Janeát behálózó, hatalmas vasútrendszer szíve, mely mélyen a Clreasky hegységlábánál található. A sínek a tenger alatt és a föld felett is végig haladnak, így látnivaló is akad utazás közben. Persze senki se higgye, hogy lehet csak úgy potyázni. Szigorúan ellenőriznek mindenkit aki a vonatra felszáll.
Amint talpra érkezett a hátra bukfenc nyomán és lassan egyenesedett fel, az enyhe füstön át feszülten fürkészte nőnemű ellenfelét. Kíváncsi volt, mihez kezd, miután a sörétes puskáját tönkretette, jobban mondva kettévágta a borotvaéles, gyémántkeménységű pengével. Feszült dermedtsége közben a felsőtestét védő páncélzat, mintha folyékony fém lenne, az elnyelt lövedékeket apránként kezdte kilökni magából. Ennek ellenére nem volt teljes a védelme, a sörétes lövedékek több helyen, nagy felületen okoztak a páncél alatt zúzódást. A beépített automatikus rendszer a zúzódások helyre azonnal fájdalomcsillapító habot fröcskölt.
Lassan indult meg, ám amikor érzékelte, hogy pár darab dobókés repül feléje, megtorpant. Reflexből félreütötte őket, azonban pár darab így is kikerülte védelmét és felszakította amúgy is kissé megtépázott felsőjét, amely a páncélt takarta. A sörétes lövedékek az egyik karjáról majdnem teljesen leszaggatták a ruhaanyagot, felfedve így matt fekete gépkarját. Ismét nekilódult, hogy elejébe menjen a dolgoknak, ha közelharcra kerül sor, ám ekkor azon kapja magát, egy pár bakancstalp ütközik keményen mellkasának. Ennek hatására meglepetten felnyögött és hátratántorodott pár lépést. Hogy ne veszítse el egyensúlyát ismét, fémujjai belekaptak az ülésekbe, a hirtelen támadt levegőhiány szédülést idézett elő, amitől fél térdre rogyott. A két bakancstalp kemény csattanása az összegyűjtött levegő nagy részét kipréselte tüdejéből. Zihálva igyekezett visszanyerni valamennyi oxigént, amint ez sikerült is, felegyenesedett. Ekkor látta meg, nőnemű ellenfele a vonatkocsi végéhez közelít. Nem hagyhatta, hogy meglépjen. Menet közben felkapta a 10 mm-es automata pisztolyt és éppen célra emelné, ám ekkor mérlegelni kezdte egy pillanatra a lehetőségeket. Habár az elektromágneses impulzus-lövedékek hatástalanok voltak, a páncéltörő viszont nagy eséllyel kilyukasztaná. Ő márpedig élve akarja, szüksége van rá, hogy néhány kérdésre választ kapjon. Ugyanis eléggé zavarossá alakult az ügy, nem arról volt szó, hogy mindketten vadásznak a másikra.
Döntését meghozva, célra emelte a zöld lézerrel felszerelt pisztolyt, ám hamar kiderült a terve, amikor fémkarja elkezdett átalakulni és kiemelkedett egy pulzált energiavető csöve. A nő hamarosan láthatta, hogy a cső végén töltődő energiagömb hamarosan kilövésre kész. A fejvadász sokat nem is habozott, meghúzta a nem halálos erőt képviselő fegyver ravaszát és útnak engedte a pulzált energiagömböt, amelynek ereje 650 Newtonnal ért fel. Mintha egy láthatatlan ágyúgolyó száguldana feléje.
Ő maga tompa puffanással ért földet nem sokkal azután,hogy dupla talppal érkezett neki a férfinak.Ha nem lett volna olyan kemény a föld mint amilyen éppen akkor volt akkor biztosan jobban esett volna neki a látvány,hogy ellenfele egy karfába kapaszkodva próbálta megtartani az egyensúlyát. Tizenegyes arcán megjelent egy önelégült vigyor,azzal már vette is a lendületet és ugrott is talpra. Fekete ruháját pór lepte be,de jelenleg ez volt a legkisebb gondja. Ahogy felállt elővette ezüstszínű cigarettás dobozát és kirázott belőle egy szálat majd a szájába dugta és meggyújtotta. Barna szemei hidegen csillogtak,ajkain féloldalas,önelégült,gúnyos vigyor pihent.Amint az első slukkot kifújta lenézett a férfira és megrázta a fejét.
