A kunyhó ugyan jól el van rejtve a sűrű erdő rejtekében, azért nem lehetne azt mondani, hogy teljesen az Isten háta mögött épült. Lakója figyelt rá, hogy ne zárja el magát teljesen a külvilágtól. Szereti, ha az áramló információk eljutnak hozzá is. Az épület maga egy takaros kis faház kívülről. Nos, belülről már megkérdőjelezhetőbb a bája… Kissé rendetlenség és káosz uralkodik egyes szobákban. Ellenben a konyha csillog-villog. Látszik, melyik az a helyiség, amelyet szinte egyáltalán nem használ.
Egy horkantás volt a válasza a gyanzsítgatásra. Méghogy ő csábítani?… Ekkor hasított belé a gondolat, hogy nem is igen tudta, mikor gabalyodott valakivel össze. Ő volt rá az élő példa, hogy testiségek nélkül is tökéketesen elvolt. Noha azért nem vetette meg egy kicsit sem. Inkább csak nehezen boldogult azzal,hogy igazán elengedje magát. Az aktusnak meg az élvezet volt a lényege tudtával, nem a szorongás.
– Ellenben te vagy az, akit többször rajtakaptam már, hogy úgy méreget, mintha menten fel akarna falni.- öltötte rá a nyelvét egy pimasz mosollyal. Kár lett volna tagadnia a tagadhatatlant. Egy pillanatra már azt hitte,hogy valami érdekeset hallhat a nagy gyanakvás miatt, ahogy körbekémlelt. Ám a hatalmas badarság hallattán kacagva boxolta vállba.
– Persze. Gondolom a glóriád szét is törted a manőverezés alatt.- ujjával saját feje felett formázott egy kört, imitálva az emlegetett dolgot. Nem tudta, örüljön-e annak, hogy csak a teste keltette fel az érdeklődését, vagy azon is mérgelődjön. Rálegyintett a dologra. Férfiak… A hevesebb vérmérsékletűek egyszerűen nem tudtak parancsolni a természetüknek. Talán ez a példány is ilyen lenne? De egy éjszakára nem kapja meg, felejtse el. Több tartása volt. Tagadhatatlanul játszott vele, de tovább nem kívánt volna igazán menni.
A férfi teste árnyat vetett az ő kisebb testére, ahogyan felé tornyosult. Volt már hasonló helyzetekben, és nem valami kellemes emlékeket idéztek benne elő… A zöld szemekben egy pillanatra mintha félelem villant volna meg. Ám pillanatok múlva az érzést elemésztették a lángok, amik újra hevesen lobbantak fel az íriszekben. Kezeit a mellkasára simította, hogy el tudja tolni, ha rosszra készülne ez a gazfickó. Istenesen kellett küzdenie a késztetés ellen, hogy jól megfejelje. Ha már meghívta, még vissza próbálta fogni magát. Bár lehet inkább meg kéne villogtatnia személyisége igazán megnyerő oldalát, hátha kiábrándul belőle Cain. A kérdést úgy kísérte az első dörgés, mintha csak harci kürt lett volna, mely a háború kezdetét jelzi. Az égi csata pedig el is kezdődött. Rövidesen megeredtek az esőcseppek, majd egyre hevesebben hulltak alá az égből. Nemezis nem az a fajta nő volt, akit ez érdekelt volna. Nem cukorból volt, aki elázott volna. Lemondó sóhajjal ingatta meg a fejét, majd szemeit lehunyva élvezte, ahogy a hűs cseppek végigcirógatták az arcát. Ilyenkor azért örült annak, hogy sötét ruhákat hordott. Noha így is valószínűleg kedvező lesz a látvány, ha az átázott ruhák teljesen a testére tapadnak. Kíváncsivá is vált, mennyire fogja feltűnően méregetnj a férfi.
– Párszor igen. De úgy tűnik, bővül egy újabb alkalommak a lista.- vonta meg hanyagabbul a vállait. Mikor újra felnyitotta szemeit, félresöpört egy ádnedvesedett tincset, mely zavarta a látásban. A felette tornyosuló is kezdett ázni. Kuncogva törölgette le a port az arcáról, ha már az esőcseppek a segítségére voltak. Kicsit arra emlékeztették a mozdulatok, mint amikor egy édesanya törölgette gyermeke maszatos képét egy étkezés után.
– Miért követtél?- tette fel a kérdését. Sok másra is kaphatott volna választ, ám jelenleg ez érdekelte a legjobban. Zöld, átható tekintete az arannyal, ahogyan várakozott. Egy ital miatt csak nem lett a nyomába eredve. Volt elég pénze ahhoz, hogy saját magának tudjon fizetni valamit. Amíg várakozott a válaszra, meghúzta a kulacsot. Az alkohol az esőhöz képest szinte forrt benne, felmelegítve testét. Mindent tudó félmosollyal bökte oldalba a férfit, majd újra felé nyújtotta a kulacsot. Hátha a gesztussal hamarabb megoldja a nyelvét.
Azt hiszem az elegáns megérkezések idei díját most én kaptam meg, azért elég sokat dobhat a vonzerőmön az egész testemet beborító mocsok. Ezt azért valamivel muszáj lesz korrigálni az elkövetkezendő percekben. Még akkor is, ha baromira fáj az orrom, ahogy a ruhám ujjával nekiállok letörölgetni a mocskot az ábrázatomról. Azonban a célszemély tagadhatatlan jókedvvel fogadja a megjelenésemet amiért már megérte a dolog, ha ingyen pia is lesz akkor itt a győzelem. Szánalmas alak vagyok ezen a téren.
-Ha madár lennék, akkor toll borítana és nem pikkely, de lehet rossz szögből néztem eddig.
Felelem hasonló gúnnyal mint amit a lány címzett nekem az előbbi percekben. Közben bal karomra pillantok, végig is simítom a hideg tapintású kicsit kemény felületüket. Ami érdekes, hiszen ha úgy volt egészen puhák is képesek lenni. Pimaszul mosolygok az előttem álló lányra, végig mérem tetőtől talpig leplezetlen kéjvággyal mint aki csak most vette észre, hogy nőnemű személlyel akadt dolga. Szinte már érzem a rosszallást amit ezen cselekedetemért bezsebelhetek, de túl gyakran vezérelnek az aktuális vágyaim vagy érzelmeim ahhoz, hogy ezzel foglalkozzak.
-Feltételezésed talán helyes, talán nem. Bár volt már dolgom sok férfival és nővel is, mégis úgy rémlik Te osztogattál mindenféle puszit és harapást.
Levakarhatatlan vigyorom szemtelen, s igen baromira pofátlan tudok lenni. Annyira, hogy a mondat végén megnyaljam az ajkaimat. Viszont odébb megyek a falnak támaszkodok minek magasából nemrég alászálltam. Tényleg! Közelebb hajolok, mint aki a világ titkaiba akarja beavatni a másikat. Körbe is nézek jelentőségteljesen, bizonyosságot nyerve nincs senki a közelben ki kíváncsiskodhatna.
-Egyébként, én egy angyal vagyok! Épp azt csodálhattad miként érkezek a földre.
Nem bírom, muszáj elnevetnem magamat erre az abszurd ötletre és akkor már le is ülök a földre. Én mint angyal! Felpillantok rám szakad az ég vagy megkímél, de pár sötét felhőn kívül nincs semmi veszedelmes. Talán még esni is fog? Mindegy. Visszanézek a nőre, keresve a zöld tekintetet.
