A kunyhó ugyan jól el van rejtve a sűrű erdő rejtekében, azért nem lehetne azt mondani, hogy teljesen az Isten háta mögött épült. Lakója figyelt rá, hogy ne zárja el magát teljesen a külvilágtól. Szereti, ha az áramló információk eljutnak hozzá is. Az épület maga egy takaros kis faház kívülről. Nos, belülről már megkérdőjelezhetőbb a bája… Kissé rendetlenség és káosz uralkodik egyes szobákban. Ellenben a konyha csillog-villog. Látszik, melyik az a helyiség, amelyet szinte egyáltalán nem használ.
* Érdekes neve van a csajnak, valamiért úgy érzem érdemes jól megjegyeznem, hogy alkalomadtán valamelyik fafejnek aki tud olvasni fizessek némi infóért. Egyszer az egyik nőm oda volt a nevemért mert mennyi jelentése van, akkor csak a szememet forgattam a dologra. Azt hiszem van akinél érdemes kideríteni. Kicsit se hoz zavarba azzal, hogy nem szívleli a találkánkat. *
-Sebaj, majd megenyhülsz. * Vigyorgok öntelten a lányra. Láthatóan Nemezis élvezi a kis dulakodásukat, igazi harcnak nem nevezném, mivel az olyan során már rég véres lennék. Akár a sajátom vagy ellenfelemé, belegondolva hányszor haraptam le vagy ki másokból egy-egy darabot. Az is kedvemre való miként hatok a másikra, a meglepett arca tetszik ezért úgy mosolygok le a lányra mintha most közölte volna, hogy enyém a világ minden kincse. Mondhatjuk így is. Tagadhatatlan mennyire kellemes érzés, mikor kellemes női test simul a másikhoz. Persze a férfiakkal sincs gond, ám nem tudják ugyan azt a hatást elérni. Valami kellemes érzés kerít a hatalmába, ahogy a vállamba kapaszkodva közelebbről is belenézhetek szép zöld szemeibe. Feltűnik az érdekes láng, mit nem igazán tudok hova tenni miért is látok a másik szemében. Kedvem lenne finoman simogatni az arcát, azonban a gondolatot nem követi cselekvés. Inkább hüvelykujjammal gyengéden cirógatom a kézfejét miközben fogom. A mosolyom hamar leolvadt a nő játékának köszönhetően, minden idegszálam megfeszült és a testem is merevebb lett. Na nem úgy, ahhoz még korán lenne, de az előbbi levegő kellemetlenül bennakadt és csak sóhaj kíséretében szakad ki belőlem mikor véget ér a „piszkálódás” a másik részéről. Lehunyom a szememet s kell a mély levegő, hogy meg tudjak szólalni. Kiszáradt a szám. Kínos. Megköszörülöm a torkomat. *
-Azt hittem khm… képes vagy ilyen közelségben kizsebelni, de persze tolvajtól nem egyszerű. * Azzal kipörgetem, mint ha táncolnánk, ám a másik kezemmel kioldom a hajából a fekete szalagot mivel felfogta. Felemelem és beszívom illatát. *
-Nekem ez így megérte. * Azzal benyúlok a felsőm alá és némi kotorászás után oda dobom neki az erszényt, gondolom elkapja. Felé villantok egy pajkos mosolyt, sőt még kacsintok is hozzá. Csak nem akar elverni ezért az apróságért? Odabotorkálok a cuccaimért majd kicsit odébb még hozzá teszem. *
-Ha a közelemben vagy, ezzel mindig megtalállak.
* Persze azt már nem kötöm az orrára, hogy néhány érmét kicsentem az erszényből, csak annyit ami elég pár korsó sörre. Tigris se szokta levetni a csíkjait, a tolvajok pedig mindig lopnak valamit. Erszényt, érmét, szalagot vagy mást. *
Úgy tűnt, nem csak a nő érzelmei hullámvasutaztak. A férfi is pillanatról pillanatra váltotta a hangulatát, mégha nem is mutatta ki nagyon. Látta a tekintetében azért az apró jeleket.