-Szívósabb vagy mint gondoltam,de nem baj így legalább játszadozhatunk egymással egy kicsit. Előjátéknak tökéletes lesz.-vigyorgott a nő. A hangja kissé rekedt volt de határozattan ki lehetett hallani belőle a gúnyt. Szívesen cukkolta volna még ellenfelét,de ki kellett használnia az időt amíg vissza nyeri az erejét különben ő maga is megszívhatta volna könnyedén a dolgot.
Egy gyors slukkot szívott még az éjjfekete,bodító illatú szálból és megpördült saját tengelye körül,azzal a lendülettel a személyvagonok felé indult. Ha ellenfele exkatona akkor nem venné túl jó néven ha néhány civil is áldozatul esne a kiborgnőnek,ő meg úgy volt vele,hogy majd pajzsnak használja őket addig amíg sikerül kitalálnia,hogyan ejtse csapdába a vadat. Imádta az olyan melókat ahol nem volt megszabva,hogy hány emberrel végezhet. Ő mindig benne volt egy kis agyatlan hentelésben. Szeretett kiberterrorista ként tevékenykedni,de az elterelt repülő vagy a megbolondult jelzőlámpák okozta balesetek kevésbé voltak valóságosak a számára mint az a vér amit a saját karmai ontottak ki.
Amikor az ajtóhoz ért megállt és felpillantott a kabin ablakára. Pupillái kitágultak és a cigaretta ki esett a szájából.Az ablak üvegében ugyanis a lövésrekész férfi tükörképét pillantotta meg. Ismételten megpördült a tengelye körül,a tekintete olyan volt mint egy csapdába esett vadé.
-Rohadj meg,d….-a lövedék elindult felé. Tizi gyorsan mozgott ugyan de esélye sem volt elkerülni a felé száguldó lövedéket.Az erőhullám a vagon falához préselte a testét így kiszorítva belőle a benne ragadt levegőt és füstöt.Hangos puffanással csapódott a földnek,annyi ideje volt csupán,hogy jobb karját az arca elé kapja. A teste felverte a port a padlón. Kis időbe bele telt mire képes volt meg mozdulni. Először csak az ujjit mozdított,ahogy ökölbe szorította a kezét.Csengett a füle és az érzékelői teljesen össze zavarodtak,arról nem is beszélve,hogy mennyire felkavarodott a gyomra és hogyan forgott vele a világ.
Lassan kinyomta magát és négykézlábra emelkedett. Lófarka a földet söpörte,a háta görbe volt akár egy macskának.ujjai görcsösen szorultak ökölbe.Az élesen belehasító fájdalom hatására a nő hangosan felnyögött,szája szélén vékony nyálcsík jelent meg.
-Picsába….-nyögte ahogy felemelte a fejét és egy székbe kapaszkodva féltérdre emelkedett.Szabad kezével letörülte a száját ahogy félig lehajtott fejét mozdította.Az érzékelői már működtek,de émelygett és csengett a füle,mintha csak egy lábost ütögetnének a feje mellett.
Veszett vad tekintetét lassan emelte ellenfelére,akit kicsit nehezen is talált meg. Ajkain vészjósló,vicsorszerű vigyor rajzolódott ki. Ha valaki nem ismerte azt hihette volna,hogy Tizenegyes megörült. Nem tévedett volna túl nagyot. A nő nyugodt volt és érzelem mentes,legalábbis általában viszont ha elkattant akkor könnyedén változott át hidegvérű gyilkológéppé és most vészesen közel volt ez a pont.
Amint sikerült ellenfele szemébe néznie megszólalt:
-Eddig csak szükséges rossz volt a fejed megszerzése,-reszketeg ajakin halovány vércsík jelent meg,a hangja egyre erősebb volt ahogy lassan,imbolyogva talpra állt-,de most..Most már akarom a kibaszott fejedet,fejvadász.-örült nevetésben tört ki ahogy szabad kezének ujjait karmokká alakította és imbolyogva csengő füllel tett még egy lépést előre.
*** A darknet legmélyebb szintjei ***
A fogadás soha nem látott méreteket öltött a világ legsötétebb hálózatának felhasználói között. Régebben is futottak ilyen műsorok, viszont a jelenlegi igencsak házon kívül zajlott, civil terepen, ahol valóban igazi vér folyhatott.