-Nyugalom, bár csinos vagy, de az érzelmek nem az én asztalom. Mint mondtam, becsületes tolvajnak tartom magamat!
Azzal a nemrégiben nekem ajándékozott érméket vissza adtam s felmutattam amit előzőleg lenyúltam. Égette a zsebemet a gondolat, hogy jót akart tenni egy olyan alja nép mint én.
-Már elvettem mi kellett nekem, ne szánj olyat aki nem érdemli.
Szavaim megvetően csengenek, de az saját személyemnek szólnak. Azzal ha lehet átveszem a töményet, először az illatára koncentrálok csak utána az ízére, ami azért betyárosan égeti a számat, torkomat. Kellemes meleg járja át a testemet erre, résnyire nyitott szemmel élvezem az alkohol hatását. Nagy erőfeszítésembe kerül vissza adni jogos tulajdonosának a kulacsot, az is lehet feltűnik neki a dolog. Inkább magam elé bámulok abból nem származott sok baj. Az utcát, embereket és házakat figyelem karba tett kézzel, mintsem a nőre pillantsak.
-Mit akarsz tudni? Nem vagyok túl érdekes, láthatóan repülni se tudok.
Viccelem el a végét és az igazat megvallva ötletem sincs mit kérdezhetnék Tőle. Azt mégse mondhatom, milyen alsó van rajtad? Pofont kapnék és nem hiányzik a lelkivilágomnak.
-Még a végén kiderül, hogy el akarsz csábítani a bizalmaskodással és az intim pillanatokkal. Úgy se adom ám magam, túl sok a szép ember a világon. * Szándékosan a nemet nem határoztam meg, hiszen az lényegtelen a számomra. Míg beszélgetünk, egy hideg csepp koppan az orromon kellemetlenül. Össze is ráncolom a homlokomat és ismételten kémlelni kezdem válaszok után. Mély lélegzetvételem elsőre Nemezis illatával tölt el, aztán a város és hihetetlenül halványan a környezet. Annyira enyhe a többi szaghoz képest, ezért percekbe telik mire kiérzem a viharok egyértelmű ám frissítő illatát. Hm. Figyelmeztessem? Akkor mikét csodálhatnám meg máskor bőrig ázva? Pimasz mosollyal az arcomon a nő elé térdelek két kezemet a feje mellé támasztom. Akár a ragadozó a prédáját úgy közelítem.
-Mond csak voltál már…
Hajolok közel arcához és a füléhez. Tudom már nincs sok hátra, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen, az eső lemossa arcomról, házakról, mindenhonnan a port. El kell nyújtanom a pillanatot valahogy ezért azt is bevállalom, hogy esetleg újabb pofonnal bővüljön a gyűjteményem. A következő percben, ha ennyire nagyon közel enged Nemezis, akkor szinte közvetlenül a fülébe súgom a szavakat. Mennydörgés moraja társul szavaimhoz.
-Bőrig ázva?
Ha Nemezis futni akarna, fel fogom tartani és akadályozni. Persze szelíden. Csak nehogy rossz helyre keveredjen a kezem.
Nem bírta ki, hogy újfent el ne vigyorodjon. A férfi hatalmasra kerekedett szemei és ehhez az arckifejezése egyszerűen felért számára valami komédiával. Nem gondolta volna, hogy ennyire meglepő egy kis kedves gesztus. De ezért az arcért már megérte ez a kis akció, ebben biztos volt. Az a baljós hangsúly viszont immáron az ő képéről törölte le az önelégült mosolyt. Halkan megköszörülte a torkát, majd rendezte a vonásait, hogy azok immáron semlegességet tükrözzenek. Úgy tűnt, Cainnak is meglehettek a maga démonai, és titkai. Sejtette, hogy több, mint egy szimpla tapizós tolvaj. De ezt szerette az idegenekben. Mindegyikük egy külön kihívás volt olyan szempontból, hogy feltárja a jól elduggatott rejtelmeiket. Lényegében ezért is tanulta ki a kémkedés fortélyait régebben társaitól. Élvezte ezeket a kihívásokat és a megoldásukat.
– Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy nem szenteltem elég figyelmet a környezetemnek. Tanultam belőle, hidd el. Meg azt is, hogy nem akarnál igazán kikapni tőlem.- meredt pofátlanul kekecen a másik tekintetébe. Bár ami azt illette, a túlságosan barbár módszereket ő maga sem szerette sokszor alkalmazni. Volt valamicske szadista hajlama, de az indokolatlan vérontás nem az ő kenyere volt azért. Tisztelte az életet. A néma, ám annál világosabb kérdésre csak határozottan biccentett egyet. Ha valamit már megcsinált, akkor a következményekért felelősséget vállalt. Nem az a fajta volt, aki elszaladt volna ezek elöl. Legyen gyáva, aki akar, ő nem lesz ez a gerinctelen alak.
Miután elváltak útjaik, egy mély sóhajjal ingatta meg a fejét. Az biztos, hogy egyhamar nem felejti el ezt a fickót. Sokféle csodabogárral volt már dolga, de ebben a pikkelyesben is volt valami, ami az átlagtól eltérővé tette őt. Miután ma már kiverekedte magát, és kishíjján a pénzének is lába kelt, jobbnak találta, ha inkább hazafelé veszi az irányt. Legalább is, ez lett volna az eredeti terv. A város szívét egyre inkább maga mögött tudta, amikor egy baljós érzés kúszott végig a gerince mentén. Valami arra késztette, hogy ne maradjon az eredeti elhatározásánál. A francnak kell az, hogy hazavigyen valami barmot. Nem szerette házhoz vinni a munkát. Most meg nem lett volna kedve hullát takarítani. Még a gondolatra is elfintorodott. Mint valami kísértet, ki nem találja a megnyugvást kezdett el bolyongani a kis utcák labirintusában. Megérzése helyesnek bizonyult. Drága egyetlen tapizós tolvaja szárnyaszegett madárként bukott alá a magasból, tökéletesen demonstrálva, hogy is kell egy igazán forró, szenvedélyes csókot váltani a kemény talajjal. Elsőnek felszaladtak szépen ívelt szemöldökei, majd kezét a szája elé kellett kapnia, hogy tompítsa feltörő kacaját. Miért akart mindenki repülni?… Egyszer egy kocsmai beszélgetőpartnere mesélte még neki, hogy részegen felmászott egy háztetőre, mivel holtig állította, hogy onnan eléri a Holdat. Cain vajon mit akarhatott elérni a magasból? Vagy lehet, csak a műugró tehetségével akart felvágni. Nos, a landolást talán még gyakorolnia kellene. De azért egy szolid 10/6-os pontszámot kiérdemelt a bemutatott technika miatt.
– Szervusz kismadár. Van egy olyan érzésem, hogy nem a szél sodort csak úgy ide.- jegyezte meg gúnyosan, mialatt fancsali képet vágott. A végén tényleg megkaparintja minden pénzét, csak nem épp lopással.
– A végén még kénytelen leszek azt feltételezni, hogy belém estél. Pillantott a férfire pimaszul, ahogy szavait idézte. Pofátlan egy alak!
