Aetryas fővárosa a kontinens dobogó szívén helyezkedik el. Hivatalosan a háborún felül álló terület, tehát a városban szabadon járhat bármelyik nép és faj bármelyik képviselője. A várost egy lebegő, föld feletti; egy földi; és egy földalatti negyedre osztották. Míg a földalatti körzetekben gyárak és munkásszállók vannak, addig a földi kerületekben az előkelőbb negyedek és körzetek kaptak helyet, köztük a város legforgalmasabb léghajókikötője. Az égi negyedben pedig a levegő terránjai élnek és tevékenykednek. Itt, a lebegő körzetben található az ország legnagyobb emlékbankja és vele együtt az álommanó kft, valamint az őrangyal nonprofit biztosító zrt székhelye is. A három körzet és a kontinens sorsáról a kapitóliumi alsó- és felsőház határoz. Malivor állandóan pezsgő életét és folyton derűs hangulatát látszólag nem árnyékolhatja be semmi. Az éjjel-nappal tartó bulik, a folyamatos nyüzsgés azonban óhatatlanul okoz bajt is. Ahol ennyi faj találkozik, ott még egy tüsszentés is gyakorta lincshangulatot vált ki, ám nem ez a legnagyobb probléma. A város lakói és Aetryas szerte oly sokan meglehetősen fura tüneteket produkálnak: Egyik napról a másikra elfelejtenek embereket, történéseket. Egy betegség? Egy parazita? Esetleg egy szervezet ármánykodása? Ilyen és ehhez hasonló titkok árnyékolják be Malivor gondtalan városát.
Mikor kiértem és megkérdeztem tőle, hogy oda tudná-e adni az ígért ruhát láttam rajta, hogy kicsit elgondolkodik aztán felkelt ülőhelyéről és elindult a háló felé én pedig követtem. Mikor mondta, hogy nyugodtan tegezzem csak mosolyogva bólintottam egyet.
-Köszönöm. – mondtam miközben átvettem az inget és alsót.
A törülközőt ledobva magamról először az inget vettem föl, majd mielőtt teljesen, nem csak a mellemnél gomboltam volna be az alsót is felkaptam, ami nagy volt, de nem nagyon. Megoldottam úgy, hogy fogtam és egy könnyen kioldható csomót raktam az egyik oldalára, majd fogtam magam és visszamentem oda ahonnan a hálóba lettem kísérve. Az étel és víz kínálására bólintottam, majd elvettem a palackot, hogy igyak belőle miközben leültem a kanpéra vele szemben.
-Sajnos halvány lila boszorkánygőzös fogalmam sincs merre lehet, csak azt tudom, hogy, ha egyszer sikerül megtörni, akkor megtalálják a megfelelő vevőt és eladják egy nem kis összegért. – néztem rá miközben visszacsavartam az üvegre a kupakot és törökülésben helyezkedtem el. – Viszont ahogyan említettem is nekem elviekben nem szabadna visszatérnem még egy ideig, azonban a közelében, ha megtaláljuk az illetőket az nem lenne hátrány. Sajnos sietnem kell a megkeresésével, hisz alig van egy évem a visszatérésig. Most, hogy valamennyire tudom használni a griff alakomat még jobban fognak ott várni, ez talán lehet előny és lehetek csali, aki küzdd. – mondtam miközben végig komolyan tekintettem rá. – Tudja, bocsánat, úgy értem, tudod eléggé furcsák vagyunk és ennek a három évig távol maradunk míg a szertartásunk ideje el nem jön sokan estek áldozatul emiatt a szervezet miatt a falunkból. Csak azért szeretném megmenteni, hogy ő ne tartozzon közéjük. Van esetleg valami terved, azért kérdezted? – kérdeztem vissza és utána csendben maradtam.