A rendőrség egyre drasztikusabb lépései arra sarkalták az illegális utcai harcok szervezőit, hogy más terepre vigyék ezt a jól jövedelmező ágat. Ekkor született meg a virtuális Harcosok Klubja, amely némileg biztonságosabbá tette a nem éppen törvényes úton szerzett pénz mozgását, anélkül, hogy bárki lebukhasson. Ugyanis a darknet az internet egy olyan eldugott részében tanyázik, amelynek helyzete dinamikusan változik, elérni normál módon képtelenség. Különösen azért, mert sem az emberek, sem maga a világ nem beszél róla, de leginkább a sokrétegű titkosítás az oka, hogy nem tudunk róla, annak ellenére, hogy a legtöbb alapvető rendszer biztonságát alkotja. Speciális módszerrel lehet bejutni, vagyis, nem árt, ha az ember nemcsak egy mezei internetező.
A bohócmaszkos virtuális műsorvezető terve alapos felkészülésről árulkodott. Bár úgy hatott, nagyon is elevenek a mozdulatai, mintha élőben állna a közvetítés közben, a háttérben viszont nem így volt. Három hatalmas holo-kijelző között cikázott tekintete, egyszerre felügyelte a többszörös maszkolást végző programot, az akadás mentes közvetítést és értekezett egy aranyszínű holo-szellemmel. A virtuális térben mindketten maszkot viseltek, hangjuk torzítva hagyta el a hangszórókat.
– Ha fogadnom kellene, nem tudnék dönteni. Kár mind a kettőért. Viszont a szükséges lépéseket meg kellett tenni. – Szólal meg az aranyszínű szellem.
– Már nem vonzza az embereket a virtuális bunyó, de legalább így megspórol némi pénzt a bérgyilkosok felbérlésével. – A bohócmaszk amúgy is gúnyos mosolya most még inkább kiszélesedett.
– Az meglehet, magán viszont egy centet sem spóroltam. Ajánlom, hogy működjön a terve, ami az okos buksijából kipattant. – Még az aranyszínű szellem torzított hangjából is tisztán lehetett hallani a kételkedést.
– Ne aggódjon. Hamarosan a lángok martalékává lesznek.
*** Ismeretlen járat, 22 óra 22 perc ***
A maszk takarásában nem lehetett megmondani a fejvadászról, az egy pillanatra kiterülő ellenfél látványa milyen érzelmeket vált ki belőle. Ha őszinték akarunk lenni, semmilyet, a halványan izzó smaragdszín szempár teljesen érzelemmentesen fürkészte. Az ágyú lassan transzformálódott vissza matt fekete gépkarrá, pontosabban fémkézzé, amelynek ujjai a 10 mm-es pisztoly markolatára fonódnak éppen. Lassan eresztette le és nyugodtan vette le róla a tekintetét, hiszen nem olyan rég csapta a vagon falához a karjába épített ágyú, nem halálos lövedékének brutális erejével. Egy darabig eltart, hogy összekaparja magát; normális ember már eszméletlenül feküdne egy ilyen lövedéktől. Tekintete, ahogy megtalálta, amit keresett – ami nem volt más, mint a taser-töltényekkel szerelt revolver – leguggolt és szabad kezével felvette a majdnem kiürült fegyvert. A szeme sarkából mozgást érzékelt: a zsoldos teste lassan emelkedett el a vagon padlójától és tekintetük hamarosan találkozott. Ekkor ismét hosszan fürkészte, figyelte mozdulatait, miközben lassan felegyenesedett és szembefordult vele.
– Most már kvittek vagyunk. Igazán kár, hogy ilyen szerencsétlen helyzet közepette találkozom egy magadfajta nővel, akit randira hívhatnék normális esetben. – A pisztoly és a revolver egymás után csusszannak a helyükre, pontosabban a hónaljtokokba, amelyek gondosan vannak álcázva a kabát alatt. A kipattanó borotvaéles karmok láttán vesz egy mély levegőt és felsóhajt. Kénytelen belátni, hogy végül a közelharc lesz a megoldás. Valahogy le kell szerelnie a nőt, ha válaszokat akar. Még mindig élve akarja, hiszen a morális kódexe nem engedi, hogy azért a nem kis összegért öljön. Bár a prioritások hamar változhatnak, tekintve hogy a zsoldos kipattintotta karmait.
