A márványgyöngy. Rivenna ékszeres doboza! Ilyen és ehhez hasonló neveken emlegetik Welerys városát. A város alapvetően két szinten helyezkedik el, felső szintje javarészt a szárazföldi Terránok által lakott, alsó szintje pedig ismeretlen mélységekbe nyúlóan a vizek népeinek ad otthont. A város utcái közös területet alkotnak, élő, feneketlen folyóként kígyóznak a szélrózsa minden irányába. Itt, a márványgyöngy központjában találjuk a négy elem szellemeinek emelt bazilikát és tőle pár kerületnyire a Kalózkirályok palotáját. A város lakói többnyire vagy gyalogszerrel, vagy vízi járművel közlekednek. Parkjaik közepén szinte kivétel nélkül tavak találhatóak, ahol a felszínre tudnak jönni a vizek népei is.
A város makulátlan, fehér küllemét annak köszönheti, hogy kéthetente, előre hirdetett időszakban átmossa az áradás. Ennek során már több gyereknek veszett nyoma. Külső határait fal védi, ám kapui szinte mindig nyitva vannak.
Ez a zord tengeri medvék által lakott város azonban nincs híján sötét és nyomasztó titkoknak se, melyek csak rád várnak, hogy kiderítsd őket!
Az, hogy nem nem dobja bele a tengerbe a másikat az első kétes hangok hallatán, egyszerre tükrözi, hogy az idegei kötélből vannak még, ha korábban nem is tűnt úgy, illetve mutatja azt, hogy nem akar túl nagy gondot. Persze kétségeink ne legyenek, ha nem hinné mindenki azt, hogy a bábja egy néma harcos, már rég megfojtotta volna vele a másikat, ha tudná benne. Nem is rossz ötlet, jobb ha meg is jegyzi a kellemetlen alakok tárolására kapóra jönne, hogy hasonló szituációkba az ájulásig fojtogatná őket, bár valószínűleg valakinek ez is bejönne. Ezért csak tűr és tűr, meg még egy kicsit tűr néha persze azért tikkel egyet a szeme, mikor nincs más a jelenlétében.
Talán hiba volt neki beadni az ellenmérget? Nos amennyit beszél több mint valószínű de mivel tudja, hogy még egy darabig így is ártalmatlan lesz a másik, megenged magának egy előnyösebb mosolyt csak, hogy tudja ezúttal nem hatják meg a szavai. Eljött a bosszú ideje.
– Ne reménykedj, nincs az a ruha amiben az esetem lennél, egyébként most mást tartogatok neked. -Mondja, majd lábait keresztbefonva ül fel az ágyra.
Ujjaz mozdulnak és ezzel párhuzamosan a szabad bábja is, hogy nemes egyszerűséggel a vállára kapja Caint majd meginduljon vele a másik szobába, ami itt a fürdőt takarja. Persze eddigre már a kád tele van vízzel ami erősen habzik is és az eszköz mindenfajta hezitálás nélkül nemes egyszerűséggel beleejti a kádba úgy ahogy van, hagyva hagy csobbanjon egyet.
– Ha már ott vagy akkor egyúttal, tedd magad hasznossá és takaríts is fel magad után!
Azzal mint derült égből a villámcsapás a korábbi páncél ami korábban rabul ejtette, beugrik mellé de nem azért, hogy lubickoljon hanem ott darabokra esik, nem éppen egy fürdőkacsa de ezzel kell beérni.
– Ajánlom, hogy tiszta legyen, mert addig te sem nagyon fogod elhagyni a fürdőt.
Azzal erszényébe nyúl, hogy ujjait tintába nyomva rajzoljon egy jelet a falra, mire a szobában minden falon egy rúna villan fel és ahogy az ajtót bezárja maga után, a szoba le is pecsételődik. Ha a másik megpróbálkozik vele se az ajtó se az ablak nem fog nyílni amígy a páncél nem ragyog, de észreveheti ha elkezdi azt tisztogatni a pecsétek fokozatosan elhalványulnak a végén pedig eltűnnek.
Valószínűleg nem kell a fülét tapasztani így sem az ajtóra, hogy hallja mit beszél a másik de kihasználja azt a kis időt amit magányban tölthet el, hogy megjavítsa azt a bábját amit korábban a másik a karjával kishíján összetört, ha pedig végzett neki állhat kifaggatni, hogy még is miféle szerzet a másik.
Faszomat az ilyen aljas módszerekbe! Hogy gyűlölöm az ilyen gerinctelen módszereket amikor ellenem használják. Mondjuk én se vagyok sokkal jobb, de legalább mérgekre eddig nem vetemedtem. Egyszerűen nem szeretem a méregkeverőket és erre több megalapozott okom is van. Az egyik képes volt azt mondani ad nekem valamit amit ki akar próbálni erre búgató por volt. Hát tudod ki dug meg így öregem. Mondjuk, ha még tudnék beszélni biztosan ezt ecsetelném a fickónak, arra kiélezve mit is akar velem csinálni. Természetesen, amint a taperolásról van szó egyből nekiállnék beszélni és ontanám magamból a nagyobbnál nagyobb hülyeségeket, de csak hümmögések és nyöszörgések jönnek ki a torkomon. Egyetlen értelmes mondatot nem tudok megfogalmazni, ami pedig azt illeti nagyon nincs a kedvemre. Szeretnék tiltakozni, hadakozni, de semmim se mozdul vagy engedelmeskedik. Morgok akárcsak egy kutya, ha már többre nem vagyok képes. A baj csak az, hogy ebbe cefetül belefájdul a torkom és így ezzel is felhagyok. A páncél úgy nyel el akár egy éhes bendő, ami csak arra várt, hogy az én fincsi popsimat bekajálja. Tudom, hogy ennivaló cukorfalat vagyok főleg nők számára, mert hát ez a csávó is rám mozdult ha úgy nézzük, de azért nem kéne benyeletnie a páncéljaival. Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy ez egy kurva szűk hely, amibe bezártak és most kibaszottul ki akarok innen jönni. Azzal nyugtatom magam, hogy mozgásban vagyok, ez olyan mint egy ruha, sőt lényegében annak nevezhető szóval nem kell ide semmiféle pánik. Az út során nagyon nem tudok mit csinálni, mert hát egyetlen porcikám se mozog úgy ahogyan azt én szeretném. Ezért jobb híján nézek ki a fejemből és a páncél réseiből. Amúgy baromira kellemetlen ez az egész szitu, kezdjük ott ez a tetves páncél ahogyan mozog az enyhén fájdalmas a méregtől merev izmaimnak. Aztán ott az a másik tény, hogy én kedvelem a meleget és a hőséget, de ez olyan akár egy sütő miben engem akarnak puhára párolni a saját izzadságomban. A testemen folydogáló izzadságcseppek csiklandozzák a bőrömet és egyre inkább érzem, hogy hugyoznom kell. Ráadásul ha jól nézem akkor pontosan oda tart ahova én is mentem volna azzal a szerencsecsomaggal. Fasza, ennek a pénznek már lőttek, akkor indul a hogyan hozzuk a legkellemetlenebb helyzetbe ezt a szerencsétlent, akivel összehozott az élet. Mozgás, pofázás kilőve, de azért nem minden egyes izmomat bénítja le a szutyok szere. Ezért mikor az őrök mellett mentünk el végig fingorásztam jó hangosan, mivel a páncélba van hely ezért még visszhangot ver és felerősödik. A szagról ne is beszéljünk, elég ha mindenki annyit tud a dologról, hogy mindenevő vagyok. De tényleg.