– Nemezis.- vetette oda félvállról az információt, ami saját neve volt- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örvendek a szerencsének.- ejtett meg egy gunyoros mosolyt. Bár azért valahol még a lopás ellenére is szimpatikus volt neki. Volt benne kihívás, és sikerült többször is meglepnie. Egy újabb pirospontot ezért kapott az őszintesége mellé. A harc nem alakult rosszul. Egész ügyes volt a sérült lába ellenére az ellenfele is. Ez pedig tetszett a nőnek. Szerette, ha méltó partnert talált a harchoz. Mikor előre lendült a nagyobb test, minden izma megfeszült. Legnagyobb meglepetésére semmi bántódása nem esett, csak a mozdulat miatt a széles mellkasnak simult. Újabb szép pislogások mellett kapaszkodott bele a másik vállába, majd kutakodva pillantott fel szemeibe. Kishíjja volt annak, hogy orrba fejelte. Kemény volt a kobakja, nem bánta volna. A férfi orra viszont annál inkább. Ám, ha így akart játszani, benne lehetett ebbe is. A változatosság nem ártott. Miután a kezdeti meglepettsége felett átvette az irányítást, lábujjhegyre állva hajolt a füléhez.
– Akkor mondj csak valami más módszert. Nálam nem biztos, hogy sikerül. Ám hagyom, próbálkozz csak. Legalább szórakoztatsz.- duruzsolta neki közvetlen. Azért látta, és érezte az apró jeleket, hogy azért megakadt testén az aranyló szempár. Ideje volt meghúzgálni az oroszlán bajszát. A nő szemei felvillantak, majd végigvezette a nyelvét a férfi cimpájának mentén. A mozdulatot egy apró, kekeckedő harapás zárta. Viszont nem volt bolond. Figyelte teste minden apró rezdülését. Ha túl sokáig menne, kész volt cselekedni. Lapult egy tőr is a tokjában az egyik erszénye takarásában. Ha fenyegetve érezte volna magát, bármikor megcsiklandozta volna vele a férfi oldalát. De amíg nem ad neki okot erre a tettre, addig csak hagyja, had alakuljanak az események. A sok szívás és mérgelődés után jólesett kikapcsolnia az agyát egy kicsit. Lehet, hogy mégsem volt annyira tragikus történés ez a találkozás. A sors egy furcsa ember volt. Kiismerhetetlen és szeszélyes. Úgy keverte, kavarta a szálakat, ahogyan az neki tetszett.
– Egyet viszont árulj még el nekem. Így hogyan szerzem vissza a pénzem?- billentette oldalra a fejét, mialatt kérdőn vizslatta a markáns arcot- Ne higgy olyan anyagiasnak. Csak minden egyes érméért keményen megdolgoztam.
* Valóban a lény nem mindennapi látványt nyújtott a kíváncsi szemeknek, noha láthatóan van egy-két harci sérülés, de ez cseppet se von le a vonzerőből. Karizmatikus személyiségeknek, nem az arcukon látható az igazi szépségük. Ez a gondolat pimasz mosolyra késztet megosztani azonban nincs szándékomban. Kellemes látni, ahogy a nő jól szórakozik a szavaimon vagy épp szenvedésemen, legalább neki jobb kedve lesz ettől.* -Akinek ilyen szemei vannak, az tudja miről beszélek. Viszont a hírnév se minden. * Pofátlanul magabiztosan mondom ki eme szavakat és valahol titkon hiszem, tetszik a másiknak a stílusom, de ettől még elintézi, hogy megbánjam. Azonban sért a horkantása, mintha nem lennék elég jó, hogy letapizzanak. Ha arra kifejezetten alkalmas egyén teszi nincs ám ellenemre. Kis bestia! No semmi pánik, fordulhat még a kocka, már azt is haladásnak érzem mikor a házi kedvencének búcsút int ezzel jelét adva annak, elfogadja a kihívásomat. Így van esélyem megtartani a becsületem ami nem is oly rég még a porban fetrengett. Erre a gondolatra kicsit megtörlöm az arcom, maszatos. Remek. Pedig már azt hittem egész jól nézhetek ki. *
-Én nem más vagyok. A nevem Cain. *Hirtelen ötlettől vezérelve árulom el neki a nevem, de valami azt súgta ne a teljeset. Mintha számítana. Soha senki még csak hírből se ismerte ezt a családot. Azonban nincs sok időm álmodozni saját nyomoromon, hisz a lány máris támadásba lendült. Az államat célzó ütés elől még szépen kitérek, a gyomromnál már kevésbé sikeres a helyzet így görnyedten nyögök fel. Egész istenesek az ütései, így még jobban odafigyelek, hogy a rúgást blokkoljam. Féltérdre ereszkedve kapom el a lábát s felpillantok rá egy pimasz vigyorral az arcomon. Ahogy visszahúzza a lábát szinte alig észrevehetően kezeimmel végig simítom. Lazán és könnyeden. Persze nem vagyok rest visszatámadni de korántsem úgy ahogyan ő azt elgondolta. Összeszedve minden lélekjelenlétemet rá állok a sérült lábamra is, hogy egy ütésnek álcázott mozdulattal elkapjam a lány mindkét karját és ha eléggé sikerül meglepnem az ölelésembe vonom. Mint a táncosok mielőtt kipörgetné a partnerét. Persze az is lehet, hogy nem jön össze és nagyon ráfázok, de akkor igyekszem ledönteni a lábáról*
-Nagyon kis heves vagy, tudod a feszültséget sokféleképpen le lehet vezetni.
