Még hogy Skulnerán nincsenek erdők! Badarság! Talán azok a hatalmas zöldellő lombú tölgyek vagy a sudár jegenyefák tényleg nem élnek meg, és az édesvíztől távol a pálmafélék is csak szenvednek, de van ám ami bírja a mostoha körülményeket. Mégpedig a kaktuszok!
Hagyjuk meg, aki a Sa’-erdőben akar tenni kirándulást, csalódni fog, ez ugyanis az uralkodó személyes területe, ahová vadászni jár. Szép számmal akadnak itt bestiák és átlagos vadak, akik a javarészt háborítatlan területen élik életüket. Az uralkodó évente egy alkalommal kivonul ide díszkíséretével és óriási hajszát rendez, melyen részt vehetnek más kontinensek és nemesek ifjai is, hogy megmutassák a világnak bátorságukat.
Mahelben és Rivennán azonban másféle pletykák járják. Néha partra vet a víz egy elsodródott kaktusz gyümölcsöt, aminek csodával határos módon zamatos marad a húsa, ám ez még nem minden! A magja nem más, mint egy ékkő, melyet az egyik kaktusz alkotott, akár a kagyló a gyöngyöt. Nem csoda hát, hogy az uralkodó szigorúan őrizteti. Egyetlen oldalról lehet csak bejutni, a Néma Völgyön át.