetlenség születne, akkor a józan férfiak megakadályozták csírájában elfojtva minden nemű problémát. Így pedig a közösen elköltött vacsorák alkalmával is egészen kellemes hangulat volt, mind a két tábor jól érezte magát együtt. Sőt mi több, nem csak a megszokott előadások folytak, de néha egy-egy fő plusz bemutatót is vállalt ennek hatására az étkezések folyamán, hogy még tetőződhessen a hangulat. Mindemellett pedig volt egy előre összeállított rendszer. Hogy kik mely napon játszanak, adnak elő, aszerint, mennyire látványos repertoárjuk van. Akadnak, akik gyakorta mutatkoznak, mert tetszettek a katonáknak, vagy a feladatuk nem igényel nagy felkészülést, de vannak, akik csak egyszer mutatják be tehetségüket. Esetleg, mert veszélyes, amit tudnak, vagy épp oly különleges igények vannak a bemutatóhoz. Vagy, mint a Nesryn félék, kik óckodtak ez elől a túra elől, nem vállaltak többet. De minit mindig, az ő napja is eljött a mai kora esti órákban. A szokásos előadások után következett, mint a vacsora előtti záróműsor. Mint mindenkit, őt is a porondmester, azaz a cirkusz vezetője konferál fel.
– Végül, de nem utolsó sorban pedig a csábos mosolyú Nesrynt láthatják. Kérnénk az előadásához önként jelentkezőket. -néhány személy felemeli a kezét, miközben előlép a vörös ruhás, mosolygós nő. Integet, s meghajol, majd néhány embert kiválaszt azok közül, kik szeretnének részt venni. Közben megjelenik mellette egy másik hölgy is, kinek teljes testét pikkely szerű bőr fedi, végtagjai hosszabbak a megszokottnál és ma már bemutatta a hajlékonyságával kapcsolatos műsorát.
– Kérem, üljenek le. -mutat néhány székre a fekete hajú előtt, hogy a jelentkezőknek kell helyet foglalni. A fekete szemű jelelni kezd és a másik elkezdi azt fordítani a nagyérdemű számára. Tehát így azoknak is világossá válik, kiknek eddig nem tűnt fel, a most bemutató nem beszél. Mondhatni a plusz egy hölgy lesz a szócsöve, fordítója.
– Az emberi test egy érdekes dolog. Olyan, akár a legfinomabb hangszerek. Attól függően, hogy milyen érintésben részesülnek, más és más muzsika hallható. Nesryn pedig ebben a legprofibb. Egyetlen érintése bármit kiválthat. Örömöt….
Ahogy megérinti az első katonát, az szélesen elmosolyodik.
– Bánatot.
A következő szemeiből azonnal könnyek kezdenek patakzani. Tenyereit az arca alá kapja, miben megállnak a sós cseppek apró tavacskákként.
– Fájdalmat.
A harmadik a válla simítására azonnal felüvölt, mintha legalább a lábát fűrészelnék le egy életlen szerszámmal.
– Vagy akár kéjt.
Az utolsó arca és nadrágja elég árulkodóvá válik egyetlen szempillantás alatt. Ez után még különböző feladatokat eme érzelmek ráhatásával elér a nő, hogy megtegyenek ezek a jelentkezők és mondhatni hipnotizál valakit. A műsor végeztével pedig az utolsó lefordított szavak a következők:
– Fontos kiemelni, hogy Nesryn képessége csak érzéseket vált ki. Érzelmeket nem. Senki nem a valóságot tapasztalta meg a bőrén, minden csak az elmékben zajlott le.
Ahogy végeznek mindennel, egy másik sátorba átvonulva midnenkit meleg élelem vár. Hosszú asztaloknál vegyesen helyezkedik el katona és művész, sokan beszélgetnek, nevetnek. Nesryn valahol az egyik asztal vége felé helyezkedik el s noha ugyanúgy mosolyog, akár a színpadon, láthatóan kerüli a többiekkel a kommunikációt. Talán csak a problémája miatt, gondolhatnák, valójában azonban gyűlöl mindent, ami fegyverekkel kapcsolatos. A harcosok pedig mindig hordhatnak maguknál.
A mai vacsora során a bor fogy, mint bármikor, hatása azonban sokkal erősebb. Mindenki hamar nyugovóra tér, egyesek majdnem a tányérjukat használták már párnának. Ekkor még senki nem sejthette, hogy altató lett az italba keverve. De vajon ki tehette? Az éjszaka leple alatt a tettesek előbújtak s hamar fény derült erre azok számára, kik kevesebbet fogyasztottak…