Eközben, néhány kocsival odébb, az egyik ülés alatt egy hosszúkás, némiképp hengeres dolog életre kel. Vékony, ám annál masszívabb póklábak nyílnak szét legyezőszerűen és kis pattanó hang keretében leválasztják a hengeres testet az ülés aljáról. A póklábak hangtalanul működésbe lépnek és egy szempillantás alatt cikázik a padló irányába a rovarszerű kis robot, mint valami csótány. Ha lennének csápjai, hasonlóan billegtetné őket, ám nincs szüksége ilyesmire. A kis robotszemek segítik a tájékozódásban és abban, hogy meglelje első áldozatát. Hiszen nincs nehéz dolga, a kis robotszemek infravörös látásra kapcsolnak. Amint a hőkép legkisebb jelét fogja, a póklábak szaporán viszik célpontja felé. A hőkép azonban nem egy magányos utas felé sodorja, hanem egy kisebb társasághoz. Spirális alakban halad a fal irányába, majd azon felmászva a társaságtól alig 2 méterre, 45 fokos szögben les rájuk. A társaság persze nem vette észre egyből a nem éppen aprócska robotrovart, melynek potrohát egy igen gyúlékony anyagot tartalmazó tartály alkotja. Kockagenerációból származott mind a négy fiatal: nagyon bele voltak merülve telefonjaikba, alig lehetett őket lelőni ilyenkor. A robotrovar nem várt sokáig; feje alól egy kis gyújtópálca pattant ki, majd egy fúvóka is megjelent közvetlenül a gyújtópálca felett alig pár milliméterrel. A kis pattanás rögtön magára vonzotta az egyik fiatal tekintetét, aki bambán tekintett fel. De mire megszólalt volna, a robotrovar megnyitotta a tartályt és nagy nyomással lövellte tartalmát, ami elérte a gyújtópálca végén levő kis lángot és hamarosan lángba borította a társaságot. A hirtelen támadt fellángolásra a négy fiatal megpróbálta eloltani a lángokat, miközben sikoly hagyta el szájukat, a robotrovar szenvtelenül nézte végig haláltusájukat. A kocsit hamarosan égett bőr szaga töltötte be és robotikus lángköpő újabb áldozat után nézett.
Tizenegyes:
Lassan,nagyon lassan kezdett belé vissza szállni az élet. Már ha,bármi kép élőnek volt nevezhető ő. Nem volt sem szíve,sem lelke csupán egy emberi agy ,egy tudat bezárva egy emberi kéz alkotta testbe. Egy bőrtönbe.
Tizenegyes szemeiben gyílkos fény villant ahogy újra meg újra végig mérte ellenfelét. Csak most tűnt fel neki milyen magas is valójában. Hogy milyen szűrreálisan "kicsi" a férfi mellett. Viszont ez nem ilyesztette meg a nőt. Sokkal eszementebb volt,mintsem ész érvekkel meg lehetett volna győzni róla, hogy nem lenne esélye a férfival szemben. Nem sok,de volt. És ott volt a pénz. Az a rengeteg pénz,ami jó szerivel csak rá várt.
Imént már ki eresztette karmait így arra már nem volt szüksége. Majdnem meg indult a férfi felé,de ahogy az megszólalt a nő szemöldöke a homloka közepére ugrott.
-Eléggé furcsa udvarlási szokásaid vannak fejvadász. Én a harctéren fejeket tépek le,nem pedig randi társakat keresek.-húzta gúnyos mosolyra ajkait. De furcsálta amit mondott. Nem értette hogy függ össze a kettő.
Mély levegőt vett és neki iramodott. Előre dőlve,ajkain gúnyos mosollyal lódult neki,hogy ő márpedig le választja a fejét a testéről. Az előbbi húzasa feldühítette, még hozzá nagyon. Nem izgatta milyen áron,de úgy volt vele meg szerzi a fejét. Ki tömeti aztán pedig az ágya fölé fogja akasztani trófeaként.
Már éppen oda ért elé és már akarta is bele mártani a karjába a karmait,de valami ki zökkentette.
-Sikoljok? -a keze meg állt a levegőben,mintha csak ki húzák volna belőle az áramot.- Mi a fasz? Te is hallottad? -nézett rá a férfira ahogy le engedte a kezét.