– De, ezt mondtam. Viszont lenne egy apró kikötésem.- villantak fel zöld szemei, ahogy ajkait félmosolyra húzta- Csak akkor állom az italod, ha választ adsz egy kérdésemre. Cserébe neked is lehet egy kérdésed rólam. Szóval jól gondold meg, mit akarsz megtudni.- kacsintott rá pimaszul. Sejtette, hogy mindkettejük kíváncsiságának jót tenne egy kis kielégülés. Mégha tényleg csak apró is. A semminél több volt. Leült az egyik épület falának tövébe, majd megpaskolta maga mellett a földet. Nem volt már kedve még egy lármás kocsmához, de így is állni tudta a szavát. Egy flaska került elő az övéről. Kész arzenálja volt ott mindenféle holmikkal. Eredetileg ezt az adag töményet sebfertőtlenítésre tartogatta, de elfogyasztani is tökéletes volt. Remélte, ebből nem akarna majd többet vedelni az arany szemű néhány kortynál.
* Hát persze, tisztességesen akarta visszaszerezni, ezt becsülöm. Viszont semmi esetre se akartam bántani, bár látszik rajta koránt se a bajbajutott hölgyek csoportjába tartozik és ez roppant mód ínyemre van. Tetszik ahogy láthatóan tetszek neki, mármint nincsenek illúzióim, de a figyelmét felkeltettem ha jól érzékelem. A pikkelyeimmel való apró érintkezés halvány mosolyt csal az arcomra, mintha a farkas szelíden nézne a prédára mielőtt ráharap. Hajából csent apróságot nem tudom hova is tegyem, félek a zsebemből kieshet a mozgással. Kár lenne érte. Sok fáradtságba telt beszerezni. Mikor az adósságot hozza szóba felhúzom az egyik szemöldökömet kérdőn, hogy mégis mire célozhat. A meglepettség arcomon már a döbbenettel határos, nem vagyok én hozzászokva az ilyesfajta indokolatlan törődéshez. Általában mindent magamnak kellett megoldani eddig, már már majdnem eléri, hogy olyan érzést keltsen bennem ami rám nem jellemző. Ám mielőtt ez megtörténhetne megrázom a fejemet és rendezem az arcvonásaimat is, a hajamba pedig beletúrok csak úgy megszokásból. *
-Nem érdemlek én ekkora figyelmet, ne feledd. Tolvaj vagyok. Bármit ellophatok Tőled ha nem figyelsz oda eléggé. * Mondom negédes hangon, ami több balsejtelemmel bír mint a fenyegetések sokasága amit eddig elmormogtam különböző személyeknek. Ha már a másik közelsége a téma én is hiányoltam, de azért ilyen könnyen sose ragadnék le egy embernél. Túl sok bennem a buktató ahhoz. Ezért is újabb sokként ér a felismerés, hogy puszit kapok. Nem is akármilyent! Ez vészesen közel van a számhoz, csak egy apró vigyor kellene. Szemeimet rávillantom, tekintettemmel egyértelműen azt sugallom a nő felé: Biztos, hogy jól meggondoltad ezt? Nem, közel se. Igen képes vagyok jó benyomást tenni másokban, többször értékelték már az igazmondásom és szavahihetőségemet. Hanem a személyiségem, senki se állhatta sokáig. Ez így volt jól. Senkihez se tartoztam vagy kötődtem igazán. Na ne. Ekkor észreveszem a hozzám csúsztatott érméket is, mitől most rosszul érzem magam. Én már elvettem annyit amennyire úgy éreztem szükségem van, bár így legalább helyre teszem a viselkedését. Szóval csak a fortély kedvéért cselekedik ilyen félreérthetően. Igaz, ezt sejthettem volna már. Mindegy, szórakozottan felkacagok kicsit aztán némileg hálásan pillantok a szépségre. Félmosoly bujkál az ajkaimon, mikor felemelem pikkelyes kezemet és az immáron rakoncátlan tincsek közül az ujjaim közé veszek egyet. *
-Nem kellene ilyenek miatt törnöd a fejed. * Persze elfogadom a felkínált gyógyírt hiszen azért simogatja az önérzetemet, hogy ennyire figyelmes velem. Aztán az se hátrány, hogy nekem erről már nem kell külön gondolkodni. Felnevetek az intésre, megjegyeztél mi? *
-Egy ennyire komoly fenyegetést félvállról venni ostoba dolog lenne, igaz? Hát, nem az eszemről vagyok hírhedt. * Rossz száj ízzel tölt el, a már elcsent érmék gondolata. Kezemből hagyom, a fehér tincseket engedelmesen kicsúszni, aztán ellépek a lánytól indulóra véve a figurát. Már a hátamnak szól az ajánlata, gonosz kisördög nevetésemmel jutalmazom. *
-Szavadon foglak Nemezis! * Kiáltom hátra a vállam felett és tovább folytatom az utamat. Látszólag. Alig megyek két sarkot odébb, csak azért hogy látó és halló távolságon kívül kerüljek az orromban még mindig ott az illata. No persze, a szalag is nálam, mit végül a az egyik pengém markolatára közök fel mint más férfiak a kabalákat. Lassabb vagyok a lábam miatt, de cseppet se törődök vele, minden saroknál mélyet szippantok a levegőbe, hol jobbra hol balra kell fordulnom. Zavart vagyok, mert olyan érzésem van, megcsalják az érzékeimet a szagok, valami nem stimmel. Kénytelen vagyok rásegíteni a dologra, ezért minden józan észt sutba vágva mászok fel magasabb ház oldalára és onnan szívom magamba a levegőt s vele a hely eszenciáját. Fél percen keresztül guggolok a tetőn lehunyt szemmel mikor aztán. * -Megvagy. * Sietnem kell ezért maradok az ugrálás, így eléggé megviselt és zilált leszek mire a városhatárhoz érek. Erre kell lennie. Gondolataimból a belém nyilalló égető fájdalom szakít ki, az amúgy se túl jó lábam feladja a küzdelmet. Szoktak ilyet csinálni a sérült végtagok. Az eleganciát teljesen mellőzve zuhanok két métert előre, arccal tompítva a földre érkezés pillanatát. Kicsit káromkodva fordulok a hátamra, mikor megpillantom a közelemben a keresett személyt. Azt hiszem nem vagyok normális. Amennyire tőlem telik felkaparom magam a földről, ma már másodszor. Talán mégse volt jó ötlet üldözni, alapból nem kullancs a hivatásom, most még piszkos is vagyok.*
-Üdv ismét, hé nem azt mondtad mikor legutóbb találkoztunk, hogy akkor meghívsz egy italra?
Rövid időre megengedte magának azt a luxust, hogy elvesszen a pillanatban. Ritka volt az számára, ha ilyet meg tudott élni. Általában a múlt fekete, fenyegető bestiái még az elméje mélyére száműzött ketrecben is randalíroztak. Vadul verték a rácsokat, mely fájdalmas visszhangokat vert. Kiáltásaik újabb és újabb sebeket téptek fel, ami miatt a nő minden egyes alkalommal inkább még jobban elzárkózott. Jelen pillanatban is nehéz volt ezt a ricsajt kizárnia, szemöldökei rosszallóan ráncolódtak össze. Észre sem vette, hogy ujjai is szorosabban kapaszkodtak a férfi vállába, mintha csak abban reménykedne, hogy biztos pontként kirángatja abból az örvényből, mely el akarta nyelni. Mély levegőt vett, majd megrázta magát, hogy teljesen lesöpörje magáról a régmúlt nyomasztó terheit. Ám némi elégedettség szép lassan felváltotta ezt a csendes küzdelmet. Pontosan ezt akarta látni. Szaggatott sóhaja egy játékos mosolyra késztette, s a harc előtt már hallott dorombolás újra felhangzott.
