Lement a nap és te ismét egyedül ülsz otthon?! Cipőt fel és irány Averon egyik legnépszerűbb night clubja!
Engedd, hogy a telihold egy kis pörgést csempésszen a szürke mindennapjaidba, a zene megmozgassa a tested, az alkoholmámor pedig segítsen rátalálni – talán – életed szerelmére!
A megannyi, gyönyörű táncosnő és férfias táncos mellett az ember órákat tölthet akár azzal is, hogy vendégeiket, az akrobatákat és bűvészeket megszégyenítő ügyességű trükkökkel szórakoztató mixereket figyeli, vagy épp a hasonló ügyességgel megáldott pincérlányokat.
A Full Moon Night azonban nem ezért vált olyan ismertté, sokkal inkább azért, mert az este és a buli már a club előtt elkezdődik, hisz az épület előtti tér úgy hat, mintha a vendég már benn lenne, a belseje pedig sokkal inkább hasonlít az utcára.
Lépj hát be és egy éjszakára végre hagyd magad mögött a gondokat és csak érezd jól magad!
Az angyal nem tudhatta milyen válaszra számítson a lánytól, csak remélni tudta nem utasítja el a hirtelen jött közeledést. Még mielőtt a kérdésre kapott volna reakciót, a poharára pillantott amiben az ital újra színültig volt, pontosan úgy mint ahogy az összeütközés előtt volt, a ruháján levő nedves érzés pedig tovatűnt, száraz volt, pont mint akkor mikor megérkezett ide. Furcsálni nem maradt ideje, a lány szavai és tettei felforgatták a világát; szó szerint és képletesen is. A lány puha keze a sajátjába simult, megpördült egyet a tengelye körül, a világ egy pillanatra elhomályosodott és csupán azok a csodálatos szemek maradtak biztos pontként meg körülötte. Azok az ibolyakék szemek, amelyekben elveszett ha rájuk pillantott. Amíg a föld újra nem vált biztos ponttá a talpa alatt, nem is tekintett máshová, úszott a tekintetük találkozásának mámorító tengerében. Tovatűnt a pillanat, helyette a derekán jelent meg pár finom ujj, amik szinte már simogatták. A szemek, az előző másodperc biztonságos kikötői egyre közelebb értek hozzá, a távolság az arcuk között egyre csak szűkült, orruk hegye már majdnem összeért, mikor végre meg is szólalt a lány.
– Eva – súgta neki hasonló hangerővel vissza, majd elvigyorodott ahogy táncra perdültek. Kezdeti meglepődése elmúlt, megengedett magának néhány merészebb mozdulatot, átkarolta a másik derekát, arcuk néha újra vészesen közel ért egymáshoz, csak azért is, hogy megejthessen egy-egy pillantást a szemeibe közelről még mielőtt vége a dalnak. Lehet csak az alkohol miatt, de úgy érezte egy picit melege van, ami egyre jobban fokozódott ahogy a táncuk elhúzodott. Az emberek kedvesen arrébb álltak az útjukból, hagyták hadd eresszék ki a gőzt és mozogjanak felszabadultan a parketten. Varázsatos módon, a mozdulataik közepette a poharából az italnak egy cseppje sem borult ki még akkor sem mikor hagyta hogy a másik lány a karjaiba dőlhessen.
– Végülis elfogyott az italom. – húzta le azt amit a kezében tartott, az ajánlatra. – Viszont én sem tudom a te neved, úgy lenne fair, hogy te is megosztod velem nem? – húzodott széles mosolyra az arcra, miközben átvette a következő italt. A melegség, amit a tánc közben érzett alábbhagyott, de az alkoholtól és a fáradtságtól még így is gyorsan vette a levegőt. Nem tudta mi okozta az az érzést, de vágyott rá, hogy minél hamarabb átérezhesse megint. Eredeti terve, hogy beszél a lánynak Evasisról szinte már teljesen kipárolgott gondolatai közül. – Rég volt részem ilyen táncban~ -próbált incselkedni mikor a hangulat hidegebbre és komolyabbra váltott.