A belső részhez érve már ott vár minket a pingvinruhás fapofa, akivel én is beszélgettem mielőtt elfogadtam volna a megbízást. Hogyan lehetne tovább fokozni a kellemetlenségi faktort? Hm. Vajon az menne? Próba képen kicsit eleresztem magamat, mennyi csorog ki a cucc és siker! EZAZ! Szemrebbenés nélkül bele tudok brunzolni a pasas páncéljába. Ha egy kicsit több lehetőségem lenne akkor cifrább ajándékokat is kapna a szentem, de most megelégszem ennyivel. Oh ha tehetném teli szájjal vigyorognék a tervem tökéletességén és páratlanul szép kivitelezésén. Izgatottan várom, hogy eljussunk a kedves úrfi papájához. Lelkendezve várta ágyékának gyümölcsét, aki mellesleg elég nagy vadparaszt, de hát ezt dobta a gép. Abban a pillanatban amikor megkapja a Retoka a könyvecskét már engedem is útjára a dolgokat, hogy a szagot veszi észre előbb vagy a csepegő hangot esetleg a pénzeszsák arcáról olvassa le, hogy a szitu kínos az nekem mán édes mindegy. Az biztos, hogy bátor dolog ezek után közös szobát kérnie velem, meglehet szeret veszélyesen élni.
Elég nagy szobáról beszélünk, látszik gazdagék megtehetik. Az ágyon bőségesen elfér két ember is, kényelmes franciaágynak nézem és ezért SEM fogok a földön aludni. Ha a sejtéseim igazak, akkor a plusz ajtó a fürdőszobába vezet, ez azért azt hiszem elég jó hír a szagomat tekintve. Mikor végre kihámoz a páncéljából érezhető a felém áradó rokonszenve, nem tudok válaszolni ezért a véleményemet csak az ellenméreg beadása után tudja kikérni. Többek között azt, hogy annyira ne vegye biztosra képes kidobni csak azért mert az előbb nyert vagy ha kidob nem jutok vissza az úszásról nem is beszélve. Tudok, elég jól így ez se fenyegetés számomra. Mindegy, majd rájön a dolgokra. Ahogy az a kesernyés cucc elkezd lecsorogni a torkomon elég rendesen kaparja is. Viszont a hatás nem marad el, tíz-tizenöt perc elteltével már képes vagyok beszélni.
-Na végre valahára, hogy képes voltál ideadni azt a szart, amúgy olyan nincs aminek jobb íze lenne? Különben meg minek hoztál magaddal? Megtetszettem a nyusziruhában, de Te csak azt szereted ha a Tiéd lehet az uralkodó szerep mi? Mi jön most? Amíg nem tudok mozogni kikötözöl valami különleges módon aztán fájdalmat okozol vagy a mellbimbómat akarod rágcsálni? Nem szeretem ám ha nagyon vadulunk szóval a fojtogatós szex nekem ebbe nem játszik bele. Vazelined legalább van vagy szárazon akarsz megdugni? Előtte vehetek egy fürdőt, mert az legalább lazítja az izmokat és amúgy észrevetted, hogy belepisáltam a páncélodba a főnököd előtt? Remélem élvezted a műsort, ha több lehetőségem van cifrább jelenet kerekedik, de azért erre is büszke vagyok. Nem is értem miért játszottad a prűd elérhetetlent ha valójában végig el akartál rabolni és szobára hozni, viszont ha tudok már mozogni most szólok én szoktam a fiú lenni. Másfelől meg egész helyes vagy, de annyira nem, hogy kísértésbe ejts és különben se fogok minden egyes fehér hajút megfarkalni. Mit szenteskedsz itt azzal a vacakkal? Vagy azt szeretnéd ha a bábukkal együtt csinálnánk? Elég beteg fazon vagy azt meg kell hagyni, a hullákra is gerjedsz vagy csak ezek a bábok izgatnak?
Szerencsétlent már most sajnálom, de nem, nem fogom befejezni a beszédet.
Még, hogy a harc eltereli a figyelmet a gondolatokról és bármi nemű gondról! Ha így lenne, valószínűleg Reto bábja már megszabdalta volna a másik jó pár helyen, de ehelyett kénytelen ütéseket elszenvedni vele anélkül, hogy bárminemű célt is elérne, kész szerencse, hogy a bábnak nincsenek érzései és nem tud beszélni!
Ennek ellenére ha részben is de eléri amit akar még pedig azt, hogy a ló nyugton maradjon és a másik bábjával megközelítse a védencét, hogy újra megtudja védeni, bár nem lenne rossz ötlet zsákban vinni az apjához, mert akkor nem támadnának újabb hülye ötletei, hogy késleltesse a munkáját.
Bár nem lát valami túl jól jelenleg lelki szemeivel, de még is elkapja azt a pillanatot mikor az ellenfele figyelme megosztódik és könyörtelenül ki is használja, egy-két vágás elég lesz ahhoz, hogy ennek a korábban nyúlbőrbe bújt alaknak el vegye a kedvét a viccelődéstől és attól, hogy az idegein táncoljon. A báb ekkor elrakja a fegyvereit és mostantól úgy mozgatja a szálakat, hogy sokkal inkább csak ökölharcot vívjon a másikkal, ha gyorsabban mozog a méreg is jobban terjed, nem is kel sokat várnia így, hogy rövid időn belül földre kerüljön.
Tisztes távolságból figyeli a másikat persze ennek ellenére is és csak akkor megy hozzá közelebb, mikor a másik bábja már a vállára vette a csomagot, legalább az biztonságban van. Néhány pillanatig még hezitál de végül rászánja magát, hogy odalépjen a másikhoz, ahogy zavara enyhülni látszik és az arca is újra színtelen lesz némán figyeli, majd mikor már elhiszi, hogy nem lehet gond, még el is mosolyodik kissé.
– Nem neked, egy egészen más sorsot tartogatok. -Ekkor már elég magabiztos a mosolya.- Ne aggódj a méreg nem halálos, de biztosra akarok menni.
Benyúl megint a kis táskájába a derekán és ezúttal is egy kisebb figurát vesz elő, amit lerak a földre és az előbbiekhez hasonlóan naggyá válik, valamivel nagyobb is mint Cain.
– Remek ez pont jó lesz, remélem nem bánod ha ezúttal téged fognak fogdosni.
Persze tudná mi lenne erre a másik válasza, ezért is merte kimondani ezt a mondatot, más különben hozzá sem szólt volna. Azzal az újdonsült bábja, mely leginkább egy szamuráj páncéljára hasonlít négy karrdal lehajol, hogy talpra állítsa a bénát, ami ezután következik pedig nem minden napi dolog lehet egy átlagos számára. Reto ujjai mozdulnak és a csatok kilazulnak a páncélon, hogy kinyíljanak. Ezután pedig nem Cain veszi fel a páncélt, hanem az veszi be magába őt! Látszódik, hogy valószínűleg nem ez az első eset, mert eléggé jól mozgatja a bábját ahhoz, hogy bárminemű fennakadás nélkül magába zárja a másikat.
Azzal sarkon fordulva indul meg végül a célja felé, ami nem más mint a legnagyobb palota a városban. Persze fura látvány lehet, ahogy egyedül gyalogol két robosztus harcos előtt, talán úgy tűnhet az egész, hogy most igazából ő rá vigyáznak. A következő gond igazából az őrökkel akad, nem is nagyon akarják beengedni, még nem sikeresen megmutatja nekik az úr fiának fejét, persze nem a teste nélkül hanem azzal. Ez egy újabb gond lehetne, ha az őrök nem utálnák annyira a ficsúrt, hogy azonnal utat is engednek neki befele a palotába.
Ott már a komornyik persze várja őket, hogy bekísérjék őket egy fogadó terembe, ahol végre lehetőség nyílik megszabadulni a kolonctól. Apuka persze nem azért hálás, hogy visszahozták a fiát, hanem azért mert nem esett sérelem a családi becsületen, így beszéde közben Reto lerakja a védencét a székre ezzel hivatalosan is teljesítve a feladatát.