Egy ideje érezte már, hogy valami nincs rendben az egész dologgal,de most. Vagy csak halucinált volna? Nem tudta eldönteni,hogy most mi van. Az érzékelői egyelőre nem jeleztek semmi különöset.
Közelharcban nagyon jó volt, ám tudta, ha a nő begyorsul, csak abban bízhat, a piszkos trükkjeinek valamelyike nyer neki egy kis időt. Ugyan nem volt sok trükkje, sőt, talán kevés dologgal tud immár meglepetést okozni, mégis úgy vélte, nem számít. A gond ott kezdődik, nem adott magának elég időt a háttérellenőrzésre, hanem szépen fejest ugrott egy megbízásba. Máskor mindig végez egy kicsi nyomozómunkát, jelenleg azonban az összeg teljesen elvette józan eszét. Úgy tűnik, ahogy öregszik, hajlamos hibákat véteni, pedig tapasztalt ex-katonaként és fejvadászként tudja, nem szabadna baklövéseket elkövetnie.
Tudta, hogy furcsa udvarlási szokásai vannak, de legalább egy pillanatra kizökkentette a nőt. Éppen annyira, amennyire szükséges felkészülnie minden eshetőségre. Azok a fémkarmok nem hordoztak semmi jót és sikerül elérnie bármelyiknek is, nincs az a védelem, ami megállíthatná. Na, jó talán a fémkarjai képesek lennének az útját állni, de ebben sem volt biztos. Testpáncélja itt-ott megtépázva védte még, amit védeni kellett, de jelenlegi funkciója inkább hasonlított egy tangára, amely olyan volt, mint az afgán hadsereg: kis területet védett roppant kevés eséllyel. Magyarán, elég egy kis figyelmetlenség és máris megvan a baj.
Látta, hogy felgyorsul, ezért hirtelen harci pózba vágta magát és felkészült a csapásra. Ám a fémkarom nemhogy lecsapott volna, megállt a levegőben. Mintha megfagyott volna a tér-idő kontinuum. Először arra gondolt, tényleg így van, de amikor meghallotta Tizenegyes hangját, miután leeresztette támadó karját, elsötétült a tekintete. Cselt szimatolt a dologban, így sokat nem habozva ellentámadásba lendült. Meg akarta előzni, hogy figyelmét eltereljék és az alacsony támadási magasság révén kibelezhessék. Ugyanis azzal a mozdulattal, mellyel leeresztette karmos kezét, nagy esélye nyílik has magasságban történő támadásra. Hirtelen sújtott le jobb vállgödrére ököllel, majd kihasználva előnyét, jobb keze elsuhant a nő bal keze mellett, mintha derékon akarná ragadni, de nem így volt. Ahogy elsuhant könyökmagasságban, vállával alásurrant alkarjának és megragadta vállát, ugyanekkor térdével keményen térdhajlatába vágott, hátrafelé kifeszítette bal karját és jobb karjának hatósugarán kívül maradva. Konkrétan fél térdre kényszerítette ezzel a mozdulattal. Nem tudhatta, hogy a zsoldos fejlett érzékszervekkel rendelkezik, csak arra tudott gondolni, ha ilyen módon eltereli figyelmét, esélye nyílik sebet ejteni amúgy is megtépázott védelmén.
– Harctéren kívül nem hiszem, hogy fejek tépkedésével mulatod az időd. Még mindig azt mondom, igazán kár, ha korábban találkoztunk volna… De elég a szócséplésből. – A fekete fémkéz ujjai keményen markolták vállát és a térdébe is keményen belenyomódott a férfi térde.
– Honnan tudtad, hogy jövök? – A kérdés egyértelmű volt, hiszen nem tudta, hogy ugyanúgy vadászni fog rá, mint ahogy ő rá. Ő úgy tudta, a zsoldos egy kiiktatandó személy, nem pedig olyasvalaki, aki tudna arról, hogy rá vadásznak. Ha mégis, akkor valami nem stimmel.