– Eltaláltad. – nem látta értelmét hazudni, viszont egy pillanatig nem tudta miről beszél a lány, majd mint egy pofon terítette vissza a valóságba egy túlságosan is erős aura. Hamarosan meglátta azt is hol lehet a forrása. Elindult egy pillanatra a zöld melák felé, de a másik megelőzte és látszólag kezelésbe is vette a szörnyet. Ahogy viszont egyre gyengült a lény, az aura mintha erősödött volna, az egyetlen hátramaradt személy pedig a férfi volt, aki a közelben iszogatott. Néhány apró és halk lépéssel igyekezett annak az észlelési körzetén kívül mögé lopakodni, kezében fehéren világító bilincsek keletkeztek, amiket kész volt a férfi karjára rögzíteni abban a pillanatban, hogy valami gyanúsat cselekszik.
– Nem ijesztett meg a lény? – kérdezte tőle mikor úgy gondolta, szabadon cselekedhet már. A férfi a lánynál is magasabb volt, Eva fölé majdnem egy teljes fejjel magasodott, de ez nem ijesztette el. Ha bajra kerülne sor a bilincsek eddig még nem hagyták cserben. – Elég nyugodt vagy itt ahhoz képest mekkora volt az a behemót. ~
Sekai megfordult, majd saját szemmagasságánál kicsit lejjebb vitte tekintetét, és végigmérte a személyt, akivel korábban összeütköztek. Egy vörös hajú, ahhoz illően sápadt bőrű, sárga szemű lány volt, kissé alacsonyabb, mint Sekai, de túl sokkal.
– Tényleg sajnálom – kért elnézést még egyszer a vörös hajú lánytól, majd feltűnt neki, hogy a lány nem tudja levenni a szemeit az övéről, ettől pedig akaratlanul is egy elégedett mosoly kerekedett az arcára.
– Örülök, hogy ilyen elnéző vagy velem – mondta Sekai a lánynak – majd rátette a kezét a pohár szájára, és anélkül, hogy a másik észrevette volna visszavarázsolta a korábban kiborult italt a pohárba egészen az utolsó cseppig, ezután mutatóujjának végét a vörös hajú csajszi pólójának mell alatti részére helyezte – Ha jól látom a ruhád nem is lett olyan – mondta neki úgy tettetve, mintha ezt csak akkor abban a pillanatban tudta volna megállapítani.
A vörös hajú következő szavai, úgy érték őt, mint derült égből a villámcsapás, de úgy a jó értelemben véve. Nem is kellett több ösztönző szó, egyik kezével megragadta a lány szabad kezét, a másikkal a másikat a poharával együtt és megforgatta úgy, hogy a lány háttal legyen neki, a pohara pedig tele maradjon. Kezei lassan áttáncoltak a vörös hajú lány kezeiről a derekára. Kicsit közelebb hajolt a leendő táncpartnere füléhez, és amennyire azt a hangos zene megkívánta, annyira hangosan intézte hozzá a következő szavakat:
– Csak akkor, ha elárulod nekem a nevedet, szépségem!
Miután reagált Sekai szavaira a két lány elkezdett egymással önfeledten táncolni. Mindketten eléggé belefeledkeztek abba, amit csináltak, de természetes idővel fizikailag elfáradtak, ekkor Sekai-nak eszébe jutott, hogy táncpartnere inni is akart vele, így hát gyengéden magával húzta őt.
– Gyere, igyunk egyet, meghívlak – szólt oda neki a pulthoz vezető út közben. Félúton azonban a démonoid mágus megtorpant, és kínos mosoly ült ki az arcára, mikor a számára szimpatikus lányra nézett.