Ha a másik itt azt hitte, hogy valami hatalmas kincset fog kapni, hát most csalódik. A fizetsége nem arany vagy drágakő, hanem egy könyv amin látszólag annyi érték van, mint az a dupla arany lakat amivel le van zárva.
– Ó ami még lehet! Szeretnék éjszakára szállást nekem és a társaimnak, egy szoba bőven megteszi.
Így van esze ágában sincs elmondani a másiknak, hogy valójában egyedül… na jó ketten vannak, de ezúttal nem igazán akar fogadóban megszállni estére, jobbnak látja ha végre rendes ágyban aludhat. Rövid meghajlás mindhármójuktól, majd a komornyik fel is kíséri őket egy szobába, amit ő megköszön majd bezár és a hatalmas pajzsot melyet a bábja tart, neki is támasztja, na ezt nyissa ki valaki!
A páncél ami pedig a nem kívánatos társát rejti, már ha nevezheti így odasétál a szövetfotelhez és megszabadul a benne rejlő gonosz… vagyis a másiktól! Ő maga addig ledobja a köpenyét és leveszi a derekáról a táskáját, hogy kikotorja az ellenszert és odasétál hozzá, persze még így is tartva a két lépés távolságot.
– Beadom az ellenmérget, kell egy kis idő még helyreállít, de ha utána bármivel is próbálkozni mersz, én az erkélyről doblak a tengerbe!
Azzal kipattintja a fiola fedelét és legalább olyan óvatosággal, mintha egy pestiseshez nyúlna itatja meg vele a tartalmát az pedig, hogy nem ugrik egyből két lépést hátra, csak azért van mert tudja, hogy legalább egy fél óra kell, mire a másik végtagjairól is elmúlik a zsibbadás, de persze az óvatossága megmarad, a bábú mely a pajzsot tartotta mindvégig közéjük áll.
Ezért a látványért annyira megérte letaperolni! Ez a fickó tényleg olyan, mint egy szűz lány aki az ártatlanságát védve sikítozik. Hát nem édes? Dehogynem! Kedvem lenne még tovább tesztelni vajon mennyi mindent vagy mit kéne vele pontosan tenni ahhoz, hogy mondjuk eleredjen az orra vére. Esetleg pont, hogy kifusson minden szín belőle a döbbenettől? El tudnék képzelni olyan helyzetet ahol addig kínzom ezt a szerencsétlent, míg a tűrőképessége határához nem ér.
-Te is fizethetsz, de ha ilyen cukin reagálsz akkor ingyen kapod.
Újabb kacsintás után mellbe rúgom a bábúját minek hangja jelzi, már nem bír sokat az a szaros kütyü. Remek, ha ezzel végzek akkor ismét az fehér hajú lesz az új célpontom. Ha ennyire nem megy neki a közelharc hamar ott lennénk, hogy előbb kifárasztom a drágát mint egyáltalán bármilyen sérülést elszenvedne akármelyikünk a másiktól. Akkor aztán teljesen az én befolyásom alá kerülhetne. A bábuval való harcot nagyban megkönnyíti a bal kezem pajzsként való használata. Párszor a fickó felé nézek ha tehetem még hergelem is egy-egy puszi küldésével. Emiatt és azért mert egy forgásnál fél szemmel látom, hogy a másik bábu is mozgásba lenül a paci és a pasi felé. Na meg még mit nem! Csak hát a túlzott figyelem megosztásnak köszönhetően a gyorsabbik bábu sikeresen megvág két helyen, az egyik pengéje a lábamat találja el míg a másik a vállamat elég közel a nyaki részhez. Szerencsére egyik vágás se mély, de mint az idővel kiderül nem ezen van a hangsúly.
-Na mi van öregem? A lopás, az lopás még akkor is ha tolvajtól teszed!
Vágom még hozzá mielőtt a helyzetem egyre rosszabbra fordulna. Kezdve azzal, hogy a lábam rendre nem akar engedelmeskedni és ha a bábut nem hívja vissza a gazdája akkor újabb vágások tarkítják a testemet és a méreg hatása fokozatosan erősödik. Már ezzel a két vágással erősen odáig fajul a helytetem, az ujjaim, a karom és fokozatosan minden részem egyre kevésbé engedelmeskedik az utasításoknak. Nem ejtettek a fejemre olyan sokszor, hogy ne tudnám ez mit jelent. Méreg volt a pengén, tehát a fickó se tisztességesen játszik.
-Na mi van? Jobb szereted, ha a másik hulla mód fekszik? Akkor könnyebb dugni?
Tudom, hogy ha így halad tovább az ügy akkor bizony nemsokára beszélni se tudok majd. Azt már nem tudom, kihat a légzésre vagy sem, de ennyire csak nem lehet kegyetlen. Mármint tényleg magatehetetlenül itt hagyna egy eldugott sikátorban ahol bárki torkomat metszheti ha úgy akarja? Ej ej, ez a homokos srác. Féltérdre ereszkedve, a kezeim alig mozdulnak, de még harcolnék ezzel az anyaszomorító barommal már amennyire ezt annak lehet nevezni. Jobb híján inkább csak szavakkal tudok ellenkezni a sorsom ellen.
-Volna pofád így… így itt.. hagyni?
Fasza, pár perc és az is csoda lesz ha képes vagyok összerakni egy épkézláb mondatot a számára.
Tánc? Hát végül is nevezhetjük annak a dolgot, de a fehér hajú illetőn nagyon látszik, hogy ezt a fajtát ha nem is most ropja elsőnek nem sok ilyenbe volt még része, persze ezért is van életben. Sokkal könnyebben mozgatja a bábjait, hisz azoknál nem feltétlen kell kivédenie minden csapást, elég megakadályozni a másikat annyiban, hogy közelebb jusson.
De ha már a közelségnél tartunk, a paradicsom Reto arcához képest egy seszínű nővény, azok után amire a táncpartnere vetemedik. Ha bárki épeszű a közelében lenne. rohanva menekülne félve attól, hogy felrobban és annak ereje magával viszi őt. Csak az az egy dolog tartotta vissza a meglepett nyögéstől, hogy sokkalta inkább az idegesség uralkodott el a dologtól rajta, mintsem a zavarodotsága, de persze az arcára minden rá van írva, jobban mondva ráfestve olyan vörösen néz ki, ha tehetné megfojtaná a vele szemben állót.
– Az ilyen fajta szolgáltatásokat tartsd meg azoknak, akik fizetnek érte!
Ennél elmésebb visszavágás nem igazán jut most eszébe és félő, hogy ez se úgy fog elsülni, ahogy ő akarja igazából az egész dolog kezd kicsúszni kicsit a kezéből, könnyebbséget csak az okoz, hogy ő is kicsúszott a másik karmaiból? Igen talán így is fogalmazhatunk mert egy pillanatra megtorpan, ahogy meglátja a fekete pikkelyes kart, így nem használja ki a bábjával a lehetőséget, hogy földre vigye a másikat. Szóval nem ember! Villan át az agyán a gondolat. Egy rövid ideig mérlegeli azt, hogy még egy bábot elővéve túlerővel győzze le a másikat, de a szűk utca miatt, inkább csak akadályozni saját magát ezzel mint sem előrébb lenne a célja érdekében, ezért máshoz próbál folyamodni.
Miközben a biztonság kedvéért kinyitja a homok órája tetejét és a benne lévő homok a földre kezd csorogni a másik bábjával is mozgásba lendül, amivel feltartóztatta a lovát. Ez közel sem tud olyan gyorsan mozogni, mint amivel Cain épp harcol, de megpróbálja vele azt amit ő tett vele. Mégpedig a háta mögül elcsórni a célszemélyt! A harcból folyamatosan lépdelek hátra, ezzel vonom magam után a bábút is ami harcol a rablóval, de a lényeg számára az, hogy lekösse és ne vegye észre, hogy a másik bábja éppen megpróbálja elvinni a zsákolt holmit.