-Tényleg! – szólaltam meg hirtelen. – Sikerült egy-két pletykát összeszedne az alvilágról, köztük ezekről a magukat idomítóknak nevező szervezetről is mikor az általatok rendőrségnek nevezett rendfenntartók két éjszaka erejéig zárkába raktak más emberekkel. Megtudtam például, hogy minden ritka „fajjal” ezt csinálják és vannak olyanok, akik inkább csatlakoztak az alvilághoz, hogy ezt elkerüljék. Mondták, hogy olyan is volt, hogy egyességet kötött az illető ezekkel az emberekkel és elárulta társait, csak, hogy mentse a úz életét és szabadságát. – mondtam miközben a faj szót levegőben rajzolt idézőjelbe tettem. – Tudom nem sok minden, de azért ez is valami. – miután befejeztem mondandómat kicsit elkapott egy olyan érzés, hogy túl sokat beszélek és nem hagyom szóhoz jutni.
A velem szemben ülő Mikaelt figyeltem miközben megjelenítettem füleimet és farkam amit jobbra-balra ingattam, komoly tekintetem megtartva.
Kicsit bután bámulta meg a lányt, amikor amaz csípősen megjegyezte neki, azért, mert falusi kislány, még nem butácska. Nos, ő nem is így gondolta, csupán berögződés neki a magyarázat hozzátétele, de amikor a kínos nevetést meghallotta, a szája sarka enyhén felkunkorodott egy rövid félmosolyra. Tudja jól, hogy egy kis segítség senkinek nem árt, sőt, a legtöbben szívesen veszik – kivéve, alig elég önfejűek a segítség elfogadásához. Már éppen fordult volna meg, hogy távozhasson, és ezzel nyugodtan tudjon kibújni a további ruhadarabokból, majd a zuhanykabinba lépni, amikor annak lett tanúja, nem éppen a prűd oldalát képviseli a szebbik nemnél. Azonban ez a tény őt nem zavarja, hiszen ő sem az a tartózkodó típus – mégis, van benne annyi tartás, hogy nem bámulja tovább egyetlen másodpercnél, hanem kivonul.
Mielőtt azonban a nappaliba vette volna az irányt, belenyúlt nadrágja zsebébe és kihalászott belőle néhány érmét, amit nem sajnált felhasználni a régi, ütött-kopott jukeboxban. Amint az érme elhagyta a vékonyka nyílást, egy sor, bentről jövő kattogó hang után felvillant a lejátszó néhány számgombja. Nagyjából emlékezett rá, melyik milyen számot tartalmaz, így lenyomott egyet, mire a lemezjátszó a választott számot beintegrálta és lassan felcsendült egy rövid gitárszóló. Ezt követően eltávolodott a lejátszótól a még mindig deréktól felfelé meztelen fejvadász s a nappaliba lépve töltött a poharába egy adag tömény, arany nedűt, majd belerogyott a forgószékbe, ami kissé hátradőlt a súlyától. Szerencsére a mechanika még erősen tartotta, így nem tartott attól, hogy esetleg a padlón köt ki. A zene hallatán jobban ellazult, tekintetét végig a plafonon tartotta és a gondolataiba merült. Nem volt könnyű a döntés, melyik irányba indulnak el – ha logikusnak akarunk lenni, nyilván Fészekfok az ideális útirány, feltéve, hogy meg akarnak szabadulni attól a kínzó kötelékátoktól, ami jelenleg összeköti őket. Viszont Jasumot is meg kell találniuk, ám Jasumo hollétéről sokkal kevesebb információja van jelenleg és úgy gondolta, egyszerűbb megkockáztatni a fészekfoki utazást, hátha eléjük tévednek páran a fiú elrablói közül. Persze abból a célból, hogy kezelésbe vehesse őket. Azonban a lány véleményét is figyelembe kell vennie, nem dönthet önkényesen – vedd egy kortyot az aranyló nedűből és elhatározta, hogy a felfrissülést követően megbeszéli ezt vele.
Lélekben már bólintott önmagának, amikor meglátta a szeme sarkából a törölközőbe bugyolált, kicsit sem feminim vonásokkal rendelkező lányt, aki a ruha felől érdeklődött. Pislogott egy sort meglepetésében és elkezdett az emlékei között kutatni. Nem készítettem ki, vagy csak akartam? Valószínűleg az utóbbi lesz a válasz… látszik, hogy túl sokat gondolkodok.