A póklábakon halkan kopogó lángköpő szépen lassan felperzselte a vagont, ahol a négy fiatalt a lángok martalékává tette, aztán a fotocellás egyszárnyú ajtó felé vette az irányt. Ahhoz képest, amekkora palackot hordozott potrohában, egész agilis, mozgékony. Így amikor a fotocellás ajtó kinyílt és belépett a következő vagonba, nem volt nehéz számára megtalálni a következő célpontot. Most már sokkal közelebbről hallatszottak a sikolyok, bár a maglev vonat zúgása tompította még mindig a hang terjedését. Viszont a fizikai kontaktust semmi nem akadályozhatta meg. Egy lángba borított test zuhant a padlóra az ajtótól nem messze. A fejvadász odakapta tekintetét és belőle is feltört az a bizonyos káromkodás (Mi a fasz?!), miután nemcsak a lángoló testet látta, hanem a vagon egy részét is, ami szintén lángolt. Aztán meglátta a furcsa, póklábakon lépkedő, bogárszerű lángköpőt és máris összeszűkültek szemei. A felismerés jeleként agya továbbította a jelet karjaiba, amely nyomán arra készült, hogy egy székpár mögé terelje a zsoldost, miközben a bal karjából kipattintott pengének erőteljes, nyársaló lövedékként való használatával semlegesítse a robotizált lángköpő támadót. De ha viszont Tizenegyes gyorsabban felismeri a helyzetet és reagál rá, akkor az ő lépése válik be.
Meg engedte,hogy el tereljék a figyelmét. Sejthette volna,tudnia kellett volna,hogy ellenfele ki fogja a használni a kínálkozó alkalmat és meg fogja próbálni meg támadni.Gondolnia kellett volna erre ,de nem tette. Szeme sarkából meg próbált hátra pillantani,hátha ki tud szúrni valamit ami meg magyarázhatta volna mi okozta a sikoltozást.Egyre tisztábban hallotta annak ellenére,hogy "társa" nem figyelt fel semmire.
Annak ellenére,hogy tudatában volt helyzetnek és annak,hogy nem barátkozni jött ide,még is meg lepte a támadás.Valamiért azt hitte a férfi ugyan olyan jól hallja a sikoltozást mint ő. Tévedett. Biztosan azt hitte át akarja baszni a fejét.
Gyorsan mozgott ugyan,de a meglepetés miatt a férfinak sikerült le fegyvereznie,legalább is egyelőre.Ahogy megérezte a térdhajlatában az erős nyomást akaratlanul is féltérdre ereszkedett egy dühös morgás kíséretében.
-Eressz el te vadbarom!-csattant fel a nő .Meg próbálta ki rántani magát a fogásból,de érezte,hogy egyelőre nem fog menni.A férfi erősen tartotta fogva,mintha satuba fogták volna kezét lábát. Miközben mondnandóját hallgatta,olyan ábrázattal mint egy dühös vad,agya már hangosan kattogott azon ,miképp fog ki szabadulni a fogásból. A szorítás erősödött,Tizenegyes arcára torz grimasz ült ki,legszívesebben üvöltött volna,de meg acélozta magát és nem tette,helyette,tudta hogy nem sok az esély rá,de még egyet rántott hirtelen a vállán hátha sikerül kiszabadúlnia.
-Fogalmad sincs róla kibe botlottál,fejvadász.-köpte a szavakat a nő meg próbált fel nézni rá.A mellkasa látványosan emelkedett és sűljedt,a szemei ha képesek lettek volna rá biztosan szikrát szórtak volna.
-Nem tudtam,hogy jössz!-horkant fel dühösen.-Fel béreltek,hogy öljelek meg! És mivel nagyon jó pénzt ígéretek,mondom miért ne?!-fel kapta a fejét. A hangok hirtelen hallagattak el.Megint meg próbálta ki szabadítani magát.-Eressz már el baszki! Tényleg nem hallasz semmit?! Süket vagy baszki?!-Már éppen azon volt,hogy meg próbálja valamiféle képen kibillenteni az egyensúlyból,amikor füst szag csapta meg az orrát. Jól ismerte az égett,emberi hús szagát.
-Na most már hiszel nekem?!-kérdezte a nő ahogy meg hallotta a póklábak kopogását a vagon fém lemezein. Érezte,hogy a szorítás enged.
-Ezt igennek veszem.-mondta gyorsan majd,hirtelen mozdulattal gurult oldalra,be két szék sór közé,ahová a karok alapból lökték volna,csak egy pillanat kellett ahhoz,hogy fel álljon. Feltett szándéka volt,hogy hekkelés útján fogja a gépet ki ikatatni és esetleg nyerni némi plusz információt helyzettel kapcsolatban,de a férfi meg előzte őt.A nő vett egy levegőt majd olyan képpel nézett Mikaelre mintha le lőtte volna a meglepi buli előtt a poént.