– A közeli ismeretséget inkább egy távoltartási végzéssel szentesítsük, mint egy olyan dologgal ami a fejedbe jár!
Vágja rá dühösen újfent, a szemei persze továbbra is szórják a villámokat a másikra, valószínűleg a kis kézmozdulata mélyebb sebet ejtett benne, mintha egy pengét szúrtak volna belé. Ha pedig a ló is úgy akarja, a bábja időközben ekkora már a zsáknál lehet.
-A munka, az munka!
Tényleg arról akar kioktatni mi a helyes és a helytelen? És azt mégis ki dönti el, mi az és mi nem? Ekkora ökröt. Biztosan valami jó szamaritánus ez a fickó a lelke mélyén. Az első támadásom hárítja és máris védekezésbe kezd. Alig telik bele egy percbe már kacarászva szinte táncolok vele. Másnak nem nagyon lehet nevezni, mert az ütések és szúrások nem olyan komolyak. Helyette arra koncentráltam, amire Ő is. A másik testének elérésére. Csak amíg Reto azon volt mindenképpen elkerülje, én el akartam érni. Nem olyan embernek nézett ki az eddig látottak alapján akinek nagy tapasztalata lenne a harcban ezért a legyőzését se akartam összekötni megalázással. Az efféle ellen feletti győzelemben nincs semmi élvezet vagy kihívás. Ahogyan kerülgetjük egymást az én gyengébb támadásaimmal és az ő védekezésével ha valaki messziről nézve minket valóban azt hihette volna: Táncolnak. Zenének tökéletes lenne a fémek éles hanga miként egymásnak ütődnek, csengenek. Azonban egy váratlan pillanatban a férfi lényegében megáll nekem, ezzel szabad utat engedve a kezemnek. Nem vagyok szégyenlős, sajnálom ezért gyorsan a lehető legérdekesebb terepre vezetem a tenyeremet. Bizony, ráfogok az ágyékára, hogy kézrátétellel mérjem fel férfiasságának méreteit. Önelégült pajzán mosolyomat nem mostanság fogja levakarni az arcomról. Ha már ott vagyok, jó alaposan ráfogok és ha tehetem mielőtt elütné a kezem vagy arra kényszerítene valamivel, hogy elugorja szóval az előtt rácsavarok kicsit. Csak azért, érezze a törődést.
-Hóhó! No fene, a prűd úr mégis szeretné ha hozzá érnék? Ki is verjem?
Élvezettel várom a reakciót, az se zavar újabb játékszerrel találom szembe magamat.
-Futok én nélküled is eleget minek az engedélyed?
Igen, nem veszem komolyan a szavait és eszem ágában sincs megadni magamat olyan könnyedén. Ez a bábu már hasznosabb mint az előbbi és jobban tud harcolni, mint a gazdája. Éppen ezért nem veszem félvállról a dolgot, így az adok kapok része megnövekedik a dolognak. A különbség csak az, hogy az ütések, rúgások és kardcsapások nyomán jóval szívósabb ez a valami. Pff! Szóval ilyen kis aljas trükköket akar használni ellenem? Legyen, viszont messzebbre lépdelek vele a férfitól hátha két különböző csapást kellene kivédenem. Mély sajnálatára, a pikkelyek jól bírják a gyűrődést, amíg nem tudja átvágni azokat addig a méreg se jut be a szervezetembe. A legtöbb csapást pedig azzal hárítok el magamról. Az egyik pengét sikeresen kiütöm az ellenfelem kezéből, de kapok egy könyököt a képembe mitől megtántorodok néhány másodpercre. Ebből kibaszott csúnya monokli lesz.
-Nem ismered a mondást? Szeretkezz ne háborúzz, igazán alkalmazhatnád, ha már ilyen közelről megismertük egymást.
Elégedetten konstálja, hogy báb eléri célját és feltartóztatja a szökevényt, azzal legalább nem nagyon lesz gondja, hogy beérje a másikat de tény és való, hogy menet közben nem igazán sikerült kigondolnia, hogyan is szerzi vissza a nemesét, mert valljuk be a másik nem úgy néz ki mintha a lába elé tenné és kereket oldana.
Leugrál a háztetőről közben félszemmel átpillant még azért a pajzsra. Jó kellően elzárja az utat, hogy arra meneküljön majd viszont valószínűleg ha az esetnek vége, a báb minden egyes csavarát és rugóját át kell majd néznie, mert azért legyen bármilyen masszív is a szerkezet véges a tűrőképessége a pajzsot pedig elsősorban mágia ellen tervezték, tehát a súlya is igen csak tekintélyes.
A penge láttán Reto kezébe is fegyver kerül, bár nem azt akarja előkapni de úgy látszik a eléggé ki van billentve a lelki egyensúlyából ahhoz, hogy ne találja meg az erszényében amit elsőre keres. A fegyver nem valami nagy inkább egy hosszabb tőr.
– Akkor talán érdemi munkát kéne vállalnod, nem pedig másokét ellopnod.
Persze direkt nem jegyzi meg, hogy a kurtizán szakma való a másiknak, ha már ilyen módon űzni biztos azzal is sokat kereshetne, valamint a védence is biztos sokat adakoznak neki, de az még mindig nem érhet fel egy váltság díjjal, mert úgy gondolja azt akar tőle.
Félreüti a pengéjével a másikét, majd szépen lépésről lépésre hátrál. Ugyan is, ha valamiben nem jó az a közelharc és egy idő után már ő maga sem tudja, hogy a penge ellen küzd, vagy a másik fogdosó kezét akarja elkerülni. Számára egy örökké valóságnak tűnik még eldönti a dolgot, de a valóságban ez csak egy néhány pillanat, ugyan is ha tovább húzná az időt biztos alulmaradna, a nem túl határozott mozdulataiból pedig a másik is leszűrheti, hogy a közelharc igen távol áll tőle.
Legyél boldog! Gondolja magában és hagyja, hogy a másik letaperolja de cserébe benyúl a derekán lévő kistáskájába, amiből egy újabb bábut halász elő és egyenesen maguk közzé húzva és engedi el majd hátrébb szökken, haragtól izzó arcccal amiért engedett a másiknak, de nem akart üres kézzel távozni.
A báb ezúttal is úgy kell életre ahogy a másik az apró kis karjai nagyobbak és nagyobbak lesznek, még végül egy emberi alakot fel nem vesznek. Ám ez sokkal gyorsabb a másiknál, legalább annyira mint egy ember és két hajlított tőrt tart a kezében.
– Ha most átadod az illetőt, még futni hagylak. -Jelenti ki határozottan jobban fókuszálva a bábja hátára mintsem a másikra, akire inkább csak kukucskál tekintve, hogy az előbb túl közel engedte magához, hogy ne legyen tőle megint zavarban.
Nemleges válasz esetén, persze az ujjai megmozdulnak és a báb támadásba lendül megcélozva Cain bal karját, hogy valószínűleg nem tudja megsebezni ezáltal a méreggel lebénítani? Nos az már megint csak a Reto gondja.
