Azrak sivatag

A sivárságnak ezernyi arca van. Sivatag sincs két egyforma, Skulnera pedig maga a kietlen, nyers, meztelen kontinens, mégis annyi arcát mutatja az utazó felé, amennyit még a képzelet sem bír el igazán. Azrak mélyföldjének területe mint parányi önálló világ várja azt ki titkait próbálja fejtegetni, s ilyenkor mint érett, de még fénykorában élő nemes hölgy, sejtelmesen mosolyog. Más arcát mutatja nappal, és mást éjjel. A Napfivérek ábrázatának láttán büszkesége kemény daccá válik, szikláinak felületét hamuszürke, finom por fedi. Áradás idején a tenger hosszan nyúlik el síkján, körbefolyva sziklatüskéit, melyek öntudatosan szegezik csúcsaikat az égnek. Ahogy azonban leszáll az alkony, a bokáig érő csillogó víz felragyog, és az addig véletlenszerű karcolatok és vésetek izzó zafírkék színnek emelkednek ki a sötétből. 

Olykor csengettyűszót is hallani. Halk, de kitartó csilingeléssel szól, mintha valaki fáradhatatlanul rázna egy szertartási hangszert. A fiatal utazók rossz ómenként gondolnak rá, a vének azonban csak legyintenek. Néha felsejlik a délibábban egy asszony alakja, a suttogások szerint maga Azrak. Sétálva végighúzza ujját a sziklákon, s ezzel új jeleket vés a kövek emlékezetébe. De hogy kicsoda ő? Az emlékezet előtti kor egyik sötét istene? Egy még meg nem született, vagy elfeledett isten? Egy árnyék, szellem, vagy a képzelet szüleménye? A Rémuralom játékszere? 
Eredj utána! Súgd fülébe kérdésedet ha sikerült elkapnod karcsú derekát, s ha kedvére való voltál, megfejtheted az Azrak sivatag titkát.

Read More

Sós-mocsár

A Sós-mocsár korántsem olyan barátságtalan hely, mint az út, mely ide vezet, érkezzen a látogató az Őrület Piramisa felől, vagy a Holtak hegyének száraz ormain át. A felkelő nap fénye arany színbe önti a vidéket, a régi időkben emelt obeliszkek büszkén tartják fejeiket s bámulják karcsú tükörképüket a háborítatlan víztükrön. A mocsárban mélyen megannyi lótusz gyökerezik, élő szimbólumául annak, hogy ez a mostoha talaj is nevelhet gyönyörűséget. 
Egykor csodás paloták álltak itt, oltárokkal, büszke templomokkal, melyeknek falait szőlő futotta be s kínálta édes szemeit a szomjazóknak. Mint az lenni szokás, az a kor azonban letűnt emlék már csupán, s nem maradt más utána, csak a titkokat őrző végtelen láp, mely örökké emlékezik azok helyett is, akik már nem képesek rá. Néha még hallani a suttogást, a dicséretek dalainak visszhangját a szélben, a mormolt imák suttogását a zizegő, aszott fűszálak közt. 

Read More

Kah’ar

Ősi skulnerai nyelven a ‘kah’ lelket jelent. Úgy is fordíthatnánk, hogy lélek-, vagy szellemváros. Amikor még a sötét istenek uralma dívott, s tiszteletük volt a bevett szokás Terianon, a kontinens legnyüzsgőbb s legdúsabb városa volt Kah’ar. Akkoriban persze még nem így hívták, de azokat az iratokat rég felfalták már a sivatagi molyok. Ó igen, azok is léteznek ám, de vissza a város történetéhez. Ahogy beköszöntött az Új Istenek hajnala, úgy a régi vallási rendszernek leáldozott, és a terránok elhagyták egykori szokásaikat. Haragjában a sötét istenek egyike Skulnerára lépett, és amikor ez megtörtént, Kah’ar alapjai megsüllyedtek, a város fele víz alá került, és a rengés egy fájó sebet, egy mély hasadékot szakított a kontinensen. Ma ezt nevezik Harag-szurdoknak, melynek mélyén egy aprócska vízér folyik kiapadhatatlanul. Ez az erecske szép lassan átitatta vizével a megsüllyedt területet, és az elnéptelenedett romok közt feütötte fejét a paradicsomi élet. Dús növények sarjadtak, egész kis oázist teremtve a magányos kövek körül.
Mikor a sötét istenek maradék követői meghallották milyen csoda történt egyik istenük lábnyomában, mindent hátrahagyva a Megszentelt Földre léptek, és átvekelve azon, dacolva minden veszéllyel elhatározták hogy letelepednek és újjáépítik az egykor dicső városukat. Aki ide lép, szembesülnie kell azzal, hogy itt nem él a vallási tolerancia. Két választást kap mindenki: szolgálja a sötét isteneket éltével, vagy szolgálja halálával.