– Tisztességesen akartam visszaszerezni, nem visszalopni.- kuncogott fel a rekedtes hang hallatán. Mielőtt kissé eltávolodtak volna, nem bírta megállni, hogy ne simítson végig a pikkelyeken. Láthatóan tetszettek neki. Kíváncsi is volt, vajon milyen teremtmény lehetett ez a Cain. Talán kiderít róla ezt-azt. Sose volt hátrány, ha mindenkiről tudott néhány apróságot. Az erszényt elkapta, majd egy adag érmét kihalászott belőle, amíg a férfi a holmijait szedte össze. Egy rakoncátlan tincset a füle mögé tűrt, ahogy megingatta a fejét. A fene vinné el, hogy valamit csak azért is el akart tőle csenni.
– A szalagért nem fogok reklamálni. Viszont lenne számodra még egy apróságom.- szemmagasságba meglobogtatott egy kisebb köteg szárított növényt. Ismeretes volt valamennyire a használatukban. Elnézve Buksi alkotását pedig igencsak elkél valami arra a sebre. Na meg kellett valami ürügy, hogy újra mellé lopakodhasson. A tenyerébe csúsztatta a növényeket.
– Törd őket össze, és adj hozzá egy kis vizet. A masszát kend a sebre. Fájdalomcsillapító hatása van, és megelőzi az elfertőződést.- adott mellé némi információt. Nem akarta átverni. De egy kicsit röstellte a dolgot. S mintha csak eme érzelem késztette volna, újfent arcához hajolt. Ajkai lágyan érintették bőrét, ahogy egy csókot lehelt rá. Ám azt nem bírta megállni, hogy ezúttal se idegelje. Orcája helyett inkább ajkai szélét érte csókja. De erre szükség volt. Kihasználva a döbbenetet a kivett érméket a férfi zsebébe csúsztatta egy észrevétlen mozdulattal. Aki lopni kényszerült, sosem azért tette, mert így akarta. Erre kényszerült. Nemezis pedig nem feledte, amit egykor tanult néhány kedves személytől. Csak épp nem szerette hangoztatni, hogy volt egy gyengédebb oldala is.
– Ezt vedd kárpótlásnak Buksi miatt.- most rajta volt a sor, hogy kacsintson- Viszont innentől vigyázz, mert megjegyeztelek magamnak. Még egyszer lopás miatt rajtakaplak. szét fogom rúgni a feneked.- fenyegette meg félig-meddig játékosan.
– Ám tudod mit… Ha újra összesodor minket a sors, a vendégem vagy egy italra.
* Érdekes neve van a csajnak, valamiért úgy érzem érdemes jól megjegyeznem, hogy alkalomadtán valamelyik fafejnek aki tud olvasni fizessek némi infóért. Egyszer az egyik nőm oda volt a nevemért mert mennyi jelentése van, akkor csak a szememet forgattam a dologra. Azt hiszem van akinél érdemes kideríteni. Kicsit se hoz zavarba azzal, hogy nem szívleli a találkánkat. *
-Sebaj, majd megenyhülsz. * Vigyorgok öntelten a lányra. Láthatóan Nemezis élvezi a kis dulakodásukat, igazi harcnak nem nevezném, mivel az olyan során már rég véres lennék. Akár a sajátom vagy ellenfelemé, belegondolva hányszor haraptam le vagy ki másokból egy-egy darabot. Az is kedvemre való miként hatok a másikra, a meglepett arca tetszik ezért úgy mosolygok le a lányra mintha most közölte volna, hogy enyém a világ minden kincse. Mondhatjuk így is. Tagadhatatlan mennyire kellemes érzés, mikor kellemes női test simul a másikhoz. Persze a férfiakkal sincs gond, ám nem tudják ugyan azt a hatást elérni. Valami kellemes érzés kerít a hatalmába, ahogy a vállamba kapaszkodva közelebbről is belenézhetek szép zöld szemeibe. Feltűnik az érdekes láng, mit nem igazán tudok hova tenni miért is látok a másik szemében. Kedvem lenne finoman simogatni az arcát, azonban a gondolatot nem követi cselekvés. Inkább hüvelykujjammal gyengéden cirógatom a kézfejét miközben fogom. A mosolyom hamar leolvadt a nő játékának köszönhetően, minden idegszálam megfeszült és a testem is merevebb lett. Na nem úgy, ahhoz még korán lenne, de az előbbi levegő kellemetlenül bennakadt és csak sóhaj kíséretében szakad ki belőlem mikor véget ér a „piszkálódás” a másik részéről. Lehunyom a szememet s kell a mély levegő, hogy meg tudjak szólalni. Kiszáradt a szám. Kínos. Megköszörülöm a torkomat. *
-Azt hittem khm… képes vagy ilyen közelségben kizsebelni, de persze tolvajtól nem egyszerű. * Azzal kipörgetem, mint ha táncolnánk, ám a másik kezemmel kioldom a hajából a fekete szalagot mivel felfogta. Felemelem és beszívom illatát. *
-Nekem ez így megérte. * Azzal benyúlok a felsőm alá és némi kotorászás után oda dobom neki az erszényt, gondolom elkapja. Felé villantok egy pajkos mosolyt, sőt még kacsintok is hozzá. Csak nem akar elverni ezért az apróságért? Odabotorkálok a cuccaimért majd kicsit odébb még hozzá teszem. *
-Ha a közelemben vagy, ezzel mindig megtalállak.
* Persze azt már nem kötöm az orrára, hogy néhány érmét kicsentem az erszényből, csak annyit ami elég pár korsó sörre. Tigris se szokta levetni a csíkjait, a tolvajok pedig mindig lopnak valamit. Erszényt, érmét, szalagot vagy mást. *
Úgy tűnt, nem csak a nő érzelmei hullámvasutaztak. A férfi is pillanatról pillanatra váltotta a hangulatát, mégha nem is mutatta ki nagyon. Látta a tekintetében azért az apró jeleket.
– Nemezis.- vetette oda félvállról az információt, ami saját neve volt- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örvendek a szerencsének.- ejtett meg egy gunyoros mosolyt. Bár azért valahol még a lopás ellenére is szimpatikus volt neki. Volt benne kihívás, és sikerült többször is meglepnie. Egy újabb pirospontot ezért kapott az őszintesége mellé. A harc nem alakult rosszul. Egész ügyes volt a sérült lába ellenére az ellenfele is. Ez pedig tetszett a nőnek. Szerette, ha méltó partnert talált a harchoz. Mikor előre lendült a nagyobb test, minden izma megfeszült. Legnagyobb meglepetésére semmi bántódása nem esett, csak a mozdulat miatt a széles mellkasnak simult. Újabb szép pislogások mellett kapaszkodott bele a másik vállába, majd kutakodva pillantott fel szemeibe. Kishíjja volt annak, hogy orrba fejelte. Kemény volt a kobakja, nem bánta volna. A férfi orra viszont annál inkább. Ám, ha így akart játszani, benne lehetett ebbe is. A változatosság nem ártott. Miután a kezdeti meglepettsége felett átvette az irányítást, lábujjhegyre állva hajolt a füléhez.