Alig távolodok el az örömháztól máris nyeregben érzem magamat szó szerint és persze más értelemben. Mitől kellene tartanom, ha még legalább fél óra mire feltűnik az ostoba testőrnek a hiba? Ezért Két utcával odébb, már átlagos tempóban igyekszem tovább. Vigyorgok, mert hát miért ne tenném, minden simán ment. Gondolatban megveregetem a saját vállamat, amiért ennyire ügyes és okos vagyok. Ezért se vártam a tetőkön, kerítéseken ugráló szöcskét. Bánatba. Ez a Rétes fickó a fehér hajával, prűd viselkedésével. Ahogyan találkozik a tekintetünk egyértelműen megvillan benne a felismerés és a harag, biztosan morcos amiért már nem tud fizetni a seggemért. Na jó, nem. A munkáját biztosan jobban félti ettől. Jobb lesz mégis sebesebb iramot diktálni, ha nem akarok neki magyarázkodni, küzdeni akkor most kellene meglógni. Ám a gondolataim szépen elhalnak ahogy az úton előttem megjelenik valami érdekes kis dolog. Nem tudom embernek nevezni mert mégis csak valamiféle mágia által megnőtt figura képében mi pajzsot tart. Eh, francba! Vágtára sarkallom a lovamat, hátha átgázolhatunk a különös fickón. Erősen szorítom a gyeplőt, másik kezemmel a csomagot tartom annak se keljen lába esetleg ha rosszul sülnének el a dolgok, azonban a szerencsém eddig tartott ki. Egyrészt a lovam jobban felméri a helyzetet mint én vagy csak szimplán tart attól, hogy átgázoljon valakin ezért két lábra állva a patájával dörömböl a pajzson. A báb szerű alak szilárdan tartja magát és a páncélt ugyancsak, nehezen tudom csak megtartani magamat részben lecsúszok a ló seggéhez, a nehezékem keveset segít ezen. Káromkodva pattanok le és kényszerítem nyugalomra az állatot. Beletúrok a hajamba és előrántom a pengémet a férfival szemben, nem riadok meg a harctól csak jobb lett volna elkerülni.
-Cuki fiú, biztosan akarod a gazdit, de én a pénzem. Szóval most van esélyed elmenekülni, ha szeretnéd megváglak itt-ott így azt mondhatod jól elvertelek. Ha nem akkor viszont kénytelen leszek valóban elverni téged.
Mondom részben viccelődve és kekeckedő mosollyal. Persze ha válaszol is nekitámadok, nincs ebben semmi gerinctelen, de a harcban mindig sokat számít a lépéselőny. Egyenesen a mellkasát célzom, de nem létfontosságú részt. Ettől eltekintve felkészülök arra az eshetőségre ha visszatámadna így pikkelyes bal karomat készenlétben tartom. Számomra a bal karom a pajzsom, ez azért meglepő lehet a számára. Valahol viszont alig várom, hogy közelebb férkőzzek hozzá, ha módomban áll akkor a továbbiakban ugyancsak flörtölök vele, taperolom, kacsintok vagy csókot küldök. Ezzel kizökkentem a harcból és kevésbé tud figyelni, tehát az én kezemre játszik ha úgy teszik.
Dacos haraggal a szemében válaszol csak arra amit mond neki, bár a tekintete mindent elárul, hogy ő mire érez késztetést a másikkal kapcsolatban. Szerencséjére hatalmas önuralommal bír, bár ehhez valószínűleg hozzá tesz az is, hogy ha egy alkalmazotban tenne kárt, valószínűleg a kidobók megpróbálnák rajta leverni, mondjuk a veséjén ezért a békésebb megoldást választva elengedi a dolgot és csak hanyagul félre üti a másik kezét, minden szó nélkül.
Kint persze idegesen várakozik, azthitte nyugalma lesz de mégsem, a zavara nem ült le egy könnyen. Persze a szemével bekukucskálhatna az ablakon, de attól azért elég messze mondhatni tengerekre jár, hogy ilyet tegyen ezért csak türelmetlenül váll, mérgében persze motyog egy-két szót mikor hal némi kiszűrődő hangot, hogy “ennek sose lesz vége” meg egyéb hasonló szavakat. De mindegy el kell terelni a gondolatot a két kéjencről, inkább azon kezd el agyalni nem e lenne jobb többet kérni, ezért a munkáért ha végre leadhatja a csomagot.
Alapjában vége nagyon jól fentudja tartani a külső szem varázslatát, de tekintve a felfokozott lelki állapotára ezúttal nem lát be olyan jól két helyre, mint ahogy szokta ezért kicsit megszédül és mire jobban összeszedi magát, már csak azt látja, hogy az ablak nyitva van.
– Mi a… -Teszi fel magának a kérdést, majd a külső szemét, ami az eresz alól figyel jobbra és balra fordítja mikor kiszúrja, hogy a védencét lóvá, vagyis lóra teszik.- Ezért kitekerem a nyakukat!
Az ajtót persze egyből megpróbálja berúgni, de mivel valószínűleg a zár erősebb mint az ő lába ezért csak ennyit ér el, hogy nyekkenve seggre ül. Haragosan tekint fel az akadályra, majd a lábára szíjazott erszénybe nyúlva egy csipetnyi agyagot nyom a zárba, egy lépés oldalra egy szó egy kézmozdulat és a zár már is szétrobban, igazából kisebb csoda, hogy mérgében nem tokostul repítette ki az ajtót.
Villámgyorsan szalad az ablakhoz annyira, hogy csaknem ki is esik amint kihajol rajta de már így is csak a másik hátát látja, de ezt nem hagyja annyiban. Ahelyett, hogy az utcán eredne utána kihasználja a város sajátos adottságát és ehelyett rögtön fel is mászik a szemben lévő ház tetejére. Nem ostoba eszébe sincs versenyt futni egy lóval, még ha az két embert cipel is ezért úgy dönt levágja az utat, már amennyire tudja. Tetőkön fut, hogy kövesse a ló csörtetését és néhányszor sikerül átugrania egy sikátort ahhoz, hogy meg is pillantsa az elkövetőt. Ha a tekintetük találkozik, egyből felismeri benne a primadonnát, amitől megint csak szín kerül az arcába de ezúttal a méregtől mintsem a zavartól mert jól átverték. Végül mikor úgy látja a másik simán meglép előtte, az övéről leakaszt egy kis bábúnak tűnő figurát, megáll és jó messzire hajíntja.
A kisfickó valószínűleg így jó tíz méterrel a menekülő előtt ér földet, ám mire leesik közel sem olyan kicsi, és egy ember méretű pajzsot is tart magánál, sőt ami azt illeti egy embernél kicsit nagyobb. Reto megáll, a lábai helyett az ujjai mozdulnak, a lamellás vértes bábja, pedig féltérdre mozdul, hogy megtámasztja magát az ütközéshez és a pajzsával elzárja a szűk utcát. Egyszer egy lovagot már megállított így vele, reméli beválik megint.
Háhá! HÁ HÁ HÁ! Bárcsak belenevethetnék az ostoba képedbe barátom! Mikor végre érzem a lábamon a gyengülés jeleit úgy vagyok vele, hogy a csatát megnyertem. A háború még odébb van, hogy eldőljön, de ez a kör határozottan az enyém.
-Jól van, Reto akkor Reto! Én csak Cain vagyok, de ha szeretnéd akkor nyuszifiú.
Bököm oda neki, ha már egyszer annyira kikéri magának a nevét és valamiféle illem megkívánja a dolgot. Felőlem akár Jóska Pistais lehetne, csak tudjam tőle elhappolni a lehetőséget és ezt a bájgúnárt. Önelégült vigyorral lépdelek a piperkőc mellett miközben olykor a testőr felé nézek. Hát nem ennivaló ahogy elhiszi a dolgokat? Lényegében nem hazudtam, így ezzel sincs gond. Azt hiszem azért a hely buzgó őreinek szintén köszönettel tartozhatnék ezért a remek lehetőségért. Végig úgy riszálom a fenekem, hogy attól bárki tengeribeteg lenne aki csak nézi. Prűd barátom bizonyára csak fél szemmel látja vagy annyira se, azért ezt jó tudni, hogy az ilyen témák nála ennyire tabuk. Ezt biztosan ki fogom használni még. Persze a szobát muszáj csekkolnia, az korlátozást hallva viszont nem bírok a véremmel. Odalépek hozzá az álla alá nyúlok és magam felé fordítom.
-Ne legyél ilyen feszült mert késztetést érzek rá, hogy ellazítsalak.