Leplezni sem tudta volna az elégedettségét annak láttán, hogy a nagyobb test krumpliszsákként dőlt el a porba. Ami a férfiaknak a legszebb gyönyört okozta, ironikus módon a legnagyobb szenvedést is okozhatta. Csak a megközelítésen múlt az egész. Ajkaira még egy gúnyosabb mosoly is telepedett az elfojtott, szerencsétlen káromkodások hallattán.
– Nem tudod, miket beszélsz.- ingatta meg a fejét, mosolya pedig kiszélesedett. Méghogy valaki az ő szívét akarná… Sokan csak szemrevaló külseje miatt próbáltak vele flörtölni. Viszont az meglepte, hogy felismerte. Egy pillanatra el is kerekedtek azok a szikrákat szóró szemek, ám hamar újra ura volt az érzelmeinek. Mondjuk jobban belegondolva nem volt nehéz dolga. Nem sokakat ismert hófehér hajjal, egy elég feltűnő sebhellyel, és olyan jellemmel, mint egy fúria. Ráadásul az is szűkítő tényező volt, hogy nő neműnek kellett lenni ehhez.
– Nini, látom a hírnevem megelőz. Bátor volt akkor tőled így a lopás.- kuncogott fel halkan. Egy orrot betört, a másik fickó fejét pedig úgy a bárpultba fejeltette, hogy amaz percekig utána csak csillagokat és kismadarakat látott keringőzni a feje körül. Szóval nem igazán volt érdemes kikezdeni vele. Az ajánlatra csak felhorkantott, majd megforgatta a szemeit. Ám az igazat megvallva lett volna mit fogni ezen a fickón. De nem fogja növelni az egóját. Így is lebuktatta magát azzal, hogy rendesen végigmérte válasz helyett. A következő ajánlat viszont annál jobban a kedvére tett. Lehunyta a szemeit, majd elvágott minden kapcsolatot, ami a lélekenergiát szolgáltatta számára. Buksi pillanatokon belül szerte is foszlott, mintha soha nem is létezetz volna. A nő így minden figyelmét ennek az aranyszemű bájgúnárnak tudta szentelni. Immáron nem próbálta meg leplezni elégedettségét. Halk, dorombolás szerű hang érkezett felőle, majd kiroppantotta a nyakát.
– Nem kell úriembernek lenned. Mást sem érdekelt.- jegyezte meg kissé epésen. A szemén átfutó heg, vérfoltos orra és felrepedt ajkai nem épp figyelemről árulkodtak. Nem mintha ez érdekelte volna. Az ne is verekedjen, aki csak nyafogni tud, ha kap egy-egy ütést. Újra megszemlélte magának ellenfelét. Ő sem épp átlagos volt. Zöld pikkelyei azonnal magukra vonták a nő figyelmét. Kedvelte a hüllőket.
– Nem baj. Legalább már eldőlt, hogy kell egy új.- vonta meg a vállát. Nem kellett tovább bíztatni. Ökölbe zárt keze a férfi állcsúcsa felé lendült, aztán szinte azonnal gyomorszájon vágta. Koronázásként íves mozdulattal rúgta térdhajlaton sérült lábát. Buksi szépen elintézte. Pedig a nőnek nem állt szándékában komolyabban megsebesíteni. A rúgás után azonnal biztos állásba igazgatta magát, hogy újabb ütéseket, vagy épp egy védést tudjon véghezvinni.