– Ah, bocsáss meg… teljesen kiment a fejemből. És nyugodtan tegezz csak. – Mondta, majd felkelt a forgószékből, letéve az asztalra a negyedrészt teli poharat, határozott lépéssel visszament a hálószobába, ahova a fürdő is nyílik és keresett a gardróbból egy hosszú inget és egy boxeralsót, aztán amilyen gyorsan távozott, olyan gyorsan vissza is tért.
– Tessék. Ha túl nagy lenne az alsó, Andyvel szűkre szabathatom. – Nyújtotta feléje a ruhadarabokat és megvárta, míg felöltözik. Csak utána kezdett neki a tárgyalásnak. A kanapén még mindig ott volt a tálcán az ásványvizes palack és a két zacskó szárított marhachips – ha esetleg szomjas és éhes lenne.
– Szóval… úgy vélem, az a legjobb, ha Fészekfok felé vesszük az irányt. Talán belebotlunk néhány orvgyilkosba, netán Jasumo elrablóival útközben, de az csak nekem fog jól jönni. Vagy van sejtésed, hová vitték a barátodat?
Csak egy számomra kellemes és nosztalgikus mosollyal tekintettem a férfire mikor közölte, hogy a vendége vagyok. Hiszen sosem bántak velem a lakóhelyemen kívül velem ennyire kedvesen. Figyeltem, ahogy fölszedi az elhullajtott ruhákat a földről, amiket külön-külön vett karjába. Mikor biccentett jelezve, hogy kövessem, úgy is tettem. Abba az azt hiszem mosógépnek nevezett dologba helyezte öltözékem, amin még nyomkodott is valamit. Sóhajtottam egyet miközben arra gondoltam, hogy túlságosan el fogok kényelmesedni ezalatt a kis idő alatt, amit itt fogok tölteni. Mikor végzett a gombok nyomkodásával felém fordult és elmondta mi merre található, illetve mit is csinált.
-Naa, azért, mert egy kissé visszamaradott faluból jöttem a Fészekfok mellől nem azt jelenti, hogy mindenben tudatlan vagyok. Egy jó ideje már azért itt vagyok, mármint nem pont ezen a helyen, de érti, igaz? Ezáltal egy fogadóban éltem, az meg egy mosógép vagy hasonló. Habár egy ideje próbáltam ott is használni, de nem nagyon ment segítség nélkül beállítani. – nevettem el magam kínosan tarkómat vakarva. – Az ideiglenes ruhát, pedig köszönöm – tekintettem rá hálásan.
A vetkőzésnek már akkor nekiláttam mikor még nem ment ki. Hát igen, nem éppen vagyok szemérmes és, ha úgy van akár még egy szál magam köré tekert törülközőben is képes vagyok sétálgatni, mindenfelé amíg az lakáson belül van. A ruháim bedobáltam oda ahova felsőm is került. Mivel még bőven volt benne hely, ezért gondoltam, ha már amúgy is szárításra van rakva bedobom mellé az ő ruháit is, hisz semmi baj származhat belőle a színkülönbség ellenére, itt, ha jól tudtam nem keveri a jellegeget. Beállva a zuhany alá elkezdtem megengedni a vizet, amit egy pár másodperc erejéig a lehető legtűrhetőbben hidegre állítottam be. Imádok a langyosnál hűsebb vízben ázni, habár az egy zuhany, nem pedig forrás ahol takarodó után voltunk. Az igazat megvallva az meleg volt, nem is hideg, de fürödni imádok hűvös vízben lenni. Mikor végeztem megtörülköztem aztán magam köré tekertem a törülközőt, majd fogtam és kiléptem a fürdőből. Elindultam oda ahonnan a heiségbe lettem kísérve. Mikor megláttam, hogy ott ül ahol eddig is csak ránéztem, kicsit megköszörültem a torkomat, majd megszólaltam.
-Bocsánat, a ruhát, amit mondott, hogy kapok ideiglenesen oda tudná adni? – kérdeztem miközben azt fürkésztem figyel-e és nem a gondolataiban van.