– Lehet, hogy nem a legalkalmasabb időpont ez erre, hogy ezt megvitassuk, de én se ma kezdtem az ipart, tisztában vagyok vele, hogy te sem vagy ember. Így pedig muszáj megkérdeznem, te érzed ezt? Illetve ha igen, akkor tudsz-e segíteni nekem harcban, vagy sem? – nézett a másikra kérdően ugyanakkor határozottan, mikor arról kérdezte, hogy érzi-e egy ellenséges aura jelenlétét.
Még ha nem is érezte volna, magassága miatt jócskán kitűnt a tömegből az a teremtmény. Mivel a hatalmas méretű, zöld színű lénnyel kezdenie kellett valamit, és a szórakozó tömeg csak útban lett volna, ezért az embereket a megfelelő mágia használatával áthelyezte egy általa létrehozott párhuzamos dimenzióba. Ezután tisztán látta az ellenséget, pontosabban ellenségeket. Egy férfi is itt maradt a zöld melákkal együtt. Először az óriással kellett kezdenie valamit. Mivel nem ismerte az ellenfele erejét, ezért annak a külsején jól látható sérülésekre alapozott. Elképzelte, ahogyan vágásai egyre mélyebbek lesznek, és elérik már a csontjait is, mindeközben pedig a sav által okozott sérülésének teljes testére való kiterjedését is vizualizálta. Ahogy forogtak Sekai agyának fogas kerekei, úgy szűnt meg létezni a goblinoknál is rondább teremtmény.
Csillagtalan éjszakai volt a mai, a hold fénylő testéből is jó darabot harapott ki az éjszaka és napról napra egyre csak fogyott. A démon már két napja járta a várost ám az eddigiekkel ellentétben unalma hajtotta ide. Egy erős teremtmény auráját érezte ám képtelen volt pontosan behatárolni a helyzetét és ez különösen zavarta a férfit. Mióta megérkezett nem jutott előrébb a keresésében. Hiába járt bárhol, hiába kérdezte az embereket senki se ismert olyas valakit aki különleges erővel rendelkezne és ezen a ponton Ten megunta a sikertelenséget. A sikátor bejáratánál megállva fordult az utca lámpa irányába, testének árnyéka a földre vetült majd lassan növekedésnek nem kezdett, több tucat fénylő szempár nézett belőle a férfi irányába.
-Csináljatok felfordulást de ne öljetek meg senkit még véletlenül se.-
Szavai ridegek voltak egy cseppnyi türelmetlenséggel. Árnyéka több kisebbé osztódott szét eljutva a város minden pontjára.
-Ha én nem találom meg talán ő megfog.-
Jelentette ki Ten magának majd ekkor hangzavarra lett figyelmes. Dulakodás hangjai szűrődtek ki az utcára és vonzották oda Tent is. Azt remélte ez talán kicsit felvidítja ha már ennyire sikertelen volt eddig de csalódásban volt része mikor végül oda ért. Pusztán egy Night club őre dobott ki egy részeges embert. Nehéz sóhaj hagyta el a férfi ajkait majd vállát megrántva indult meg a bejárat irányába komor hangulatban. Egyszerűen át haladta tömegen majd a biztonsági őr mellett is el haladt, mindenki ki kerülte de közben tudomást se vettek róla. Most nem volt kedve az emberi szabályok szerint játszani így manipulálta őket, hogy ne okozzanak neki gondot. Bent körbe nézett az ember tömegen majd mikor ki szúrta a pultot annak az irányába ment egyenesen pontosan úgy mint korábban, nem volt ez a tette feltűnő az átlag emberek számára és ha valaki nem kereste biztosan fel se tűnik neki, hogy a démonhoz senki se ment közelebb egy méternél. A pulthoz egyből le szólította a csapot.