Számat felé csücsörítem pár pillanat erejéig, egyfajta csók küldés képen aztán már tipegek is befelé mielőtt bántalmazna. Azzal, hogy nem akar bejönni csak a kezemre játszik, kulcsra zárom az ajtót mögöttünk ahol egyből az ágyra lököm az áldozatomat. Néhány csók és egy kevés tapi után hamar a lényegre térne, de én is. A mellrészemhez tömött cuccok körül, előkerül egy csini kis szer miről azt hiszi vágyfokozó. Hát nem. Készségesen nyeli le, s hamar elnyomja az álom az ostoba fajankót. Remek, mehetek lemosni a sminket, átöltözni és ezen a ponton csak annyi a dolgom, hogy megkötözzem, időnként felnevessek valami megbotránkoztató szöveggel aztán uzsgyi. Az egyik ilyen nevetgélés után a vállamra kapom a pacákot, majd kiugrom az ablakon és már szaladok is a lovak felé. Magassarkú nélkül könnyebb futni, főleg ha nehezék van az ember vállán. Legszebb reményeim szerint gond nélkül érem el a lovakat, a csomagot átvetem a jószágon aztán én magam kapaszkodok a nyeregbe. Természetesen úgy indulok meg mintha kergetnének, mert ha csak kicsit is furfangos a fehér hajú fickó hamar összerakja a képet, hogy a csinos örömlány külső gazember szívet takar. Az egy óra pedig hamar letelik, ha szökési kísérletről van szó, én pedig már most elhasználtam a felét. Várjál csak barátom! Én addig vágtatok.
Még a fiatal nemesnek a műsor minden pillanata tetszik, addig Retorol ez már közel sem mondható el. Lábával helyen tartja mindkettőt, ahogy kezeit keresztbe fonva maga előtt méregeti a helyzetet, hogy még is mi lenne most a jó megoldás. A kurtizán jajvékelése cseppet sem hatja meg az, hogy nem tapossa meg még jobban csak annak köszönheti, hogy a hely verő emberei közül páran, már így is úgy tekintenek rá mint egy lakatra, a pénztárcán ami majd szétrobban, ahogy csaknem ő maga mérgében. Lássuk ha továbbra is visszatartja őket, a végén még órákat kell tényleg elidőzni itt, vagy annyira kanos a védence, hogy itt helyben tenne még? Erre azért van valami házi szabályzat biztos de a tény, hogy ha előbb éli ki magát előbb szabadulhatnak innen elég jónak ígérkezik, ezért mély levegőt véve száll le a másik kettő lábáról.
– Ne áltasd magad és nem, a nevem Reto és nem Rétó! -Hunyorog rá olyan szúrósan, hogy szemei már-már szinte villámokat szórnak, a kacsintástól viszont nemes egyszerűséggel csak félrenéz, mintha a fal ami mellettük van sokkal érdekesebb lenne, mint a látványuk.- Engem nem érdekelnek ezek a dolgok, szóval nem tartok igényt e fajta lehetőségekre.
Azzal valószínűleg a másik kettő legnagyobb örömére ő lesz az első aki feláll és int a fejével, hogy mehetnek, bármennyire is nem fűlik ahhoz a foga, hogy azt vigyázza ahogy két másik ember kiélje magát a négy fal közt. Ahogy követi a gyűlölt párost, persze szakavatott szemmel végigméri a helyet, hogy hol állhatnának lesben ember rablók, de nem úgy néz ki mintha meglepetés érné őket, szóval amint Cain és a nemese betérnek a szobába, már ragadja is meg a kilincset.
– Egy órát kaptok, egy perccel sem többet! -Amint meglátja az ágyat és az éjjeli szekrényen a dolgokat, persze úgy csapja be az ajtót, hogy csoda az, hogy nem szakad ki tokostul az egész és csak reméli, hogy ha már ilyen helyen vannak, valamilyen szinten hangszigetelt a szoba.
Ő a maga részéről pedig lehorgonyoz az ajtó előtt, vagyis inkább azzal szemben. Hátát a szemközti falnak veti, a derekán lógó homokórát pedig elfordítja, hogy mérje az időt, bár azt még nem igazán agyalta ki mit fog tenni, hogy ha még javában játszanak mikor elmúlik a megadott keret erre, de az majd legyen akkor.
Egy ujjával körberajzolja a bal szemét, ami nyomán akörül fekete festék jelenik meg és a szembogara kezd elhalványodni belőle. Ezután azt a szemét mormol el néhány szót, hogy két ujjával letakarja így minden adott, hogy létrejöjjön a varázslat. Persze nem kukkolni fog ez igen csak távol áll tőle, ám odakint az egyik tető eresze alatt por kezd kavarogni, amiből egy szemgolyó bontakozik ki, amin keresztül tökéletes rálátás nyílik számára, hogy kívűlröl figyelje, hogy ha valaki beakarna jutni a pároshoz.
Ezután reményei szerint nincs más dolga, hogy az alatt az egy óra alatt a védence kiélje magát ahogy csak tudja, majd elégedetten távozzanak az apjához a fizetségéért, hogy újra elmondhassa az egész végén. “Ez megint nem érte meg”.
Már messziről láttam, hogy a bérenc nem szívesen jön erre a helyre, ezért is adtam neki magánszámot. Arra a legmerészebb álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire jól sül el az ügy. Hát milyen kis szemérmes akár valami itt! Ha lenne mellem most jól belenyomnám a fejét, csak úgy fújtasson a kicsike. Azonban ez a viselkedés egyáltalán nem teljesen idegen az itteni emberektől. Ha egy nő vagy pasi nem elég rámenős alkalomadtán akkor aztán se kuncsaft se pénz a rossz ribancok pedig az utcán kötnek ki. Ez a fehér pasi nem túl izgi azt kell mondanom, víz, szerénykedés. Persze szívesen megrontanám, de az a fajta, aki határozottan ellenkezik. Dolgozni kéne rajta sokat, hogy akarja miközben ellenkezik és erre most nincs időm. Egyébként ezek az alakok lesznek azokat akik aztán bőszen és élvezettel harapnának bele abba a tiltott gyümölcsbe. Az úrfi jobban kap a dologra, csak hát hiába helyes egyszerűen nem hoz lázba a segge, ahogyan az se valószínűleg Ő akarna engem megfarkalni. Az valahogyan nincs ínyemre. Kevesen tették eddig és azok kivételesek voltak. Beleülök a ficsúr ölébe, de előtte jól megriszálom a nyuszifarkincás valagamat, hogy addig is legyen mit néznie. Ahogy a vállam felett hátra nézek akkor látom, hogy eltört az arca. Felvonom a szemöldökömet a látványra, mi a tököm? Annyira elbambulok, az gazdag kölyöknek bele kell rángatnia az ölébe. Jól van na! Ne legyél ilyen gyökér mert nagyobbat kapsz a fejedre, mikor már ott leszünk. Ahogy odasúgja nekem a várt szöveget magamban boldogan kiáltom: EZAZ!!! Így kell ezt Cain! A Te seggedért a férfiak és nők megölnék egymást! Vigyorgok rendesen a dolgon, élvezet ezeket a dolgokat hallani. Viszont akkor lóra és lövegre.
-Erre. Tudok egy jó játékot Neked.
Válaszolom tömören, de a fehér hajú pasas nagyon nem akarja engedni az árut. Szép dolog a szerelem, mindegy a paliba vagy a pénzbe engem nem hat meg e perce. Jobban tetszett volna, ha lerázhatom, de ezek szerint annyira nem zöldfülű, talán gondom lesz vele. Mindegy, eddig se volt olyan amivel ne birkóztam volna meg ezután se hiszem hogy tud olyat mutatni.
-Áh! Micsoda durvaság! Ez fájt!