Read More

Seut sivatag

Skulnera legforróbb sivataga, mely mélyen a kontinens szívében található. A forróság és a fény, elmére gyakorolt különös hatása miatt az utazó úgy érezheti, hogy képes lenne megérinteni sosevolt korok bolygóit. Ez a kietlennek tűnő, mégis élettel teli és vad terület az elmét éppúgy próba elé állítja, mint a testet. A legtöbb karaván inkább elkerüli, csakhogy ne kelljen szembenézni a…

Read More

Tükörsivatag

„Állj át a sötét oldalra!” Hallod a hangot a fejedben… „Vagy legalább valahova, ahol van árnyék!” Kontráz egy másik hang. A tükörsivatag Skulnera egyik legkegyetlenebb területe. A száraz és esős évszak mellett itt a sötét és a napos évszak is váltja egymást. (Általában a száraz, illetve a nedves évszak felénél következik be a nap-éj váltás.) A sivatag homokja hófehér…

Read More

A karaván

A kontinens kalandorai rég óta egy különös karavánról mesélnek, akik teheneikkel és lovaikkal épp csak megközelítenek egy várost, de már fordulnak is vissza. A legenda igaz. Régen, még a városok alapításának hajnalán egy karaván indult útnak. Tizenkét remek harcos, egy sokat látott hadvezér, és ki tudja, hány kereskedő. Sokat tapasztalt társaságról volt szó és mind jól ismerték egymást, hisz…

Read More

A végtelen fal

Egy fal, ÁLTALÁBAN elválaszt valamit valamitől! De vajon mit? Ezt akár egy gyerek is megmássza, hisz alig magasabb két felnőtt embernél néhány ponton… Néhány ponton, ugyanis a fal MINDENHOL ugyanolyan magasan végződik. Teteje teljesen vízszintes és olyan széles, hogy akár négyen is mehetnek egymás mellett rajta. Jó! Mondhatod, hogy ebben semmi különös nincs. Nincs is! De mikor néhány utazó…

Read More

A néma völgy

„Egy rövid út a fővárosba.” Mondták… „Csak egy séta!” Mondták. „Az összes zarándok azon az úton megy a megtisztulás földjére!” MONDTÁK! Nem dalolnak madarak… De még az itt szokásos dögevőket se hallod! Neked még az se szúrt szemet, hogy egy ismeretlen író sorait vérrel festették a véget nem érő falakon vésett átjáró oldalára?! Akkor most érezd jól magad a…

Read More

Az őrület piramisa

Van néhány remekbe szabott bóvlinak tűnő medalion, ami járja a világot. (Az egész olyan, mintha egy darabba öntötték volna, de az egyik fele homokkő szerű, a másik pedig áttetsző, vörös kristály.) Kézről-kézre járnak és ha megfelelő energiaszintű lényre találnak, akkor azt elragadják és egy másik dimenzióba viszik. Egy piramisba, aminek a kicsinyített mása maga a medál. A piramis folyamatosan…

Read More

Elveszettek szurkoda

Az elveszettek szurdoka egykoron virágzó és békés hely volt, addig a napig míg az Angyalok és Démonok össze nem csaptak. Az itt ontott vér, mely a földbe ivódott megmérgezve a sziget eme pontját pusztulásba taszította. Ezen a helyen a leghalványabb a határvonal mely elválasztja az élők és holtak birodalmát. Vigyázz hova lépsz. Egy rossz mozdulat és a az örök…

Read More