-Adj a legjobb piából.-
Jelentette ki egy vaskosabb összeget le rakva elé. A fiatal férfi tekintette kitágult és úgy ragyogott akár a clubnak a fényei. Rögtön elő is vette a drága whiskyt és töltött a vendégnek ám nem csak ő lett figyelmes a pénzre. Keselyűként megjelentek a nők is a démon két oldalán és kezdtek el neki hízelegni. A férfi halvány pimasz mosollyal nézett rájuk felváltva ám nem azért mert ilyen kapós volt hanem mert tudta mi fog történni hamarosan. Ajkaihoz emelte a feles poharát és elkezdte lehúzni az alkoholos italt. A club ajtaja ki tárult és a jegyőr repült be rajta. A férfi a maga százkilencven centijével és izmos testével a legtöbb próbálkozott elijesztette alapjáraton de még egy nála is nagyobb dög követte a bejáraton. Két és fél méter magas lehetett, bőre halványzöld, több helyen felszakadva ahol a húsa ki látszódott, arca emberi volt de jobb oldalt mint ha valamilyen sav marta volna szét. A diszkó zene szólt csak ahogy a tömeg nagy része abba az irányba nézett ahol a felfordulás történt. Hátul még észre se vették mi kezd ki bontakozni csak akkor kapták fel a fejüket mikor túlvilági sikítás tört elő a jövevény torkából. Ten halál nyugodtan le rakta a poharát a pultra majd mivel a pincér kereket oldott magának töltött még egy italt.
-Nem szabad túl sokat innom azért.-
Gondolkodott hangosan a férfi ahogy újra fel emelte a kezét, hogy a keserű és maró italt le öntse a torkán.
Túlzás lett volna azt állítani, hogy Eva kedvenc helye lett volna a városban a night club, viszont azt elkell ismerni, hogy a zene, az alkohol és a rengeteg ember – akik majdnem mind potenciális jelöltek voltak arra, hogy megismertethesse velük Evasist – heti több alkalommal is a kapukon belülre csábították az angyalt. Aznap este se döntött másképp, úgy érezte az otthoni egyedüllét már túl sok volt számára, a kellemes kikapcsolódás lehetősége pedig csupán néhány utcányira terült el a kis emeleti lakásától.
Nem telt sok időbe míg bekerült, nagyjából kitapasztalta mikor érdemes elindulni ahhoz, hogy ne ütközzön hatalmas embertömegbe, amit akadályként állhatna fent közte és a klub között. A belépő árát könnyedén kifizette – igaz a pénz amit használt a saját kreálmánya volt és Evasis ecsetével készült. Istene talán helytelenítenné a módot amire használja az eszközt, de Eva úgy vélte, amit nem lát az nem fájhat neki annyira. Ameddig pedig neki elfogadták nem is károsított meg vele senkit – az országot leszámítva ahol éppen tartózkodott.
Mikor bejutott nem is tudta mihez kezdjen magával legelőször, táncolni és ismerkedni viszont még nem volt teljesen kedve, az pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ilyen helyen keressen olyasvalakit, akit érdekelhet esetleg a csatlakozás az Evasistákhoz. Tapasztalatai szerint ha csak úgy letámad vele valakit azt ritkán veszik jó néven, legtöbbször pedig egyenesen modortalanságnak vélik – amikor először járt emberek között ezt igen hamar megtapasztalta. Módszerei azóta finomodtak és sikeresebbé váltak, ám utóbbit inkább tekintette annak a ténynek, hogy a részeg és jó kedvű embereket könnyebben tudta rábeszélni egy semmilyen elvárásokkal rendelkező vallás elfogadására mint a józanokat. Egy picit ilyenkor hálás volt, hogy Evasis angyala nem pedig egy másik, a saját vallását sokkal szigorúbb keretek között tartó istené; úgy mennyivel nehezebb lett volna a feladata a halandók között.
Meglátogatta az egyik helyet ahol szokott alkoholt vásárolni – természetesen szintén a saját maga által rajzolt pénzen. Szokásos whiskeyét kérte ki, amit egy tetszetős füstszínű pohárban kapott meg. Néhány korty után már egyre jobb kedvet érzett a zenére táncolók köréhez való csatlakozáshoz, ez pedig a második pohár után még jobban nőtt. A harmadikat kérte ki mikor végre úgy döntött tesz is valamit és elindult keresni egy kisebb társaságot ahová esetleg betudna csatlakozni.