– Akkor mondj csak valami más módszert. Nálam nem biztos, hogy sikerül. Ám hagyom, próbálkozz csak. Legalább szórakoztatsz.- duruzsolta neki közvetlen. Azért látta, és érezte az apró jeleket, hogy azért megakadt testén az aranyló szempár. Ideje volt meghúzgálni az oroszlán bajszát. A nő szemei felvillantak, majd végigvezette a nyelvét a férfi cimpájának mentén. A mozdulatot egy apró, kekeckedő harapás zárta. Viszont nem volt bolond. Figyelte teste minden apró rezdülését. Ha túl sokáig menne, kész volt cselekedni. Lapult egy tőr is a tokjában az egyik erszénye takarásában. Ha fenyegetve érezte volna magát, bármikor megcsiklandozta volna vele a férfi oldalát. De amíg nem ad neki okot erre a tettre, addig csak hagyja, had alakuljanak az események. A sok szívás és mérgelődés után jólesett kikapcsolnia az agyát egy kicsit. Lehet, hogy mégsem volt annyira tragikus történés ez a találkozás. A sors egy furcsa ember volt. Kiismerhetetlen és szeszélyes. Úgy keverte, kavarta a szálakat, ahogyan az neki tetszett.
– Egyet viszont árulj még el nekem. Így hogyan szerzem vissza a pénzem?- billentette oldalra a fejét, mialatt kérdőn vizslatta a markáns arcot- Ne higgy olyan anyagiasnak. Csak minden egyes érméért keményen megdolgoztam.
* Valóban a lény nem mindennapi látványt nyújtott a kíváncsi szemeknek, noha láthatóan van egy-két harci sérülés, de ez cseppet se von le a vonzerőből. Karizmatikus személyiségeknek, nem az arcukon látható az igazi szépségük. Ez a gondolat pimasz mosolyra késztet megosztani azonban nincs szándékomban. Kellemes látni, ahogy a nő jól szórakozik a szavaimon vagy épp szenvedésemen, legalább neki jobb kedve lesz ettől.* -Akinek ilyen szemei vannak, az tudja miről beszélek. Viszont a hírnév se minden. * Pofátlanul magabiztosan mondom ki eme szavakat és valahol titkon hiszem, tetszik a másiknak a stílusom, de ettől még elintézi, hogy megbánjam. Azonban sért a horkantása, mintha nem lennék elég jó, hogy letapizzanak. Ha arra kifejezetten alkalmas egyén teszi nincs ám ellenemre. Kis bestia! No semmi pánik, fordulhat még a kocka, már azt is haladásnak érzem mikor a házi kedvencének búcsút int ezzel jelét adva annak, elfogadja a kihívásomat. Így van esélyem megtartani a becsületem ami nem is oly rég még a porban fetrengett. Erre a gondolatra kicsit megtörlöm az arcom, maszatos. Remek. Pedig már azt hittem egész jól nézhetek ki. *
-Én nem más vagyok. A nevem Cain. *Hirtelen ötlettől vezérelve árulom el neki a nevem, de valami azt súgta ne a teljeset. Mintha számítana. Soha senki még csak hírből se ismerte ezt a családot. Azonban nincs sok időm álmodozni saját nyomoromon, hisz a lány máris támadásba lendült. Az államat célzó ütés elől még szépen kitérek, a gyomromnál már kevésbé sikeres a helyzet így görnyedten nyögök fel. Egész istenesek az ütései, így még jobban odafigyelek, hogy a rúgást blokkoljam. Féltérdre ereszkedve kapom el a lábát s felpillantok rá egy pimasz vigyorral az arcomon. Ahogy visszahúzza a lábát szinte alig észrevehetően kezeimmel végig simítom. Lazán és könnyeden. Persze nem vagyok rest visszatámadni de korántsem úgy ahogyan ő azt elgondolta. Összeszedve minden lélekjelenlétemet rá állok a sérült lábamra is, hogy egy ütésnek álcázott mozdulattal elkapjam a lány mindkét karját és ha eléggé sikerül meglepnem az ölelésembe vonom. Mint a táncosok mielőtt kipörgetné a partnerét. Persze az is lehet, hogy nem jön össze és nagyon ráfázok, de akkor igyekszem ledönteni a lábáról*
-Nagyon kis heves vagy, tudod a feszültséget sokféleképpen le lehet vezetni.
Leplezni sem tudta volna az elégedettségét annak láttán, hogy a nagyobb test krumpliszsákként dőlt el a porba. Ami a férfiaknak a legszebb gyönyört okozta, ironikus módon a legnagyobb szenvedést is okozhatta. Csak a megközelítésen múlt az egész. Ajkaira még egy gúnyosabb mosoly is telepedett az elfojtott, szerencsétlen káromkodások hallattán.
– Nem tudod, miket beszélsz.- ingatta meg a fejét, mosolya pedig kiszélesedett. Méghogy valaki az ő szívét akarná… Sokan csak szemrevaló külseje miatt próbáltak vele flörtölni. Viszont az meglepte, hogy felismerte. Egy pillanatra el is kerekedtek azok a szikrákat szóró szemek, ám hamar újra ura volt az érzelmeinek. Mondjuk jobban belegondolva nem volt nehéz dolga. Nem sokakat ismert hófehér hajjal, egy elég feltűnő sebhellyel, és olyan jellemmel, mint egy fúria. Ráadásul az is szűkítő tényező volt, hogy nő neműnek kellett lenni ehhez.
– Nini, látom a hírnevem megelőz. Bátor volt akkor tőled így a lopás.- kuncogott fel halkan. Egy orrot betört, a másik fickó fejét pedig úgy a bárpultba fejeltette, hogy amaz percekig utána csak csillagokat és kismadarakat látott keringőzni a feje körül. Szóval nem igazán volt érdemes kikezdeni vele. Az ajánlatra csak felhorkantott, majd megforgatta a szemeit. Ám az igazat megvallva lett volna mit fogni ezen a fickón. De nem fogja növelni az egóját. Így is lebuktatta magát azzal, hogy rendesen végigmérte válasz helyett. A következő ajánlat viszont annál jobban a kedvére tett. Lehunyta a szemeit, majd elvágott minden kapcsolatot, ami a lélekenergiát szolgáltatta számára. Buksi pillanatokon belül szerte is foszlott, mintha soha nem is létezetz volna. A nő így minden figyelmét ennek az aranyszemű bájgúnárnak tudta szentelni. Immáron nem próbálta meg leplezni elégedettségét. Halk, dorombolás szerű hang érkezett felőle, majd kiroppantotta a nyakát.
– Nem kell úriembernek lenned. Mást sem érdekelt.- jegyezte meg kissé epésen. A szemén átfutó heg, vérfoltos orra és felrepedt ajkai nem épp figyelemről árulkodtak. Nem mintha ez érdekelte volna. Az ne is verekedjen, aki csak nyafogni tud, ha kap egy-egy ütést. Újra megszemlélte magának ellenfelét. Ő sem épp átlagos volt. Zöld pikkelyei azonnal magukra vonták a nő figyelmét. Kedvelte a hüllőket.