Visítok akár a fürdős kurva, a nyafogás a ribancok velejárója mindegy, hogy az illető nő vagy férfi ezt már megtanultam a saját örömházas eseteimből.
-Pusztán szakmai szempontból, itt nem bonthatja ki senki a hab testemet, azért ez mégis egy jó hely! Viszont engem nem zavar a közönség. Csatlakozhatsz is Rétó. Ugye így hívnak?
Tudom, hogy nem így hívják, de azért csábosan mosolygok és kacsintok felé. Egészen cuki ahogyan zavarban van, viszont engem nem ilyen könnyű lerázni.
-Sőt, paraván is van, ha csak kukkolni szeretnél vagy nem. Nekem mindegy.
Azzal tovább noszogatom a fickót, hogy menjünk már! Legszebb reményeim szerint el tudunk szökni a földszinti szobák irányába. Kinéztem egy jót, aminek az ablaka közel van a lovakhoz, onnan aztán ugrás! Visz minket a szél! Szegény Rétes hoppon marad. A szobában természetesen franciaágy van, kötelek és más segédeszközök pedig a szekrényben. Ez se lehet gyanús a másik számára, ahogy mondtam van paraván ha nagyon akarja. Felőlem a fürdőbe is bezárkózhat ha nagyon akar, csak engem hagyjon dolgozni.
Az, hogy rögtön két leányzó támadja be őket, igazából meg sem lepi a hely láttán, még az egyik az ifjú nemesre pályázik, addig a másik látszólag kelletlenül Reto mellet próbál meg helyet foglalni, amit ő egy kézjelzéssel jelez, hogy semmi szükség rá. Persze a nőnek az közel sincs ínyére és, már emelné is fel a szavát, hogy megjegyezze őt senki nem utasíthatja vissza, de helyette úgy néz ki, ezúttal a védence menti meg őt.
– Ugyan hölgyem semmi szükség van itt hely… -Aztán hirtelen elakad a szava, ahogy elnéz Reto válla felett, akitől cserébe egy kérdő pillantást kap de nem is nagyon reagál rá.- … de talán majd máskor, legközelebb talán magukkal töltöm el az időt, de most fontosabb dolgom is van.
Azzal úgy küldi el a két nőt, mintha ők lennének a hely két legkellemetlenebb eleme és a fehér hajú, megenged magának egy mély sóhajt, amivel megkönnyebültségét jelzi. Talán megjött az esze és végre tovább állhatunk? Merül fel benne ez a téves gondolat, ami akkor oszlik szerte, mikor szeme sarkából meglátja, hogy valaki melléjük áll, a fejét kissé felé is fordítja majd mikor jobban látja annak ruházatát, úgy fordítja vissza fejét, mintha jól arcon csapták volna.
A meglepetségtől vagyis jobban fogalmazva a zavarától, az első kérdést úgy mellőzi mintha süket lenne, amikor pedig leül mellé kezeivel ösztönösen markol az ülőhelyébe, a hízelgő mozdulatok miatt pedig úgy szorítja azt, hogy a fa szinte már-már összeroppan az ujjai közt, persze ennyire azért ő sem erős.
– Nekem csak egy pohár víz lesz. -Hadarja el olyan gyorsan, hogy igazából ő maga se nagyon értette mit mondott, csak reméli, hogy a másik fel tudja fogni és már távozik is.
Pechére ez sem így történik, valószínűleg nincs az a homok réteg, amitől ne érezte volna a másik ajkait az arcán, de legszívesebben ettől akkora pofont adott volna a másiknak, hogy fal legyen a talpán, aki megfogja röptében. De ezzel most nem ér rá foglalkoznia ugyan is, a jelenettől annyira zavarba jön, hogy az arcának másik félteke szó szerint megreped. Ennyit arról, hogy a speciális leheletnyi homok réteg, amivel a testét védi bármilyen helyzetben megállja a helyét, volt már rá példa, hogy lapáttal vágták arcon de még attól sem, ment tönkre a saját sminkje ennyire.
A védence eközben persze mindvégig csak figyel, az elején persze látszott rajta, hogy irigy amiért a másik nem azonnal mellette foglalt helyett, de aztán mikor látta komor védelmezője, mennyire szétesett a dologtól jobbnak találta, hogy ha csak nézi és élvezi a műsort, legfeljebb a másik nem fogja tíz percenként mondani, hogy mehetnének mást. És lám számításai bejöttek a nyuszika már is átpártol hozzá. Nagyon helyes, már épp szólni akartam neki. Gondolja magában, majd engedi a kezeinek, hogy ők is feltérképezzék azokat a dolgokat ami már a szemeinek megadatott, ezért nem is igen fogja vissza magát, még a füléhez is odahajol.
– Én téged választanálak az étlapról. -Súgja bele, majd oda fordul a fehérhejúhoz.- Reto, mi lenne ha megvárna minket, ameddig odefent elvégzünk egy kis üzleti dolgot? Ígérem az egész nem fog tartani tovább néhány röpke óránál.
Azzal már állna is fel az illető és kezei érintésével, a másikat is erre ösztönzi, de a testőr időben kapcsol, mielőtt bármelyikőjük elmozdulhatna, érezhetik ahogy valaki a lábukra tapos, nem túl fájóan de erős célzással.
– Személy szerint jobban örülnék, ha mindenki egy légtérben maradna, pusztán szakmai szempontból.
Néz rájuk szúrósan és égő arccal, ami lehet a haragtól, a dühtől, a zavartól bár jelen esetben talán mindkettőtől. Kihasználta azt a kis időt, még a másik kettő belegabalyodott egy kicsit jobban egymásban, ezért úgy döntött inkább legyen némi szín az arcában mint, hogy azt lássák a bőréből darabok hullanak le.
Egy biztos, nem szokott orgyilkos feladatokat elfogadni, de ha valaki egy aranyat ad azért, hogy mindkettő fejét elvigye neki, tálcán ő biztos nem fogja kihagyni az ajánlatot!
Vannak melók, amiket valakinek meg kell csinálnia és kész. Mindig akad egy olyan barom, ki bevállalja a legnagyobb hülyeséget, már ha eleget fizetnek neki. Arra a seggre pedig bőséges jutalom van kitűzve, akit én kinéztem. Tiszta szívjóságból mindkét féllel üzletelni kezdtem, hogy felvigyem az árat így én legyek az aki zsírosan megy haza ebből a perpatvarból. Szerencsétlen úri ficsúr több személynek tett keresztbe és eldugott valami fontosat ezért, apuci szeretné sürgetni a hazatérését. Aki engem megbízott eredetileg az szeretne eljátszadozni a tökeivel mielőtt kikérdezi és úgy lefejezni. Ezt az apa valamiért rossz néven vette és megduplázta az árat. Jó fej a fater, mi? Na nem mintha kételkedne a másik testőr képességeiben, ez elég bevett szokás kinyalt valaguaknál, hogy ha gond van több csapatot bérelnek fel. Én híresen olcsó vagyok, ha a borospincében tölthetek egyetlen estét. Több napom azzal ment el, hogy három lépéssel le voltam maradva tőlük, de a jó szerencse istennője rám mosolygott, hát egyszer haza kell vinni a féleszűt szóval elég ha a legkézenfekvőbben a cél előtt lopom el azt a hülyét a másik marhától. A kölyök igazi kéjenc hírében áll, legalább akkora szoknyapecér lehet mint én a változatosságot színén kedveli. Némi utánajárást követően hamar megtudom melyik a kedvenc helye, ezért amikor a virágnegyed szélén várakozok nem lepődök meg a két férfi alakján. Szóval tényleg a farka után megy és irány az örömház. Közvetlenül eszem ágában se lenne követni őket, ezért vargabetűket teszek és úgy jutok el a legvalószínűbb választásig. Nem kell sokat csacsogni az itteni nőkkel, hogy beengedjenek. Az is gyorsan kiderül nem mindenki nő aki itt dolgozik, ezért kitűnni se fogok a tömegből. Remek! Pontosan erre volt szükségem. Kapok egy egészen cukinak nevezhető ruhát, olyan seggem van benne én rá akarok csapni! Nincs melle, de van mivel kitömni és a fekete paróka sokat dob a látványon. Bal kezemre végig kesztyűt húzok, azért nem akarnék felvágni a pikkelyekkel. Az nem túl csábos, a hátamon pedig takarja a paróka. Némi smink, vörös rúzs, hosszú szárú magassarkú csizma. Az egészet megkoronázva nyuszi fülekkel a fejemen és egy édes bolyhos farkincával. Mármint, nem az, hanem amit a fenekemre tettek dísznek! Így járkálok pincérként a vendégek között. Alig tíz perce vagyok „munkában” több ajánlatot, pénzt és fogdosást kaptam, mint azt megszámolni tudtam volna. Ezeknek az úri népségeknek van ízlésük, azért azt meg kell hagyni. Közben befut a két jómadár akikre vártam! Nem vagyok rest, mihelyst tudok odatipegek, riszálva a valagamat akár a jó kurva.