Ahogy szemével fésülte a tömeget, látni vélt egy fél pillanatig egy hosszú kék hajú lányt, de amilyen gyorsan bukkant fel olyan gyorsan tűnt is el, így Eva nem is volt benne biztos, hogy valóban ott volt. Amikor viszont arra fordította a fejét észrevett egy csoport, tizenkilenc-húsz éves lányokból álló kisebb csoportot, akik önfeledten táncoltak és ittak. Úgy döntött kezdésnek több mint tökéletes, kis vigyorral az arcán elindult feléjük, mikor nekiütközött valaki, a kezében tartott pohár és tartalma pedig egyenesen a ruhájára borult.
– Kár az italért. – boszankodott egy kicsit halkan, majd megvakarta a fejét és rámosolygott a lányra aki nekiment. – Semmi baj. Sokan vagyunk egy ilyen helyen előfordulnak a véletlenelek. – ahogy a mondat végére ért, jobban is alkalma volt megnézni a másikat. Hosszú fehér haja volt, néhány centiméterrel Eva fölé magasodott így egy picit felfelé kellett néznie ha ibolyakék szemébe szeretett volna tekinteni. Önkéntelenül is elmosolyodott ahogy felvette vele a szemkontaktust. – De ha már így összeütköztünk nem lenne kedved.. tudod iszogatni meg táncolni? – nem tudta megmondani miért de úgy érezte sikere lehet a lánynál ha elég idő után hozza fel a témát, így megkellett ragadnia a lehetőséget. Már ha nem vesz előbb bele a szemeibe. Ha a lány igent mond vele tart, ha nem akkor se adja fel, távolról követi.
A nagy mutató végre elérte a tizenkettőt, és délután négyet ütött az óra. Hamarosan ürességtől kongtak a tantermek, és a gyakorlati helyek. Minden diák sietősen távozott, hiszen erre a hétre véget ért a tanítás az akadémián. A sietősen távozók között ott volt Mitsui Sekai is, az iskola egyik kiemelkedően jól teljesítő diákja is. Talán a távozók közül ő várta legjobban ezt a hétvégét. A hétköznapjai zsúfoltak, és leterhelőek voltak ezen a héten, ezért alig várta már, hogy alkalma nyíljon a kikapcsolódásra, pihenésre. Az éjszakai munkája se volt most túl fárasztó, így este hamar nyugovóra tért, és másnap, szombat reggelre kialudta magát. Napközben elintézte azokat a dolgait, amikre esetlegesen a hét közben nem tudott időt szakítani, így nem is kellett sokat várnia, míg leszáll az éj. Az éjszaka leszálltával újra alkalma nyílt belecsöppenni az éjszakai életbe. Ezúttal a helyi Full Moon Night Club-ot látogatta meg. Mikor odaért, akkor már a szórakozó hely előtt nagyban ment a buli. A szó legszorosabb értelmében, úgy kellett áttáncolnia magát tömegen, hogy egyáltalán belépőt tudjon vásárolni. A sikeres jegyvásárlás, és a rövid sorbaállás után fel kellett mutatnia a belépőjegyét a biztonsági őrnek. Minden rendben volt vele, így hát be tudott jutni. Első útja a koktélbárhoz vezette. Ki kért magának egy dupla Grasshopper-t, amit egy tiki szobor formájú sötétzöld pohárban kapott meg, amibe a pultos két szívószálat helyezett, illetve egy koktél esernyőt. Sekai leült a pulthoz, és ott fogyasztotta el italát. Nem sokkal az ital elfogyasztása után egy trap remixre kapta fel fejét, ki se bírta volna, hogy ne táncoljon rá. Nem kellett hozzá egy perc se, máris a táncparketten ropta. Idővel teljesen megfeledkezett magáról, és így közben véletlenül meglökött valakit.