– Nem baj. Legalább már eldőlt, hogy kell egy új.- vonta meg a vállát. Nem kellett tovább bíztatni. Ökölbe zárt keze a férfi állcsúcsa felé lendült, aztán szinte azonnal gyomorszájon vágta. Koronázásként íves mozdulattal rúgta térdhajlaton sérült lábát. Buksi szépen elintézte. Pedig a nőnek nem állt szándékában komolyabban megsebesíteni. A rúgás után azonnal biztos állásba igazgatta magát, hogy újabb ütéseket, vagy épp egy védést tudjon véghezvinni.
– Mutasd meg nekem, mit tudsz, nagyfiú.-duruzsolta félig-meddig incselkedően.
* Picit mozgatom a lábamat, hátha ez a nyomorult végre elereszti vagy lazábban fogja, de ennyire azért nincs szerencsém. Tudhatnám már, a kutyafélék hűségesek. Morgása nem rémít ettől azért kicsit több kell nekem, hogy a gatyámba csináljak. Mérgesen méregetem a jószágot mint ha attól köddé válna persze ez is esélytelen. Kezem választottja lassan lépdel felénk láthatóan szót ért a bestiával hiszen az rögtön elereszt. Ebben az állapotomban nehezen tudnék futni és az igazat megvallva kedvem sincsen már hozzá. Lábából enyhén megindult a vér, fájlalta így fél lábon állva figyelte a felé közeledő nőt. Lenyűgözte. Még mielőtt elveszett volna zöld szemeinek lángjában vagy alakjának csodálatában, már a tekintélyt parancsoló hangja is ámulatba ejt. Ahogy közeledik felém kisugárzása és megjelenése valami olyasféle légkört teremt mit csak keveseknél tapasztalt eddig. Ellenben valami nem stimmel, úgy villog a vészjelzőm mi eredetileg arra lett kitalálva, hogy elkerüljem a veszélyt. Közel van, nagyon közel s kocsma szaga van. Ismerős az elegy, így mélyet szívok belőle ha már önszántából idejött hozzám. Ám még mielőtt kielemezhetné mit megtudott kaján mosolyra húzza ajkait a nő szavaira. Épp tennék valami meggondolatlant, felbuzdulva az államon pihenő kezén és testének közelségén, mikor családi ékszereit térdel tapizzák le a legkellemetlenebb módon. Levegőm benn szorul a tüdőmben, másodperceken keresztül képtelen is vagyok újra lélegezni. Összegörnyedve dőlök el a porban és utólagos mókus reflexel kezeimet a támadás helyére teszem. *
-Azt a ku… * Képtelen vagyok káromkodni rendesen, ezért várok. Felpillantok a hölgyre aki azt hiszem roppant elégedett lehet az elégtétellel. Első levegővételeimmel nyelem az út porát is, de szerencsésen összeszedem magam cirka öt perc alatt. Fel nem állok, inkább ülök a földön innen lejjebb nehezen jutok. *
-Jó ezt megérdemeltem. Szavahihető tolvajnak tartom magamat. A szívedet is őszintén lopnám el, balhés csaj. * Kíváncsi vagyok, elpirul avagy sem. Jól esik a vállveregetés, ezek szerint annyira nem távolságtartó személyiség, így megengedek magamnak némi vigyorgást. * -Te voltál a kocsmánál, érzem rajtad.
* Kicsit mintha magamnak jegyezném meg ezt a mondatot, illatának elegye már több dolgot is elárul számomra. Ám a dicséretem hamar dorgálásba fordul mire mosolyom egykettőre lehervad akár a tavaszi virágok. Ezt soha nem fogják megérteni a nők. Sóhajtok a színpadias fogalmazását hallgatva. *
-Azért tettem mivel olyan szép íve van amit bűn megtartani magadnak! De hé! Ha te megfognál rajtam bármit, ne fogd vissza magadat. * Teszem hozzá ismét elővéve a perverz vigyoromat. Annyira érdekel a nő reakciói, hogy amikor csak tehetem arcát és tekintetét figyelem. Rendkívüli tehetségnek minősül a leányzó mosolyom eltüntetését illetően. Morcosan pillantok Buksi felé aki szemlátomást a legnagyobb örömmel enne meg reggelire, ebédre és vacsorára. Biztos ami biztos alapon. Mivel egész eddig a földön ücsörgök ezért határozottan látom mennyire zizeg a másik, a lábdobogás, a hangsúly és a kisugárzása. Na legyünk férfiak. Elégedetlen „Pfff” hangot hallatok, miközben feltápászkodok álló helyzetbe. *-Nem akarok játszani a kedvenceddel, de olyan könnyen se akarom megadni amit akarsz. Ezzel a lábbal futni se tudok, de mit szólnál ha verekednénk érte? Nyugi, úriember nem üt arcra! * Teszem fel védekezőleg a kezemet és ami azt illeti szándékomban sincs komolyabban megütni a másikat. Köpenyemet leveszem és oldalra dobom, így teljesen felfedve bal karom pikkelyeit. Zöldes fényük a nap fényében szépen látszanak. *
Vond le Buksit az egyenletből és játsszuk le szépen. Bár előtte be kell vallanom, az erszényedet eldobtam. * Ezzel előveszem a fekete bőrerszényt, mire valaki gondosan virágmintát hímzett piros és arany fonállal. Remélhetőleg egyértelmű, hogy ebben találja a vagyonát majd visszacsúsztatom ingem belső zsebébe. Odébb sétálok kicsit, sérült lábamat hátra teszem, másikat előre akárcsak valami bokszoló, úgy állok ott felemelt kézzel. * -No mi lesz szépségem?
Az állat nem mozdult. Masszívan kitartott amellett, hogy ő fogja a férfi lábát. Elég csúnyán rá is mordult, mikor elkezdte csapkodni jelezve, hogy ez nem volt egy igazán túl jó ötlet. Ha megkapja a parancsot, szét is marcangolja a prédáját… Ám, a teremtője pár pillanat múlva beérte a kis bagázst, s mély levegőt véve szólt rá a jószágra erélyes hangon.
– Ereszd el. Hátra, és ül.- szemei vörösbe fordultak, ahogyan végignézett a duón. Immáron leplezni sem tudta volna, hogy nem átlagos volt. De nem zavarta. A fenevad nemtetszését kifejezve morrant még egyet, kellettlenül ugyan, de eleresztette a férfi lábát, és hátrébb araszolva letette magát a fenekére. Feszülten figyelte az eseményeket, készen az újabb parancsra. Nemezis viszont ezt egyedül akarta elintézni. Megsimogatta a hatalmas bundás fejet, majd közelebb lépett a férfihez. Ugyan jó egy fejjel alacsonyabb volt nála, állát felszegte, s egyenesen az aranysárga szemekbe kémlelt. Puszta kisugárzása és megjelenése tekintélyt parancsolt.