-Szép napot urak!
Elővettem a legtrillázósabb, nyálasabb hangot amit az elmúlt percekben gyakoroltam. Elég egyértelmű ki a puccos, a ruha mindent elmond a fiúról. Viszont a másik olyan elutasító, hogy muszáj kihasználnom! Csábos mosolyt villantok a két pasi felé, úgy ki vagyok sminkelve, hogy ha nem látszódna a feszes ruha miatt, hogy faszosribanc vagyok tutira jó lennék nőnek. Ilyen az élet, néha van ott egy kis kuki ahol senki se hiszi.
-Mit hozhatok a vendégeinknek?
Közelebb hajolok, ha erre nem reagál leülök mellé és az oldalának dörgőlöszködök akár egy macska. De hogy a másik érezze a törődést, kacsintok neki egyet az asztal túloldalára.
-Magamat? Mást? Italt?
Sorolom búgó hangon a testőr fülébe. Igen öregem, el kell küldened vagy itt lógok a nyakadon. Kezemet a fejkendőre teszem lerántom és nyomok egy cuppanósat a pofijára. Ezek után viszont kénytelen leszek átpártolni a nemes ivadékhoz, nehogy úgy érezze el van hanyagolva. A célom egyértelmű, szobára vinni a ficsúrt, ahol megkötözöm zsákba rakom és elviszem apucinka a váltságdíj fejébe. Bocsi tetőrkém. A célszemély már jobban kötélnek áll a dolgot illetően, ahogy mellé telepedek átkarol és taperolni kezd. Eh, az eszed a nadrágodban mi barátom? Sebaj! Megértem. Én is így lennék ezzel.
Számos hátránya van ezeknek a hajó utaknak de közel sem gondolta volna, hogy a legnagyobb veszély nem a mélyből fenyegeti, hanem az egész utat vele kényszerül eltölteni. Mindig is óvakodott ezektől a testőr feladatoktól, de ez a vízi utazás már annyira ellenére volt, hogy kezdett azon gondolkodni, hogy védencét félúton a vízbe löki és inkább a hírnevén, mintsem az idegrendszerén essen súlyos sérülés.
De végül nem tette valami csodával határos módon megőrizte a hidegvérét és az éppelmélyűségét azon a három napon át tartó tengeri úton, még nem a hajó be nem futott, Welerys öblébe, majd a köteleket a mólóra dobták és végül le nem horgonyzott a hajó. Még utólag is örökké valóságnak tűnt ez az út, de már nincs sok belőle.
Normál esetben a kisujját se mozdítani a másik holmijáért, de mielőtt bármelyik matróz felajánlhatná a segítségét, amaz kisebb ládája már is a kezében van és feldobja a vállára, hogy az illemet magára erőltetve gyorsabb mozgásra ösztökélje a másikat.
– Jobb lesz ha sietünk ifjú úr, az apja már biztosan nagyon várja magát.
Még ő maga szokásos útiköpennyét viseli, mindenféle nagyobb batyu vagy holmi nélkül, addig a védencéről ez már koránt sem mondható el. A másik hosszú kék haját szabadon hagyva hordja, ruhája pedig mindenféle hímzést és színbólumot tartalmaz ami igazán illik egy nemeshez. Az sem kizárt, hogy egy gyűrűje annyit ér mint az egész hajó, hogy a nyakában függő láncot már ne is említsük. Persze ez a hivalkodó öltözet nem igazán segítette Retonak a munkáját, akinek titokban kellet volna hazajuttatni a nagyjából húszas évei elején járó nemest, amerre azért volt szükség mert kalózok rabolták el és az apja nem akarta, hogy világgá menjen a hír, hogy a fiáért váltságdíjat fizetett, ezért is jobbnak látta, ha más intézi el az ügyet, diszkréten és titokban persze.
Az elmúlt három nap pedig több mint elég bizonyíték volt számára, hogy tényleg nem egy csapda volt a csere, hisz kalóz legyen a talpán aki a kelleténél többet is kibír ezzel az alakkal egy szobában. Gondolataiban mélyedve követi a másikat elengedve füle mellet annak egy újabb történetét, hogy a még megmaradt idegszálait megkímélje a másiktól ezért csak az utolsó pillanatba veszi észre, hogy a másik nemes egyszerűséggel belé karol.
– Nos akkor örülök, hogy ebben is egyet értünk egy kis szabadság nekem is kijár, mielőtt újra apám ügyeit kell intéznem!
Egek lehet jobb lett volna a másik mondadójára figyelni, most már hallgatni se lehet büntetlenül! Ahogy sétálnak egyre fentebb a lépcsőkön, úgy változik át a város a hideg kikötőből, egy elsőnek szépnek majd fentebb már gyönyörűnek mondható hellyé.
– De Ifjú úr az apja nem fogja rossz néven venni, hogy ha nem jelenik meg azonnal nála? -Próbálja menteni magát, mert bár úgy tűnik nem egy késdobáló felé veszik az irányt, ő szívesebben szabadulna meg a másiktól, aki ezt észre sem hajlandó venni.-
– Ugyan Reto, lazíts! Ennyi tengeri utazás után rád is rádfér, meglátod milyen jó helyre megyünk!
Azzal néhány sarok után be is térnek egy kapu aljba, ahol két méretes testőr strázsál, de védencének egyetlen gyűrűjét elég megmutatni ahhoz, hogy soron kívül beengedjék őket, egy kisebb kertbe ahol szembe egy jókora ajtó fogadja őket, melyet mintha csak tudnának, hogy jönnek belülről nyitnak, majd mikor beléptek, már zárnak is mögöttük.
Finom étel és ital szag csapja meg elsőnek az orrát, a különféle parfümökről már nem is beszélve na de a látvány! A helyen nyilván nem általános kereskedők, hanem a város legelitje múlatja az idejét tekintve, hogy a felszolgálók olyan ruhát viselnek amik még nyáron is elég lengének mondhatók. A kisebb meglepetségtől és a látványtól a védence egyáltalán nem, de Reto nagyon is zavarba jön, ezért gyorsan felhúzza a kendőjét az arcára, hogy az arca takarásba maradjon.
– Ne aggódj nem leszünk itt olyan sokáig! -Nevet fel jóízűen a védence, ahogy magába szívja a hely légkörét, majd mielőtt Reto ellen véleményt nyílváníthatna, már helyet is foglalt egy üres bokszban, ahova persze ő maga is leül vele szembe, keresztbetett kézzel, szemeivel szinte megtudná ölni a másikat, ami persze amit nem izgatja majd még mellékesen hozzá teszi.- Legfeljebb néhány órát… talán egy fél napot!