– Mutasd meg nekem, mit tudsz, nagyfiú.-duruzsolta félig-meddig incselkedően.
* Picit mozgatom a lábamat, hátha ez a nyomorult végre elereszti vagy lazábban fogja, de ennyire azért nincs szerencsém. Tudhatnám már, a kutyafélék hűségesek. Morgása nem rémít ettől azért kicsit több kell nekem, hogy a gatyámba csináljak. Mérgesen méregetem a jószágot mint ha attól köddé válna persze ez is esélytelen. Kezem választottja lassan lépdel felénk láthatóan szót ért a bestiával hiszen az rögtön elereszt. Ebben az állapotomban nehezen tudnék futni és az igazat megvallva kedvem sincsen már hozzá. Lábából enyhén megindult a vér, fájlalta így fél lábon állva figyelte a felé közeledő nőt. Lenyűgözte. Még mielőtt elveszett volna zöld szemeinek lángjában vagy alakjának csodálatában, már a tekintélyt parancsoló hangja is ámulatba ejt. Ahogy közeledik felém kisugárzása és megjelenése valami olyasféle légkört teremt mit csak keveseknél tapasztalt eddig. Ellenben valami nem stimmel, úgy villog a vészjelzőm mi eredetileg arra lett kitalálva, hogy elkerüljem a veszélyt. Közel van, nagyon közel s kocsma szaga van. Ismerős az elegy, így mélyet szívok belőle ha már önszántából idejött hozzám. Ám még mielőtt kielemezhetné mit megtudott kaján mosolyra húzza ajkait a nő szavaira. Épp tennék valami meggondolatlant, felbuzdulva az államon pihenő kezén és testének közelségén, mikor családi ékszereit térdel tapizzák le a legkellemetlenebb módon. Levegőm benn szorul a tüdőmben, másodperceken keresztül képtelen is vagyok újra lélegezni. Összegörnyedve dőlök el a porban és utólagos mókus reflexel kezeimet a támadás helyére teszem. *
-Azt a ku… * Képtelen vagyok káromkodni rendesen, ezért várok. Felpillantok a hölgyre aki azt hiszem roppant elégedett lehet az elégtétellel. Első levegővételeimmel nyelem az út porát is, de szerencsésen összeszedem magam cirka öt perc alatt. Fel nem állok, inkább ülök a földön innen lejjebb nehezen jutok. *
-Jó ezt megérdemeltem. Szavahihető tolvajnak tartom magamat. A szívedet is őszintén lopnám el, balhés csaj. * Kíváncsi vagyok, elpirul avagy sem. Jól esik a vállveregetés, ezek szerint annyira nem távolságtartó személyiség, így megengedek magamnak némi vigyorgást. * -Te voltál a kocsmánál, érzem rajtad.
* Kicsit mintha magamnak jegyezném meg ezt a mondatot, illatának elegye már több dolgot is elárul számomra. Ám a dicséretem hamar dorgálásba fordul mire mosolyom egykettőre lehervad akár a tavaszi virágok. Ezt soha nem fogják megérteni a nők. Sóhajtok a színpadias fogalmazását hallgatva. *
-Azért tettem mivel olyan szép íve van amit bűn megtartani magadnak! De hé! Ha te megfognál rajtam bármit, ne fogd vissza magadat. * Teszem hozzá ismét elővéve a perverz vigyoromat. Annyira érdekel a nő reakciói, hogy amikor csak tehetem arcát és tekintetét figyelem. Rendkívüli tehetségnek minősül a leányzó mosolyom eltüntetését illetően. Morcosan pillantok Buksi felé aki szemlátomást a legnagyobb örömmel enne meg reggelire, ebédre és vacsorára. Biztos ami biztos alapon. Mivel egész eddig a földön ücsörgök ezért határozottan látom mennyire zizeg a másik, a lábdobogás, a hangsúly és a kisugárzása. Na legyünk férfiak. Elégedetlen „Pfff” hangot hallatok, miközben feltápászkodok álló helyzetbe. *-Nem akarok játszani a kedvenceddel, de olyan könnyen se akarom megadni amit akarsz. Ezzel a lábbal futni se tudok, de mit szólnál ha verekednénk érte? Nyugi, úriember nem üt arcra! * Teszem fel védekezőleg a kezemet és ami azt illeti szándékomban sincs komolyabban megütni a másikat. Köpenyemet leveszem és oldalra dobom, így teljesen felfedve bal karom pikkelyeit. Zöldes fényük a nap fényében szépen látszanak. *
Vond le Buksit az egyenletből és játsszuk le szépen. Bár előtte be kell vallanom, az erszényedet eldobtam. * Ezzel előveszem a fekete bőrerszényt, mire valaki gondosan virágmintát hímzett piros és arany fonállal. Remélhetőleg egyértelmű, hogy ebben találja a vagyonát majd visszacsúsztatom ingem belső zsebébe. Odébb sétálok kicsit, sérült lábamat hátra teszem, másikat előre akárcsak valami bokszoló, úgy állok ott felemelt kézzel. * -No mi lesz szépségem?