-Ember,ezt muszáj volt?-tárta szét a karjait majd meg csóválta a fejét és át ugorva egy széksort indult meg a gép maradványai felé.-Ha van még ilyen szar a vonaton akkor azt nem tedd el láb alól,hátha meg tudom belőle,mi fasz folyik itt!-pillanott rá a válla fölött a nő ahogy a tűzköpő maradványai között túrkált ott guggolva a földön.
-Tipikus,ti férfiak mindig csak azzal tudjátok meg oldani a problémákat,hogy szét vágtok mindent ami az utatokba kerül.-dobott vissza földre egy darabot a tartáljból. Fel állt és szembe fordult a férfival.
-Nos ha te tudod,amit kétlek,mi folyik itt akkor mond el,mert én rohadúlt kíváncsi vagyok rá…-a mondat végét lógva hagyta és karba fonta maga előtt a karját nem törődve a mögötte lángoló tulsó kocsival.
Úgy tűnt, a fejvadász süket, de nem így volt. Viszont szerette megjátszani, hogy alábecsülhessék. Ahogy egyre közelebbről hallatszott a sikoly, rájött, szó sincs semmiféle figyelemelterelésről. Ezért is érezhette a zsoldos, enyhül a fémmarok szorítása és a kemény térd nyomása. Határozott mozdulattal terelte a széksorhoz, azaz terelte volna, de mintha a nő olvasott volna a gondolataiban. A fekete penge abban a pillanatban, hogy kipattant bal karjából és fegyverként szegeződött a póklábakon fürgén közlekedő lángköpőre, amely már a bejáratnál elszánta magát a vagon – és persze a harcoló felek – lángba borítására. Ezt az örömöt nem volt hajlandó megadni, habozás nélkül kilőtte a borotvaéles pengét, átszúrva vele a robot karbonszálas fejét. Azonban mivel már nyomás alatt volt a palack, a penge ripityára zúzta a fejet, kisebb robbanással darabokra tépte a robot testét, repeszdarabokkal és hőhullámmal megtöltve a vagont. A fejvadász nem fordult el, mikor bekövetkezett a robbanás, viszont amint meghallotta a zsoldos szavait, feléje fordította fejét és figyelemmel kísérte minden mozdulatát. Tisztán hallotta szavaiból, nem örült annak, hogy atomjaira bomlott a lángköpő, de nem tartotta jó ötletnek néhány másodpercnél tovább habozni. A sisak lassan nyílt szét három részre, felfedve így az arcát és a kiülő érzelmeket. Bár a szem a lélek tükre, mégis, könnyebb volt egy arcról olvasni, mint az élettelen, halványan izzó, smaragd kiborgszemekből.
– Ti nők, pedig tipikusan hálátlanok vagytok, akármit teszünk. – Vágott vissza csípősen, ahogy szembefordult vele a nő. Tisztában volt azzal, hogy amint felfedte arcát, sebezhető pontot tárt fel, mégsem érezte magát veszélyben. Elég nagy volt köztük a távolság, bármilyen támadást könnyűszerrel háríthat így.
– Ugyanannyi információm van, mint neked. Veled ellentétben, engem sokkal jobban érdekelt az igazság, mint a pénz. – A smaragdszín szemek egy darabig fürkészték a zsoldost, aztán a válla felett elnézett a túlsó oldalon levő vonatkocsi irányába, amely szüntelenül lángolt. A beépített tűzoltó-berendezésnek régen aktiválódnia kellett volna, gondolta magában. Lassan aztán felnyúlt, megnyomott valamit a sisak oldalán, a füléhez közel, válaszul viszont sípolást kapott. Összeráncolta homlokát, látszott rajta, valami nem stimmel. Már azóta van ez így, hogy felszálltak a járatra. Kipattintotta bal karján levő gyűrűs PDA-t és ekkor látta, hogy a készülék nagy betűkkel üvölti: HÁLÓZAT BLOKKOLVA. Mivel holografikus felülete volt, így a zsoldos is tisztán láthatta a helyzetet, sőt, ha kicsit ő is utánanézett a dolognak, beláthatta, hogy az összes hálózat (WiFi, GSM, 3G-6G) egy jelzavarón keresztül blokkolva van. Újra a zsoldosra tekintett, aztán látásmódot váltva vadul kereste a jelzavarót, amely legfeljebb 50 méteren belül minden eszközt leblokkol.