– Nem épp a legromantikusabb módszer lett volna részemről. Szóval ne is álmodozz.- mire befejezte szavait, már csak centik választották el őket egymástól. Egyik kezével állára fogott, majd jól megnézte magának ezt az arcot. Csirkefogó… Most megkapja a magáét. Amíg tekinteteik egymásba fonódtak, felrántotta a térdét, s bevitt egy tökre pontos célzást. Talán nem csak keresztapa lehet még belőle…
– Tudod, egyetlen hatalmas szerencséd van. Mégpedig az, hogy értékelem az őszinteséged. Más már ilyenkor rég a szemembe hazudott volna.- megpaskolta a vállát, majd visszahúzta a kezét- Viszont azt rohadtul ne várd el, hogy szentté avatlak, amiért letapiztál. Kösz a semmit! Nem vagyok hálás a dologért. Szóval remélem nem várod el, hogy térdre borulva adjak neked hálát, mert ennyire figyelmes voltál. Meg a nagy fenét!- köpte szavait. Látszott rajta, hogy kicsit feszült volt. Ha egyszer felhúzta magát, nehezen csillapodott le.- Akkor lett volna a legjobb, ha meg sem próbálsz meglopni. Viszont… Játszhatjuk azt, hogy jó fiú leszel, és ideadod a pénzem. De ha neked szimpatikusabb, felőlem még kicsit játszhattok Buksival.- bökött fejével amúgy anonym kreálmánya felé, mialatt hanyagulmegvonta a vállait. Ha volt egy kis esze, és nem akart kakaskodni ez a hím, akkor megadja magát. Igazából azt se bánta volna, ha egy kicsit még meg kellett volna gyepálnia. Legalább levezette volna a benne tomboló haragot, ami miatt észre sem vette, hogy folyamatosan dobolt az egyik lábával.
* A szerencse mellém szegődött a hölgyike szépen lemaradt a tömegben, így könnyedén tudok tovább lépdelek. Megrázom az ócska erszényt, aminek a tartalma azért jelentős. Elgondolkodok rajta mennyire csúnya is az anyaga, ezért inkább áttöltöm a benne található érméket a cifrába mit még a gazdagtól szedtem el. Azt a rongyot oldalra dobom ez sokkalta jobb állapotban van. Néhány mellék utcába sétálok be ahol alig járnak emberek. Szinte felhőtlenül jó a kedvem, bár kissé sajnálom a kis csinost, szívesen vigasztalnám a helyes pofiját. Kezem mi nem olyan rég még érintette az arcomhoz emelem, érzem rajta az illatát. A szaglásom most egészen jó, ezért is néhány méter után az előbbi kellemes aroma erősödni kezd. No fene, csak nem jó irányba indult meg? Ez persze csak véletlen lehet, bár jó lenne látni azt a popsit megint. Sejtelmem se volt ebben a percben, hogy a vágyam kellemetlen formában válik valóra. Az pedig még inkább nincs ínyemre, hogy valami ádáz fenevad megragadja a bokámat. *
-Hé! Menj innen az any…
* Káromkodások sokaságát fűztem egybe, cifrán a jószághoz. Borzasztóan fájt miként a fogai a húsomba marnak. Megpróbálom leverni magamról pikkelyes bal karommal. Esélytelen. Fújtatva nézek szét, a gazdáját keresve. Izzadság csepp indul meg a homlokomon mikor megpillantom a csini lányt közeledni felém. Ez most roppant mód kellemetlen lesz nekem. Kinyitom a számat valami ordas nagy hazugságon gondolkodva, aztán meggondolom magamat. Nem szeretek hazudni, nem akarok. *
-Hé, nem kellett volna egy fenevaddal üldöznöd, csak azért mert látni akarsz. Ugye nem estél belém?
*Vigyorgok rá pimaszul, ha már meg kell halni legalább magamhoz hűen teszem. Bár talán még nem vágja le a fejemet egy kis rablás és tapizás végett. Ez egy jó mentséget juttat az eszembe * -Igazából, ha belegondolsz ha nem érek hozzád, ki tudja mikor veszed észre, hogy eltűnt az pénzed?
Vigye el a fene már az egész napot! Megint egy rohadék tapizó. De ahogy feltűnt neki, még az erszényét is vitte. Újabb szitkok sokasága hagyta el ajkai börtönét, majd letörölte a képéről a rászáradt vért. És még csodálkozott, mi a halálért bámulta meg mindenki. Mondjuk gyilkos aurája sem épp egy olyan dolog volt, ami elkerülhette mások figyelmét. Mély levegőt vett, mivel úgy érezte, menten felrobban. Sajnos már csak szeme sarkából látott egy suhanást, ami a tömegbe veszett, így kénytelen volt drasztikus módszereket bevetni. De utálta ezt csinálni… Ám szüksége volt egy fenevadra,ha a csirkefogó nyomára akart akadni. Majd megtanítja neki, ki erszényét lopkodja, meg kit tapogasson! A fülét a bokái közé fogja tenni. És minden egyes pillanatát élvezni fogja. Lehunyta a szemeit, és a környezetére koncentrált. Mennyien voltak körülötte! Ez pont kapóra jött számára. A tömeg lélekenergiájára koncentrált, és addig gyúrta, formázta azt, amíg meg nem jelent mellette egy hatalmas fenevad. A jószág pofáját vad vicsor torízotta el, zöld a halál fagyos ígéretét sugározták. Ölésre születtek. Bár a nőnek most nem emiatt volt szüksége erre a farkasszerű teremtményre. Hanem a szaglása miatt. Még szerencse, hogy letaperolta az idegein. Kis barátjának elég volt szagmintát vennie, és már füleit hátracsapva meredt a megfelelő irányba. Ha csak azt a feladatot adja a számára, hogy kerítse elő a tolvajt, talán nem emészti el minden energiáját, és meg tudja osztani a figyelmét. Egy fenevadat is nehéz volt fenntartani, de könnyebb, mint hármat.
– Menj csak. Mutasd, merre menekükt az a nyomorult.- biccentett a nő a bestia felé. Nem is kellett több nógatás, az állat kilőtt, mint a nyílvessző. Nemezis nem sokkal később indult el utána. Nem zavarta, hogy át kellett verekednie magát a tömegen. A jószág buldózerként tört utat magának, amit gazdája ki is használt. Bár lassabb volt a teremtményénél, érezte annak jelenlétét. Vakon tudta követni. A fenevad meghúzta a lépteit. Szagot fogott. Már pontosan tudta, merre volt a prédája. Fejét leszegte, lépteit pedig megnyújtotta. Percek múlva már a látóterébe került a célpont. Hangos morgást hallatott, melybe egész teste beleremegett, s előre lendült. Elkapta a férfi bokáját. Méteres marmagasságával és nem igazán pehelysúlyával rendesen vissza tudta húzni még az erőteljes, menekülő férfit is. Acsarogva húzta vissza teljes testsúlyával a szájába tartott lábat, hátha annak tulajdonosa elhasal. Eközben Nemezis szépen lassan beérte a drága teremtményét. Ajkaira egy diadalmas mosoly kanyarult, s odaszólt a másiknak.
– Na most megvagy!