Az állat nem mozdult. Masszívan kitartott amellett, hogy ő fogja a férfi lábát. Elég csúnyán rá is mordult, mikor elkezdte csapkodni jelezve, hogy ez nem volt egy igazán túl jó ötlet. Ha megkapja a parancsot, szét is marcangolja a prédáját… Ám, a teremtője pár pillanat múlva beérte a kis bagázst, s mély levegőt véve szólt rá a jószágra erélyes hangon.
– Ereszd el. Hátra, és ül.- szemei vörösbe fordultak, ahogyan végignézett a duón. Immáron leplezni sem tudta volna, hogy nem átlagos volt. De nem zavarta. A fenevad nemtetszését kifejezve morrant még egyet, kellettlenül ugyan, de eleresztette a férfi lábát, és hátrébb araszolva letette magát a fenekére. Feszülten figyelte az eseményeket, készen az újabb parancsra. Nemezis viszont ezt egyedül akarta elintézni. Megsimogatta a hatalmas bundás fejet, majd közelebb lépett a férfihez. Ugyan jó egy fejjel alacsonyabb volt nála, állát felszegte, s egyenesen az aranysárga szemekbe kémlelt. Puszta kisugárzása és megjelenése tekintélyt parancsolt.
– Nem épp a legromantikusabb módszer lett volna részemről. Szóval ne is álmodozz.- mire befejezte szavait, már csak centik választották el őket egymástól. Egyik kezével állára fogott, majd jól megnézte magának ezt az arcot. Csirkefogó… Most megkapja a magáét. Amíg tekinteteik egymásba fonódtak, felrántotta a térdét, s bevitt egy tökre pontos célzást. Talán nem csak keresztapa lehet még belőle…
– Tudod, egyetlen hatalmas szerencséd van. Mégpedig az, hogy értékelem az őszinteséged. Más már ilyenkor rég a szemembe hazudott volna.- megpaskolta a vállát, majd visszahúzta a kezét- Viszont azt rohadtul ne várd el, hogy szentté avatlak, amiért letapiztál. Kösz a semmit! Nem vagyok hálás a dologért. Szóval remélem nem várod el, hogy térdre borulva adjak neked hálát, mert ennyire figyelmes voltál. Meg a nagy fenét!- köpte szavait. Látszott rajta, hogy kicsit feszült volt. Ha egyszer felhúzta magát, nehezen csillapodott le.- Akkor lett volna a legjobb, ha meg sem próbálsz meglopni. Viszont… Játszhatjuk azt, hogy jó fiú leszel, és ideadod a pénzem. De ha neked szimpatikusabb, felőlem még kicsit játszhattok Buksival.- bökött fejével amúgy anonym kreálmánya felé, mialatt hanyagulmegvonta a vállait. Ha volt egy kis esze, és nem akart kakaskodni ez a hím, akkor megadja magát. Igazából azt se bánta volna, ha egy kicsit még meg kellett volna gyepálnia. Legalább levezette volna a benne tomboló haragot, ami miatt észre sem vette, hogy folyamatosan dobolt az egyik lábával.