– Valahol itt kell lennie… – Harapta el a mondatot, amikor a plafon irányába tekintve, megpillantotta a közeledő lángköpőket. A vonatkocsi tetején szedték fürgén póklábaikat. Az utasinformáló monitorok nagy betűkkel hirdették: A JÁRAT MENETRENDJE NEM ELÉRHETŐ. Ha jobban belegondolnak, egy nagy sebességgel közlekedő, mozgó csapdában vannak jelenleg, ahol külső segítségre nem számíthatnak.
– Lángköpők 6 óránál! – Szólalt meg hirtelen, majd kikapta hónaljtokjából revolverét és újratárazta. Ugyanolyan elektromágneses impulzust kibocsátó lövedéket tárazott be, mint amivel felszállt a járatra. Olyan gyorsan tárazta be, mintha az élete múlna rajta.
– Van egy ötletem, szivi, semmi aggodalmaskodás. – Egy gyors mozdulattal a vonatkocsi plafonján levő kamerára célzott és már lőtt is. Gyanította, hogy valakik figyelik őket és az semmiképp sem lehet a távoli segítsége. Hiszen akkor már régen küldött volna valami jelet. – Beengedjük szépen a rovarkákat és hatástalanítom őket neked, hátha tudsz vele valamit kezdeni. – Vigyorodott el, sőt még rá is kacsintott a zsoldosra. Ugyan sejtése sem volt a képességeiről, de ha már ennyire szépen megkérte, akkor megadja neki az esélyt és nem veszi el tőle a lehetőséget azzal, hogy megint elteszi láb alól a rovarkát. Lassan hátrált, tekintetével élesen követte a vonatkocsi tetejéről az oldalán levő üvegablakok felé való haladását, ám megállt annak oldalán. Hamarosan felszisszent egy lézervágó és szikrák kezdtek hullani. Egy másodperc is alig telt el, a rovarka kivágta a vonatkocsi oldalán a méretének megfelelő lyukat és besurrant rajta. A fejvadász azonban kivárt, hiszen a keletkezett lyukon vákuumhatás jött létre, hála a szerelvény nagy sebességű haladásának. Ha azonnal meghúzza a ravaszt, a vákuum eltérítheti a lövedéket, ezért inkább hirtelen intett a fejével a zsoldosnak és rárivallt.
– Futás! – Igazából nem akarta, hogy véletlenül őt találja el, de el sem akarta véteni a lövést. Kivárt a pillanatig, amíg a rovarka felkészül a lángköpésre, de a vákuum a szikrát is elszívta. Így akárhogyan is próbálkozott, hiába tekerte ütközésig a palack csapját, nem tudta lángra lobbantani. Több se kellett a férfinak, miközben folyamatosan hátrált, kiszámította az optimális lövésszöget és meghúzta a ravaszt. A lövedék elektromágneses csíkot húzva becsapódott a karbonszálas rovarfejbe, átütötte azt és beleállva apró villámmal hatástalanította. A rovar úgy rogyott össze, mint egy marionett bábú, aki felett elvágták a zsinórt. Addig nézte, míg el nem feledkezett a másik lángköpőről, aki viszont nem tervezett beosonni, sőt, egészen másra készült. Olyan gyorsan végigiszkolt a vonatkocsi oldalán, hogy a fejvadász el is vétett pár lövést, mire káromkodott egyet. A harmadik lövés azonban talált, az erős menetszél lesodorta a lángköpőt, ám néhány kocsival odébb felrobbant és a lökéshullám kissé megdobta a szerelvényt.
– Hát, akkor jó munkát! – Nézett a válla felett a zsoldosra.
Eközben, a szerelvény elejének ajtaja kinyílt és a vonatkezelő kilépett. Arca nem tükrözött semmiféle érzelmet, kezében pisztolyt szorongatott, miközben haladt kocsiról kocsira. És akit egy vonatkocsiban talált, golyót eresztett belé. Nem számított neki, alszik, olvas, vagy élénken bámul kifelé az utas, szenvtelenül kivégezte.