*Ami engem illet most igazán jó napom van, sikerült kizsebelnem egy olyan piszkosul gazdag marhát, hogy maradt pénzem! Nálam kész csodának számít. Tiszta ruhám van, mi viszonylak új, tiszta vagyok és a véralkohol szintemet is ideálison tudom tartani. Kellemes rózsás hangulatomból valamiféle csetepaté rázott ki. A részletekről és a részvevőkről nem sokat tudtam így vállat vontam. Pult felé fordultam kortyolgatva a sörömet mikor némi kiáltozásra lettem figyelmes. Na jó, most komolyan egy nő balhézott és a piáját kéri? Előre meredtem és igyekeztem máson agyalni, ami nem az előbbi perpatvarhoz köthető. Milyen volt Erionnal az ágyban, a balhés csaj, kéne valami meló, a nő aki verekedett, a mellettem bűzlik, harcias asszonynép. Ez a nyamvadt kis gondolat be ette magát a fejembe, így a következő igényem amit kielégítenem kell az a kíváncsiságom. Grimaszolok egyet, hiszen akkor a sörről kéne lemondanom. Megrázogattam az erszényt, mit a cifra ruhás alaktól csentem. Morcosan konstatáltam, annyira mégse vagyok ügyes mert már nem sok érme maradt mivel ezt a mennyiséget képes vagyok megszámolni. Az összeset arra költöm, hogy feltöltsenek egy bőr tömlőt borral. Ha képes vagyok kicsit is megállni a dolgot, talán estig kitart. Ám ez minden szempontból azt jelenti, hogy innen el kell mennem. Egyenesen a főtérre indulok kitérő nélkül, ide érve viszont dologtalanná válok. Kicsit megigazítom viseletemet, fekete köpeny, sötétkék öltözet, bőr kesztyű a balomon. Mondhatnám, igazi gyanús alak kinézetem van, de ezen nehéz változtatni. Két bódé közé állok, onnan kémlelem a terepet mikor a szemem megakad valaki érdekesen. Mozdulatait olyan gondosan szemügyre veszem, mintha Istenek akaratát teljesíteném be ezzel. Ahogy a látóteremből kezd kisétálni ösztönösen indulok az irányába. Tisztes távolságból mérem fel tetőtől talpig a nőt. Világos haja vonzza a tekintetemet vajon milyen lehet az illata? Kaján mosolyom akkor vált pimaszra midőn az erszénye is látható lesz. Valami kis apróságot vett szemügyre alaposabban mikor neki féloldalas állásban levágtam erszényét. Azonban a véremnek és a vágyaimnak ellent mondani nehezen tudok, így engedve a kísértésnek két ujjamat combja közepétől a fenekéig finoman felsimítottam. Alig tudtam befejezni a mozdulatot már iszkoltam is el a városhatár irányába. A legtöbbször tisztában vagyok vele melyik reakció az esélyesebb. Ló halálában rohanok, az egyik árus standja alatt átcsúszok, onnan kicsit nehezemre esik felállni és a lendületből is veszítek. Hátrapillantok a szépség hogyan reagált a helyzetre. *
A kocsma ajtaja kivágódott. Kezdetben két talajrészeg férfit löktek ki rajta, de úgy, hogy menten egy forró csókot váltottak a kinti macskaköves úttal. Nem is tudtak elszakadni újdonsült kedvesüktől, még egy jó ideig fentrengtek elnyúlva, a csóktól megrészegülten. Őket egy nő követte. Tekintetében vad düh lángja égett, és olyan szitokszavak sokasága pattogzott ajkairól, melyeket egy férfi is megirigyelt volna. Sápadt bőrén vörös csíkokat hagyott maga után friss vére, mely orrából és felrepedt ajkából szivárgott. Nem kifejezetten érdekelte, hogy kipakolták bentről. Azért volt ideges, mert megint valami pipogya azt hitte, hogy majd ha ráveti a mosolyát, amitől a többi nő már tuti letolta volna a bugyiját, majd ő is azonnal beterpeszt. Ehelyett egy akkora jobb egyenessel jutalmazta, hogy csórinak biztosan csinos monoklija lesz másnapra. Marha hímek…
– Legalább a rohadt italomat kiadhatná valaki, ha már kifizettem!- kiabálta még be, s öklével olyat ütött az ajtóba, hogy az hangosan felnyögött tiltakozása jeléül, a zsanérok pedig meglazultak.
– Itt az italod, te fúria!- érkezett azonnal a válasz, majd valamelyik bátor hím hozzávágta a még félig teli korsóját. Az volt a szerencséje csak ennek a bárgyúnak, hogy valamelyik benti, akinek még maradt egy csepp kis esze állítatott két köpcösebb úriembert az ajtóba. Nem mintha annyira visszatartották volna… De nem volt kedve beszerezni magának is egy monoklit. Utálta, amikor annyira bedagadt tőle a szeme, hogy már a látásban is egy kicsit gátolta. Szóval csak emiatt nem vetette magát ismét bunyóba. Nem arról volt szó, hogy beijedt volna. Nem arról volt híres. Nagyot rúgott a korsóba, amiből szinte már minden kifolyt, majd eloldalgott inkább. Így is már elég sok szempár rá, és a földön fetrengőkre szegeződött. A feltűnést meg kifejezetten gyűlölte. Az ő szakmájában észrevétlennek kellett maradni, vagy különben bukhatott mindent. Keresett egy félreeső helyet, majd vett egy nagy levegőt. Teste hirtelen köddé vált. Már semmi sem látszott belőle, ami utalt volna arra, hogy még a közelben lett volna. Lassan indult el. Céltalanul lődörgött, egymás után hagyva maga mögött az utcákat, amíg ismét egy csendesebb helyre nem ért. Itt újra minden szem számára láthatóv tette magát, aztán felmérte a terepet. Elég jól ismerte már a települést. Tudta melyik utca hova torkolt, melyek voltak a fontosabb helyek, na meg a legtöbb emberről már tudta is, ki hol dolgozott, hova járt kiereszteni a gőzt. A szokás hatalma. Olykor már a hétköznapokban is alkalmazta azokat a megfigyeléseket, amiket alapvetően egy-egy felbérlés folyamán szokott. Eddigi lébecolásának már konkrét célja volt: A főtér. A kocsmán kívül ez volt a második kedvenc helye. Ha az ember csak tett egy-két kört, már elcsípett valami érdekeset. Ha meg valami vásár, vagy piac is odaköltözött, akkor erre még nagyobb volt az esély. És bingó. Már egy utcával korábbról látta a kiállított bódékat. Ilyenkor legalább el tudott nézelődni, és nem kellett megjátszania, hogy nem ezerrel kagylózik. Kiroppantotta enyhén sajgó ökleit, majd beleveszett a járó-kelők közé. Azért nem csak hallgatózott, hanem szemmel keresgélt is. Ritkán előfordult, hogy talált valami számára használhatót is, nem csak egzotikus fűszereket, vagy mindenféle csecse-becsét nőknek, példának okáért. Végül a különféle bőrből készült portékákat árusító bódé előtt cövekelt le elsőnek. Az erszénye, amit az övén hordott már kezdte felmondani a szolgálatot. Általába mérgekhez, vagy gyógynövényekhez szükséges alapanyagokat tárolt benne. Hasznos volt azért számára. Már megszokta, hogy ott csüng rajta. Szóval erősen gondolkodóba esett, hogy kellene egy újat beszereznie. Mivel most nem volt semmilyen munkája, elkövetett egy hatalmas szarvashibát: Nem figyelte eléggé a környezetét. Így hát fel sem tűnt neki, hogy a tömegből egy szempár a többinél jóvalta nagyobb érdeklődéssel kísérte végig a mozdulatait.