* A szerencse mellém szegődött a hölgyike szépen lemaradt a tömegben, így könnyedén tudok tovább lépdelek. Megrázom az ócska erszényt, aminek a tartalma azért jelentős. Elgondolkodok rajta mennyire csúnya is az anyaga, ezért inkább áttöltöm a benne található érméket a cifrába mit még a gazdagtól szedtem el. Azt a rongyot oldalra dobom ez sokkalta jobb állapotban van. Néhány mellék utcába sétálok be ahol alig járnak emberek. Szinte felhőtlenül jó a kedvem, bár kissé sajnálom a kis csinost, szívesen vigasztalnám a helyes pofiját. Kezem mi nem olyan rég még érintette az arcomhoz emelem, érzem rajta az illatát. A szaglásom most egészen jó, ezért is néhány méter után az előbbi kellemes aroma erősödni kezd. No fene, csak nem jó irányba indult meg? Ez persze csak véletlen lehet, bár jó lenne látni azt a popsit megint. Sejtelmem se volt ebben a percben, hogy a vágyam kellemetlen formában válik valóra. Az pedig még inkább nincs ínyemre, hogy valami ádáz fenevad megragadja a bokámat. *
-Hé! Menj innen az any…
* Káromkodások sokaságát fűztem egybe, cifrán a jószághoz. Borzasztóan fájt miként a fogai a húsomba marnak. Megpróbálom leverni magamról pikkelyes bal karommal. Esélytelen. Fújtatva nézek szét, a gazdáját keresve. Izzadság csepp indul meg a homlokomon mikor megpillantom a csini lányt közeledni felém. Ez most roppant mód kellemetlen lesz nekem. Kinyitom a számat valami ordas nagy hazugságon gondolkodva, aztán meggondolom magamat. Nem szeretek hazudni, nem akarok. *
-Hé, nem kellett volna egy fenevaddal üldöznöd, csak azért mert látni akarsz. Ugye nem estél belém?
*Vigyorgok rá pimaszul, ha már meg kell halni legalább magamhoz hűen teszem. Bár talán még nem vágja le a fejemet egy kis rablás és tapizás végett. Ez egy jó mentséget juttat az eszembe * -Igazából, ha belegondolsz ha nem érek hozzád, ki tudja mikor veszed észre, hogy eltűnt az pénzed?
Vigye el a fene már az egész napot! Megint egy rohadék tapizó. De ahogy feltűnt neki, még az erszényét is vitte. Újabb szitkok sokasága hagyta el ajkai börtönét, majd letörölte a képéről a rászáradt vért. És még csodálkozott, mi a halálért bámulta meg mindenki. Mondjuk gyilkos aurája sem épp egy olyan dolog volt, ami elkerülhette mások figyelmét. Mély levegőt vett, mivel úgy érezte, menten felrobban. Sajnos már csak szeme sarkából látott egy suhanást, ami a tömegbe veszett, így kénytelen volt drasztikus módszereket bevetni. De utálta ezt csinálni… Ám szüksége volt egy fenevadra,ha a csirkefogó nyomára akart akadni. Majd megtanítja neki, ki erszényét lopkodja, meg kit tapogasson! A fülét a bokái közé fogja tenni. És minden egyes pillanatát élvezni fogja. Lehunyta a szemeit, és a környezetére koncentrált. Mennyien voltak körülötte! Ez pont kapóra jött számára. A tömeg lélekenergiájára koncentrált, és addig gyúrta, formázta azt, amíg meg nem jelent mellette egy hatalmas fenevad. A jószág pofáját vad vicsor torízotta el, zöld a halál fagyos ígéretét sugározták. Ölésre születtek. Bár a nőnek most nem emiatt volt szüksége erre a farkasszerű teremtményre. Hanem a szaglása miatt. Még szerencse, hogy letaperolta az idegein. Kis barátjának elég volt szagmintát vennie, és már füleit hátracsapva meredt a megfelelő irányba. Ha csak azt a feladatot adja a számára, hogy kerítse elő a tolvajt, talán nem emészti el minden energiáját, és meg tudja osztani a figyelmét. Egy fenevadat is nehéz volt fenntartani, de könnyebb, mint hármat.
– Menj csak. Mutasd, merre menekükt az a nyomorult.- biccentett a nő a bestia felé. Nem is kellett több nógatás, az állat kilőtt, mint a nyílvessző. Nemezis nem sokkal később indult el utána. Nem zavarta, hogy át kellett verekednie magát a tömegen. A jószág buldózerként tört utat magának, amit gazdája ki is használt. Bár lassabb volt a teremtményénél, érezte annak jelenlétét. Vakon tudta követni. A fenevad meghúzta a lépteit. Szagot fogott. Már pontosan tudta, merre volt a prédája. Fejét leszegte, lépteit pedig megnyújtotta. Percek múlva már a látóterébe került a célpont. Hangos morgást hallatott, melybe egész teste beleremegett, s előre lendült. Elkapta a férfi bokáját. Méteres marmagasságával és nem igazán pehelysúlyával rendesen vissza tudta húzni még az erőteljes, menekülő férfit is. Acsarogva húzta vissza teljes testsúlyával a szájába tartott lábat, hátha annak tulajdonosa elhasal. Eközben Nemezis szépen lassan beérte a drága teremtményét. Ajkaira egy diadalmas mosoly kanyarult, s odaszólt a másiknak.
– Na most megvagy!
*Ami engem illet most igazán jó napom van, sikerült kizsebelnem egy olyan piszkosul gazdag marhát, hogy maradt pénzem! Nálam kész csodának számít. Tiszta ruhám van, mi viszonylak új, tiszta vagyok és a véralkohol szintemet is ideálison tudom tartani. Kellemes rózsás hangulatomból valamiféle csetepaté rázott ki. A részletekről és a részvevőkről nem sokat tudtam így vállat vontam. Pult felé fordultam kortyolgatva a sörömet mikor némi kiáltozásra lettem figyelmes. Na jó, most komolyan egy nő balhézott és a piáját kéri? Előre meredtem és igyekeztem máson agyalni, ami nem az előbbi perpatvarhoz köthető. Milyen volt Erionnal az ágyban, a balhés csaj, kéne valami meló, a nő aki verekedett, a mellettem bűzlik, harcias asszonynép. Ez a nyamvadt kis gondolat be ette magát a fejembe, így a következő igényem amit kielégítenem kell az a kíváncsiságom. Grimaszolok egyet, hiszen akkor a sörről kéne lemondanom. Megrázogattam az erszényt, mit a cifra ruhás alaktól csentem. Morcosan konstatáltam, annyira mégse vagyok ügyes mert már nem sok érme maradt mivel ezt a mennyiséget képes vagyok megszámolni. Az összeset arra költöm, hogy feltöltsenek egy bőr tömlőt borral. Ha képes vagyok kicsit is megállni a dolgot, talán estig kitart. Ám ez minden szempontból azt jelenti, hogy innen el kell mennem. Egyenesen a főtérre indulok kitérő nélkül, ide érve viszont dologtalanná válok. Kicsit megigazítom viseletemet, fekete köpeny, sötétkék öltözet, bőr kesztyű a balomon. Mondhatnám, igazi gyanús alak kinézetem van, de ezen nehéz változtatni. Két bódé közé állok, onnan kémlelem a terepet mikor a szemem megakad valaki érdekesen. Mozdulatait olyan gondosan szemügyre veszem, mintha Istenek akaratát teljesíteném be ezzel. Ahogy a látóteremből kezd kisétálni ösztönösen indulok az irányába. Tisztes távolságból mérem fel tetőtől talpig a nőt. Világos haja vonzza a tekintetemet vajon milyen lehet az illata? Kaján mosolyom akkor vált pimaszra midőn az erszénye is látható lesz. Valami kis apróságot vett szemügyre alaposabban mikor neki féloldalas állásban levágtam erszényét. Azonban a véremnek és a vágyaimnak ellent mondani nehezen tudok, így engedve a kísértésnek két ujjamat combja közepétől a fenekéig finoman felsimítottam. Alig tudtam befejezni a mozdulatot már iszkoltam is el a városhatár irányába. A legtöbbször tisztában vagyok vele melyik reakció az esélyesebb. Ló halálában rohanok, az egyik árus standja alatt átcsúszok, onnan kicsit nehezemre esik felállni és a lendületből is veszítek. Hátrapillantok a szépség hogyan reagált a helyzetre. *
A kocsma ajtaja kivágódott. Kezdetben két talajrészeg férfit löktek ki rajta, de úgy, hogy menten egy forró csókot váltottak a kinti macskaköves úttal. Nem is tudtak elszakadni újdonsült kedvesüktől, még egy jó ideig fentrengtek elnyúlva, a csóktól megrészegülten. Őket egy nő követte. Tekintetében vad düh lángja égett, és olyan szitokszavak sokasága pattogzott ajkairól, melyeket egy férfi is megirigyelt volna. Sápadt bőrén vörös csíkokat hagyott maga után friss vére, mely orrából és felrepedt ajkából szivárgott. Nem kifejezetten érdekelte, hogy kipakolták bentről. Azért volt ideges, mert megint valami pipogya azt hitte, hogy majd ha ráveti a mosolyát, amitől a többi nő már tuti letolta volna a bugyiját, majd ő is azonnal beterpeszt. Ehelyett egy akkora jobb egyenessel jutalmazta, hogy csórinak biztosan csinos monoklija lesz másnapra. Marha hímek…
– Legalább a rohadt italomat kiadhatná valaki, ha már kifizettem!- kiabálta még be, s öklével olyat ütött az ajtóba, hogy az hangosan felnyögött tiltakozása jeléül, a zsanérok pedig meglazultak.
– Itt az italod, te fúria!- érkezett azonnal a válasz, majd valamelyik bátor hím hozzávágta a még félig teli korsóját. Az volt a szerencséje csak ennek a bárgyúnak, hogy valamelyik benti, akinek még maradt egy csepp kis esze állítatott két köpcösebb úriembert az ajtóba. Nem mintha annyira visszatartották volna… De nem volt kedve beszerezni magának is egy monoklit. Utálta, amikor annyira bedagadt tőle a szeme, hogy már a látásban is egy kicsit gátolta. Szóval csak emiatt nem vetette magát ismét bunyóba. Nem arról volt szó, hogy beijedt volna. Nem arról volt híres. Nagyot rúgott a korsóba, amiből szinte már minden kifolyt, majd eloldalgott inkább. Így is már elég sok szempár rá, és a földön fetrengőkre szegeződött. A feltűnést meg kifejezetten gyűlölte. Az ő szakmájában észrevétlennek kellett maradni, vagy különben bukhatott mindent. Keresett egy félreeső helyet, majd vett egy nagy levegőt. Teste hirtelen köddé vált. Már semmi sem látszott belőle, ami utalt volna arra, hogy még a közelben lett volna. Lassan indult el. Céltalanul lődörgött, egymás után hagyva maga mögött az utcákat, amíg ismét egy csendesebb helyre nem ért. Itt újra minden szem számára láthatóv tette magát, aztán felmérte a terepet. Elég jól ismerte már a települést. Tudta melyik utca hova torkolt, melyek voltak a fontosabb helyek, na meg a legtöbb emberről már tudta is, ki hol dolgozott, hova járt kiereszteni a gőzt. A szokás hatalma. Olykor már a hétköznapokban is alkalmazta azokat a megfigyeléseket, amiket alapvetően egy-egy felbérlés folyamán szokott. Eddigi lébecolásának már konkrét célja volt: A főtér. A kocsmán kívül ez volt a második kedvenc helye. Ha az ember csak tett egy-két kört, már elcsípett valami érdekeset. Ha meg valami vásár, vagy piac is odaköltözött, akkor erre még nagyobb volt az esély. És bingó. Már egy utcával korábbról látta a kiállított bódékat. Ilyenkor legalább el tudott nézelődni, és nem kellett megjátszania, hogy nem ezerrel kagylózik. Kiroppantotta enyhén sajgó ökleit, majd beleveszett a járó-kelők közé. Azért nem csak hallgatózott, hanem szemmel keresgélt is. Ritkán előfordult, hogy talált valami számára használhatót is, nem csak egzotikus fűszereket, vagy mindenféle csecse-becsét nőknek, példának okáért. Végül a különféle bőrből készült portékákat árusító bódé előtt cövekelt le elsőnek. Az erszénye, amit az övén hordott már kezdte felmondani a szolgálatot. Általába mérgekhez, vagy gyógynövényekhez szükséges alapanyagokat tárolt benne. Hasznos volt azért számára. Már megszokta, hogy ott csüng rajta. Szóval erősen gondolkodóba esett, hogy kellene egy újat beszereznie. Mivel most nem volt semmilyen munkája, elkövetett egy hatalmas szarvashibát: Nem figyelte eléggé a környezetét. Így hát fel sem tűnt neki, hogy a tömegből egy szempár a többinél jóvalta nagyobb érdeklődéssel kísérte végig a mozdulatait.